A diabéteszes neuropátia emésztőrendszeri tünetei, emésztőrendszeri autonóm neuropátia

A diabéteszes neuropátia a cukorbetegség mikrovaszkuláris szövődménye, melyet az idegeket oxigénnel és tápanyagokkal ellátó vérerek károsodása okoz.

A diabéteszes neuropátia érintheti bármelyik ideget, de elsősorban a fájdalomérzékelő idegeket, valamint a vegetatív idegrendszert, a test bármely részén. Minden nem megfelelő szénhidrátértékkel eltelt év növeli az idegi károsodás kialakulását.

A vegetatív, vagyis autonóm idegrendszer egyébként elsősorban a belső szervek nem akaratlagosan szabályozható beidegződését jelenti. Ha az autonóm idegrendszer károsodik, az érintett szerv funkciójában keletkezik zavar.

A vegetatív idegrendszer része a perifériás idegrendszernek, amely ellenőrzi az emésztést, a légzést és szívfrekvenciát, a vizelést és a szexuális izgalmat.

Az emésztési folyamat során a vegetatív idegrendszer szabályozza a gyomor motilitását, a gyomorsavtermelést, valamint az emésztőrendszer mirigyeit, az epehólyag, hasnyálmirigy működését, a belek mozgását.

A diabéteszes neuropátia emésztőrendszeri megjelenése

A diabeteszes emésztőszervi autonóm idegrendszer károsodása (elsősorban 2-es típusú cukorbetegek esetén) a cukorbetegek 65-75%-át is érintheti.

A gyomor- és bélrendszeri idegrendszert érintő károsodások különböző súlyosságú panaszt okozhatnak, a tünetek pedig elsősorban az érintett szerv beidegzésének zavarától függenek. Természetesen elsősorban rendezetlen szénhidrátháztartás esetén alakul ki, akár 1-2 évet követően, de más kórállapotok (pl. túlsúly, reflux, rekeszsérv, diverticulosis), nem megfelelő életmód (gyors kapkodó aránytalanul nagy étkezés, ülő életmód, kevés rost és folyadék fogyasztása), illetve bizonyos esetben gyógyszerek (GLP-1 agonista) alkalmazása is elősegíti a tünetek kialakulását.

Sokszor az is színezi a képet, hogy nem csak az emésztőrendszer idegei károsodnak, más hasi szervek vegetatív beidegződése is zavart szenved, aminek következménye pl. vizelettartási és szexuális diszfunkció lehet.

Az érintett szerv beidegzésének zavarától is függenek a tünetek, de többnyire több jelentkezik egyszerre, ritkán csak egy szerv érintett, vagy csak egy izolált panaszt említ a beteg. A leggyakoribbakat soroljuk fel a következőkben:

Nyelési nehézségek a diabétesz következményeként

A vegetatív idegrendszer által ellenőrzött simaizomsejtek hullámmozgással juttatják az ételt a nyelőcsőből a gyomorba. Amennyiben a nyelőcső simaizomsejtjei sérülnek, az nyelési nehézséget okozhat. Továbbá ha a nyelőcső-záróizom is érintett, az gyakori gyomorégéshez vezethet. A gyomorsav visszaáramlik a nyelőcsőbe, ott fájdalmat, égő érzést, akár fekély kialakulását okozhatja.

A cukorbetegek gyomorpanaszai

A vegetatív idegrendszer szabályozza a gyomor mozgását, kiürülését. A nyelőcsőhöz hasonlóan itt is a simaizom mozgatja az ételt a gyomorból a vékonybélbe.

Ha az idegszálak sérülnek, a gyomor kiürüléséhez szükséges idő jelentősen megnő, konkrétan pang a nem emésztett élelem a gyomorban. Ezt az állapotot gasztroparézisnek nevezik. A régóta cukorbetegségben szenvedők mintegy fele tapasztal gasztroparézist. Ennek tünetei a hasi fájdalom, puffadás, hányinger, hányás, étvágytalanság és a fogyás. A gasztroparézis olyan neuropátiás betegség, mely során a táplálék lassabban vagy egyáltalán nem távozik a belek felé. Hányingert, hányást, felfújódást okozhat, és nem mellékesen nehezíti a vércukor szinten tartását. A hányingeres és hányásos epizódok napokon, sőt hónapokon át tarthatnak, és ciklikusan is ismétlődhetnek. A gasztroparézisben szenvedő betegeknél nem ritka, hogy a hányadék több nappal korábbi ételt tartalmaz, emésztetlenül.

Még az enyhe tünetekkel járó gasztroparézis is befolyásolja a tápanyag vékonybélbe szállítását: a vércukorszint széles tartományban való ingadozását és váratlan hipoglikémiás epizódokat okozhat. Inzulinnal kezelt cukorbetegeknél előfordulhat az inzulinigény hirtelen megváltozása.

Hasmenés, székrekedés

A diabéteszes neuropátia a vastagbelet is érinti, és székrekedést vagy hasmenést, valamint székletinkontinenciát okozhat. Jellemzően a hasmenés és a székrekedés előfordulása váltakozva jelentkezik.

A neuorpátiában jellemző hasmenés heves, vizes jellegű, főleg éjszakai hasmenésben nyilvánul meg, ami órákon vagy napokon át tarthat, illetve székrekedéssel felváltva jelentkezhet. Mindehhez gyakran hasi diszkomfort is társul. A hasmenés kifejlődésére jellemző a gasztrointesztinális motilitás csökkenése, a baktériumok elszaporodása, a hasnyálmirigy-elégtelenség, a kóros sóanyagcsere, vékonybél-kontamináció létrejötte.

A székletinkontinencia is lehet, elsősorban idősebb betegekben, a diabéteszes gasztrointesztinális neuropátia másik megnyilvánulása. Ennek oka az anális záróizom gyengülése, illetve a rektális idegek csökkent érzékelése.

A diabéteszes neuropátiában szenvedők leggyakoribb emésztőrendszeri problémája a székrekedés, mely a cukorbetegek közel 60 százalékát érinti. A súlyos székrekedés perforációt és székletimpaktációt (beékelődést) is okozhat.

Forrás: WEBBeteg
Cs. K., fordító; livestrong.com
Lektorálta: Dr. Ujj Zsófia Ágnes, belgyógyász, diabetológus