Az érgyulladás (vasculitis) tünetei és kezelése

A vasculitis (érgyulladás) gyűjtőnév olyan betegségek csoportját jelöli, amelyek során a szervezet ereiben gyulladás alakul ki. A gyulladás következtében az érintett erek falának szerkezete károsodik, ami az adott ér által ellátott szerv működészavarához, súlyosabb esetben maradandó szervkárosodáshoz vezethet.

Bár a vasculitis a szervezet bármely területén kialakulhat, leggyakrabban a verőereket (artériákat) érinti, de vénák és hajszálerek is érintettek lehetnek.

Mi okozza a vasculitist?

A vasculitisek kiváltó okai sok esetben nem tisztázottak. Feltételezhető, hogy a háttérben az immunrendszer kóros aktiválódása áll, amely során a szervezet saját ereit idegenként ismeri fel és megtámadja. A kiváltó tényező lehet fertőzés, gyógyszer, ritkábban daganatos betegség, illetve egyes vasculitiseknél genetikai hajlam szerepe is valószínűsíthető.

Újdonság, hogy egyes kórképekben célzott autoantitestek (pl. ANCA) kimutatása segíti a pontos besorolást és a kezelés megválasztását.

A vasculitisek jellemzően nem az erek teljes hosszában alakulnak ki, hanem szakaszosan (szegmentálisan). A gyulladás helyén heves immunreakció zajlik, amely az érfal károsodásához vezet. A gyulladás lezajlása után az érfal elveszíti rugalmasságát, hegesen átalakul, ami érszűkületet vagy akár elzáródást is okozhat.

A betegség lefolyása lehet folyamatos, vagyis intermittáló. A panaszok fennállhatnak folyamatosan, vagy jelentkezhetnek szakaszosan. A szervezetben egy időben több területen is aktív lehet a folyamat, ám lokalizálódhat csak egy körülírt szervre is.

A vasculitisek tünetei

A szisztémás vasculitisek gyakran általános tünetekkel jelentkeznek, mint:

• láz,
• fáradékonyság,
• testsúlycsökkenés,
• éjszakai izzadás.

Ezek a szervezetben zajló gyulladásos folyamat következtében alakulnak ki. Gyakoriak a mozgásszervi panaszok is, például izom- és ízületi fájdalmak. A tünetek nagyban függenek attól, hogy mely szerv erei érintettek. Előfordulhat bőrtünet (kiütések, bevérzések), idegrendszeri panasz, veseérintettség, tüdőtünet vagy akár szívpanasz is.

Fontos újdonság, hogy a vasculitisek egy része ma már korai stádiumban felismerhető, mielőtt súlyos szervkárosodás alakulna ki.

Diagnózis

A vasculitis diagnózisa összetett folyamat. Vérvizsgálatokkal kimutatható a gyulladás, valamint specifikus immunológiai eltérések (autoantitestek) is azonosíthatók. Képalkotó vizsgálatok (ultrahang, CT, MR) segíthetnek az érintett erek és szervek megítélésében.

A diagnózis megerősítéséhez gyakran szükség van az érintett szervből vett szövettani mintára (biopszia), amely közvetlenül igazolhatja az érgyulladást.

Hogyan kezelhető a vasculitis?

A vasculitisek kezelése az immunrendszer kóros működésének visszaszorításán alapul. Alapját többnyire a szteroidkezelés képezi, amelyet súlyosabb esetekben egyéb immunrendszert gátló gyógyszerekkel egészítenek ki.

Az elmúlt évek fontos előrelépése, hogy bizonyos vasculitisekben célzott biológiai terápiák is elérhetők, amelyek hatékonyabbak és kevesebb mellékhatással járhatnak.

A kezelés gyakran hosszú ideig tart, rendszeres ellenőrzést igényel, és sok esetben tapasztalt szakorvosi centrumhoz kötött. A betegek gondozása nem ér véget a tünetek megszűnésével: a hosszú távú követés célja a kiújulás felismerése és a szervkárosodás megelőzése.

Mikor kell orvoshoz fordulni?

Érgyulladásra (vasculitisre) önmagában ritkán gondolunk, mivel a tünetei sok más betegséghez is hasonlíthatnak. Orvosi vizsgálat azonban mindenképpen indokolt, ha az alábbi panaszok közül egy vagy több tartósan fennáll, vagy magyarázat nélkül jelentkezik:

• elhúzódó vagy visszatérő láz, elesettség, kifejezett fáradékonyság,
• megmagyarázhatatlan testsúlycsökkenés, éjszakai izzadás,
• tartós izom- vagy ízületi fájdalmak,
• bőrtünetek (apró bevérzések, csomók, nem gyógyuló sebek),
• zsibbadás, érzészavar, izomgyengeség,
• véres vizelet, habos vizelet, csökkenő vizeletmennyiség,
• légszomj, köhögés, mellkasi fájdalom,
• fejfájás, látászavar

Életmód, kilátások vasculitis esetén

Az érgyulladással élők mindennapjai a betegség típusától, súlyosságától és az érintett szervektől függenek. A diagnózis kezdetben ijesztő lehet, azonban fontos tudni, hogy a korszerű kezeléseknek köszönhetően a legtöbb beteg állapota jól kontrollálható, és teljes, aktív életet élhet.

A mindennapokban kiemelt szerepe van a rendszeres orvosi ellenőrzésnek, mivel a vasculitisek egy része hullámzó lefolyású, fellángolásokkal és tünetmentes időszakokkal. A kontrollvizsgálatok célja a betegség aktivitásának nyomon követése, a szervkárosodás megelőzése, valamint a gyógyszerek esetleges mellékhatásainak időbeni felismerése.

Életmódbeli szempontból fontos a kiegyensúlyozott, változatos táplálkozás, a megfelelő folyadékbevitel és a testsúly rendezése. A rendszeres, de az aktuális állapothoz igazított fizikai aktivitás általában javasolt, mivel segít megőrizni az izomerőt és a jó közérzetet. Aktív gyulladásos szakban vagy fellángolás idején azonban a terhelés csökkentése indokolt lehet.

A szteroid- és immunrendszert befolyásoló kezelések miatt különösen fontos a fertőzések megelőzése, az oltásokkal kapcsolatos orvosi tanácsok betartása, valamint a panaszok korai jelzése a kezelőorvos felé.

Bár a betegség gyakran krónikus, megfelelő gondozással jól együtt lehet vele élni.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Kónya Judit, családorvos
Aktualizálta: Dr. Bodócsi Réka, belgyógyász-kardiológus