Mi okozhat székrekedést? A táplálkozástól a bélbetegségekig

Napjainkban egyre gyakoribb, népegészségügyi probléma a székrekedés, az aranyeresség, az irritábilis bél szindróma. A székrekedés gyakorisága az életkor előrehaladtával emelkedik, 60 év fölött a lakosság 20-30 százalékát érinti.

A székelési szokások tekintetében a napi kétszeri és heti kétszeri székürítési gyakoriság közötti értéket tartjuk normálisnak. Amennyiben Önnek egy-egy nap nincs széklete, önmagában még nem jelent székrekedést és nem kell aggódnia. A napi 3 vagy többszöri székelés esetén hasmenésről beszélünk.

Mikortól beszélünk székrekedésről?

A székrekedés jelenleg elfogadott orvosi meghatározása a következő:  az elmúlt egy évben legalább három hónapon keresztül a következő panaszok közül legalább kettő jelen volt a székelések minimum negyedében:

• erőlködéssel járó székelés,
• kemény széklet,
• hetente kevesebb, mint három székürítés,
• nem teljes kiürülés érzése,
• a székürítés csak kézzel való rásegítéssel sikeres.

A székrekedés okai a következők lehetnek:

A székrekedést okozhatja a helytelen életmód és a táplálkozási szokások:

• A túlfinomított, rostszegény étrend és alacsony folyadékbevitel csekély székletmennyiséget eredményez, illetve kisebb ingert jelent a bélfalnak a továbbításra.
• A testmozgás hiánya, amelynek hatására renyhül a bélperisztaltika, a bélmozgás.
• A székelési inger tudatos elnyomása gyakori ok, például idegen helyen, utazás során, munkahelyi elfoglaltság miatt.

Különböző betegségekkel összefüggésben:

• Lázas betegség, ágyhozkötöttség hatására.
• Gyógyszermellékhatás eredményekén (gyakori savkötők, hangulatjavítók, fájdalomcsillapítók, vérnyomáscsökkentők esetében).
• Ionzavarok, amely leggyakrabban alacsony káliumszint esetén, vízhajtó vagy hashajtó szedése miatt alakul ki.
• Bélbetegségek: diverticulosis, béltumor, végbélfissura, aranyeresség.
• Egyéb szervi megbetegedések esetén is gyakori: cukorbetegség, pajzsmirigy-alulműködés, Parkinson-kór, sclerosis multiplex.

A székrekedés egyes élethelyzetekben gyakrabban fordul elő, időseknél és terhesség idején gyakori panasz.

A székrekedés szövődményei

A székrekedés, amellett hogy az életminőséget nagymértékben rontja, szövődményeket is okozhat. Gyakori oka a haspuffadásnak, a teltségérzésnek, a rossz közérzetnek, de szervi eltérések létrejöttében is szerepet játszik. Gyakran alakulnak ki vastagbél-kiboltosulások (diverticulosis), melyekben a széklet megragadhat, helyi gyulladást, fájdalmat, vérzést, ritkán bélátfúródást okozva.

Az aranyeresség és a végbélberepedés előfordulásában is oki szerepet játszik a nehézkes székürítés, rendszerint a székrekedéssel összefüggésben jelenik meg a végbéltáji vérzés.

A béltartalom meglassult továbbítása azzal jár, hogy a belekben lévő toxikus anyagok hosszabb ideig érintkeznek a bélnyálkahártyával, így a székrekedés a vastagbélrák kialakulásának kockázatát is emeli.

Forduljon orvoshoz akkor is, ha a székelési nehézség olyan panaszokkal társul, mint a hasfájás, a véres széklet, vagy ha a székrekedés és a hasmenés felváltva jelentkezik.

Bővebben A krónikus székrekedés veszélyei

A székrekedés diagnosztikája

A székrekedést legtöbbször a kórtörténet és a fizikális vizsgálat eredményeképpen állítják fel. Az orvos először meg akar majd győződni arról, hogy nincs-e elzáródás, illetve szűkület a vékonybél, illetve a vastagbél területén, nem áll-e fenn hormonális zavar (például alulműködő pajzsmirigy), vagy nincs-e rendellenesség ionháztartásában (például emelkedett kalciumszint a vérben).

Áttekintik a beteg által szedett gyógyszereket, hogy kizárja ezek szerepét a székrekedés kialakulásában. Az alábbi diagnosztikai eljárások lehetnek indokoltak:

• Székletvizsgálat. Bizonyos esetekben az orvos székletmintát kérhet, hogy a székletben megbúvó vér jelenlétét kizárja.
• Báriumos beöntés. A vizsgálat során a bél belső felszínét kontrasztanyaggal, báriummal vonják be, így röntgenvizsgálat segítségével a végbél, a vastagbél és néha a vékonybél egy része láthatóvá válik.
• Sigmoidoscopia. Az eljárás során orvosa egy megvilágított rugalmas cső segítségével áttekinti a szigma bél és a végbél területét.
• Colonoscopia. Ez a diagnosztikai eljárás lehetővé teszi, hogy a teljes vastagbelet egy rugalmas, kamerával felszerelt cső segítségével megtekintsék.
• Anorectalis manometria. Az eljárás során orvosa egy vékony rugalmas csövet vezet fel a végbélnyílásba és a végbélbe, majd a cső hegyén található kis ballont felfújja. Ez lehetővé teszi a széklet mozgatására szolgáló izmok koordinált működésének vizsgálatát. Ezt a vizsgálatot a medencefenék diszfunkció gyanúja esetén javasolják.

A székrekedés megelőzése nagyon fontos

A székrekedés esetében is könnyebb a megelőzés, mint a kialakult, esetleg már szövődményes betegség gyógyítása. Erre a következő lehetőségeink vannak:

• rostban gazdag étrend (gyümölcsök, zöldségek, étkezési korpa, teljes kiőrlésű gabonák, aszalt szilva) megfelelő folyadékbevitellel kombinálva,
• rendszeres testmozgás,
• a székelési inger figyelembe vétele (ha úgy érezzük, menni kell, igyekezzünk így tenni és nem halogatni),
• a gyomor teltsége serkenti a vastagbél motilitását, ezen reflexen erősíthetünk, ha éhgyomorra rendszeresen egy pohár vizet elfogyasztunk.

Megelőzés Biztos tippek székrekedés ellen

Milyen hashajtót használjunk?

Kialakult betegség esetében a fenti tanácsok mellett hashajtók rövid ideig tartó alkalmazására kényszerülünk. Nem mindegy azonban, milyen készítményt használunk!

A bélizgató, szekréciós fokozó szerek (ricinus, szenna) kerülése javasolt, mivel tartós szedésük folyadék- és ionzavarokhoz vezet illetve a bélmotilitást károsítja. A tartós hashajtószedés azért is veszélyes, mert a beteg hozzászokik használatukhoz, és a szükséges életmód-változtatás (rostgazdag táplálkozás, folyadékfogyasztás, mozgás) elmarad.

A telítő és ozmotikusan ható szerek kevésbé terhelik meg a szervezetet és hatásuk közelebb áll a fiziológiás állapothoz. Ilyen szer a lenmag, az útifűmag-származékok,  mesterséges szénhidrátok (lactulose), illetve a sós hashajtók. Ez utóbbiak vesebetegség és magas vérnyomás esetén kerülendők. Szintén rövid ideig használhatók  a székelést elősegítő végbélkúpok illetve beöntések is.

A széklet színe és állaga - mit kell tudni róla?

A székelési szokások mellett gyakran ad okot ijedelemre a széklet színének és állagának változása. A széklet színét alapvetően az epesavak adják, emellett az elfogyasztott táplálék befolyásolhatja nagymértékben.

Szurokfekete, kenőcsös széklet emésztett vér jelenlétére utalhat, emiatt azonnali orvoshoz fordulás javasolt. Azonban szintén feketére színezi a székletet a vaspótló tabletták szedése, az orvosi szén, nagy mennyiségű vörösbor és véres hurka fogyasztása is. Gyakran okoz lilás-piros elszíneződést a jelentősebb mennyiségű cékla fogyasztása.

A friss piros vér megjelenése a székletben vagy annak felszínén illetve székeléstől függetlenül, szintén riasztó tünet, orvosi vizsgálat indikációja.

A világos, zsírfényű fehéres-sárgás széklet epeürülési zavar következménye. Nagy mennyiségű, bűzös, zsírcseppeket tartalmazó széklet pedig hasnyálmirigy-elégtelenség okozta emésztési zavar miatt alakulhat ki.

Bővebben Milyen betegségekre utalhat a széklet megváltozása?

Bővebben Székrekedés gyermekkorban

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Plósz János, belgyógyász, gasztroenterológus