Mikor gyanakodjunk autoimmun betegségre?

Az autoimmun betegségek lényege, hogy immunrendszerünk a szervezet saját sejtjeit (annak bizonyos alkotórészét) idegennek ismeri fel, az immunrendszer felismerő működésében keletkezett zavar pedig elindítja a védekező mechanizmusokat.

A szerteágazó tünetek miatt igen nehéz az autoimmun betegségek felismerése, ám a változó ízületi panaszok, a láz, fogyás, fáradékonyság, bőrtünetek gyakran ezen betegségek tünete is lehetnek.

Az autoimmun betegségek megértéséhez az egészséges immunrendszer működéséből kell kiindulnunk. Az immunrendszer feladata az, hogy a szervezetbe kerülő minden sejtet, ami nem saját – mivel ezek betolakodók és potenciális ellenségek –, felismerjen és eltávolítson. A feladat azonban korántsem ilyen egyszerű.

Vannak olyan sejtek, amelyeknek védettséget kell élvezniük, mert a jelenlétük az egyed vagy a faj szempontjából kívánatos. Ilyen védelmet élveznek például a magzati sejtek az anyaméhben, vagy a bélcsatornában élő, emésztést segítő és a kórokozókat kiszorító hasznos baktériumok.

Baj akkor történik, ha ez a rendkívül bonyolult rendszer valamely ponton hibássá válik. A hiba következménye – leegyszerűsítve – kétféle lehet. Ha meggyengül a védekezőképesség, akkor öröklött vagy szerzett immunhiányról beszélünk. Ennek számos formája lehet, a genetikai immunhiányoktól kezdve a HIV-fertőzésen keresztül a gyógyszeres kezelés okozta immunkárosodásig sokféle oka és formája van. A másik lehetséges hiba, amikor a saját sejteket felismerő rendszer működésében keletkezik zavar. Ezen esetek többségét összefoglaló néven autoimmun betegségnek nevezzük. Kialakulásukra sokszor hordozzuk a genetikai hajlamot, és vagy egy fertőzés, stressz, terhesség, vagy ismeretlen ok lobbantja be a tüneteket. Gyakorlatilag fiatal felnőttkortól és nőkben egyre nagyobb az előfordulás esélye.

Az autoimmun betegségek között sok hasonlóság van, sok bevezető és általános tünet átfed, és sok esetben a kezelésük is azonos logika mentén halad, gyakran azonos gyógyszerekkel. Mivel az autoimmun betegségek kiváltó okát nem igazán ismerjük, a terápiásan megragadható közös pont a hibásan működő immunrendszer. Ugyanakkor nem tekinthetjük egyetlen betegségnek, mert tüneteikben, lefolyásukban, kezelhetőségükben sokfélék lehetnek. A különbségek oka részben az, hogy bármely testrész, szerv vagy szövet célpontjává válhat az immunrendszernek.

Ma már mintegy nyolcvanféle autoimmun kórt ismerünk, de szinte biztos, hogy még újabb, már ismert betegségekről fog kiderülni az autoimmun eredet. Tudjuk, hogy autoimmun eredetű többek között:

• az 1-es típusú cukorbetegség,
• a szklerózis multiplex,
• a Hashimoto-féle pajzsmirigygyulladás,
• a Basedow-Graves-betegség,
• a továbbra is főként kötőszöveti betegségekként ismert szisztémás lupusz,
• a Sjögren-szindróma,
• a reumatoid artritisz,
• továbbá a dermatomiozitisz, a polimiozitisz, a szisztémás progresszív szklerózis tartozik ebbe a kategóriába.

Milyen tünetekkel járnak az autoimmun betegségek?

A gyakran változó, egyszer aktív, máskor elmúló szimmetrikus, kisízületi panaszok, amelyeket láz, fáradékonyság és fogyás kísér, figyelemfelkeltők lehetnek. Főleg a kisebb ízületek mellett észlelhetők apró bőr alatti fájdalmas csomók, például reumatoid artritiszben vannak jelen.

Más megbetegedésekben a bőrön kiütések jelennek meg, miközben a száj nyálkahártyáján fekélyek, herpeszszerű elváltozások vannak jelen. Gyakran figyelhetők meg többfajta, egy időben megjelenő bőrtünetek, sokszor napfényre fokozódó vöröses bőrkiütések, amelyeket a kis erek gyulladása (vaszkulitisz) kísér.

Ezekhez társulhatnak szempanaszok, kötőhártya-gyulladás stb. Hasi panaszok a savós hártyák gyulladása, a máj- és lépmegnagyobbodás miatt jelenhetnek meg.

A Sjögren-szindróma jár leggyakrabban a nyálkahártyák és a szem szárazságával. A könny- és nyálmirigyek gyulladásuk miatt nem termelnek megfelelő váladékot, emiatt a szemben idegentestérzés, égő fájdalom jelentkezhet, a szájszárazság pedig a száraz ételek lenyelési nehezítettségében nyilvánulhat meg.

Egy-egy autoimmun betegség társulhat más autoimmun betegséghez is, mint reumatoid artritiszhez vagy szisztémás lupuszhoz is, de rosszindulatú limfómákban vagy myasthenia gravisban is megjelenhet gyakrabban autoimmun kórkép.

A hideg hatására elsápadó ujjak, a Raynaud-szindróma nem önálló kórkép, hátterében valamilyen autoimmun vagy más betegség áll.

A bőr elvékonyodása az ízületek környékén a szklerodermára jellegzetes. Ehhez társulhat a nyelőcső mozgásának lelassulása és nyelési zavarok. Az izomzat és az erek is érintettek lehetnek.

Több autoimmun betegség, és különösen a szisztémás lupusz, sokféle tünetet produkálhat. Egyes betegségeknek lehetnek jellegzetes tünetei, azonban nem minden esetben vannak egyértelmű jelek. Sokszor az autoimmun folyamat átmeneti tünetekkel jelentkezik – kevert kötőszöveti betegség – később alakulhat ki belőle definitív kórkép.

Mit lehet tenni?

A felsorolt tünetek, főleg, ha egyediek, általában nem biztos, hogy autoimmun betegség kezdetét jelentik. Ha az említett tünetek együttesen jelennek meg, visszatérő jelleggel, nem igazán javulnak, akkor szakorvoshoz kell fordulni, aki keresni fogja az autoimmun betegségeket.

Az autoimmun betegségektől sokan rettegnek, pedig az autoimmun betegségek nagyon sokfélék lehetnek. Az igaz, hogy a teljes gyógyulás nem lehetséges, azonban gyógyszerekkel a betegségek jó része általában kontrollálható. Míg az egyik leghírhedtebb autoimmun betegség, a lupusz túlélése az 1950-es években öt évnél rövidebb volt, ma már a betegek 90%-a évtizedek után is életben van. A panaszok valóban a legenyhébbektől az egészen súlyosig előfordulhatnak, közben teljesen tünetmentes időszakokkal tarkítva.

A lényeg, hogy ne az internet segítsen – sokszor tévesen – diagnózist adni, gyanú esetén a tünetek, megfelelő vérvételek és képalkotó vizsgálatok, esetleg szövettan alapján szigorú kritériumok adják meg úgyis az autoimmun betegség pontos diagnózisát, ennek érdekében pedig mielőbb forduljon orvoshoz.

Kapcsolódó Immunrendszerünk működése és zavarai

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Brugós László, tüdőgyógyász szakorvos
Aktualizálta: Dr. Ujj Zsófia Ágnes, belgyógyász, hematológus