• Mazsolák
        kranki blogja

        A turkálóban

        Itt a világválság? - kérdezte a férjem, mikor előadtam neki, hogy hol jártam. Egy jó pár éve, a barátnőimmel gyakran benéztünk különböző turikba. Jó időtöltést jelentett, és nagy boldogsággal töltött el, ha sikerült valami különleges, egyedi ruhaneműre akadni. És az is mulatságos volt, amikor vicces ruhadarabot talált valamelyikőnk. A kupacból kiemelve hangos röhögéssel jeleztük a vélemény egyezőséget. Azóta eltelt egy kis idő....., édesanya lettem, méghozzá kétgyermekes anyuka! Na nem a válság, hanem a kíváncsiság vonzott be egy üzletbe. Újra beszippanthattam azt a használt szagot, és az asztalok összetolva, ruháktól megrakottan hívogattak, lépjek közelebb.

        Mióta megszületett Ágica, rá kellett jönnöm, hiába van már egy gyermekünk, a nemük miatt nem feltétlenül adhatom rájuk ugyanazt a ruhaneműt. Lehet, hogy meglepődtök rajta, de szerintem, ha az Élet két nemet alkotott, akkor mutassuk is meg a különbséget! Nem kimondottan a kék és rózsaszín közötti különbségre gondolok. De, a fiút kisfiúsan, a lányt pedig kislányosan szeretném öltöztetni.

        Ismerek olyan anyukát, akit nem túlságosan zavarja az, hogy hogyan is öltözteti a kislányát. Amit olcsón kap, vagy talál, azt adja a kislányára. Ha nem lenne szőke a kislány, azt hinném fiú. Biztosan, én vagyok túlságosan válogatós, bocsánat, ha valakit is megbántottam!

        Szóval, nem konkrét céllal mentem, hanem csak úgy (így általában több sikerrel jártam).

        Ágica úgy nő, mint a gomba, most már 74-es tipegő kell neki. Az utóbbi héten Tomcsi is pár centivel hosszabb, magasabb lett. A ruháin vettem észre a változást.

        Hosszas válogatás után, a próba mérlegen történt kb. forint egyeztetés után, a pénztárhoz mentem, fizetni. Képzeljétek, vettem nadrágokat, pulcsikat, és összesen 1200 Forintot fizettem!

        Hallottam, hogy bálabontás napján érdemesebb menni, akkor sokkal nagyobb a választék. Így is tettem. Hétfőn reggelre idehívtam édesanyámat a lurkókhoz, és fél 10-kor már a helyszínen voltam. Meglepődtem, hogy milyen sokan vannak. Az asztalok púposan megpakolva. Az emberek nem is kosárba szedték a ruhákat, hanem egyenesen zsákokba. Én is nagyon sok jó dolgot találtam. A végén selejteznem kellett, mert nekem is majdnem egy zsákra való cucc sikeredett. Igen ám, de ahogy a mérlegre tettem őket, és "Csak ennyi?!" a darab ára, nem nagyon lett kisebb a kupacom. A legtöbb dolog még most nagy a mazsoláimra, de annyi pénzért nem volt szívem otthagyni.

        A turizás ízére nagyon ráéreztem, ugyanis azóta már voltam még egy párszor.....csak a szekrényünk, és a pénztárcám szab határt a vásárlókedvemnek! Aki még nem próbálta, ajánlom neki, hiszen negyed áron kaphat egyedi, szuper gyerek cuccokat!


      • Blog leírása

        Az életünk értelmei:
        Tomcsi és Ágica a két kis mazsola, akik mellett nem ismert az a fogalom: UNALOM!
        Látogatás: 53884 alkalommal

        A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

      • Hirdetések
      • Saját oldal

      • Hirdetés