• Mazsolák
        kranki blogja

        Karácsonyi készülődés

        Egy jó hét, és itt van a karácsony! Tavaly ilyenkor Tomcsi még csak tíz hónapos volt, de már tetszett neki a feldíszített karácsonyfa. Mindenáron meg akarta fogni a hatalmas, fényes díszgömböket. Nem engedtük egyedül a fa közelébe, nehogy ráboruljon a fa. Jut eszembe..de hiszen akkor még nem is mászott! Szóval, mindig ott voltunk vele!

        Imádta a karácsonyi zenét, a villogó fényeket, a csillogó szaloncukrokat. Most pedig: nem csak csodálni fogja az előbbieket, hanem kézzel, szájjal átvizsgálni! Az idén maradunk a műfenyőnél. Nem hiányoznak a tűleveles problémák! A sógornőm szerint csak az igazi fenyő a tökéletes, az illat miatt. Én nem osztom a véleményét.

        Azért is nem tudtam eddig írni, mert az egész napom be van táblázva. Ugyebár reggel fél hét körül ébred Ágica, ő eszik. Utána mire beágyazom, rendbe szedem magam, ébredezik Tomcsi. Reggeli készítés, etetés. Majd ebéd előkészítés. Jobb esetben valamelyik szülőnktől (vagy nagymamáméktól) kapunk ennivalót. Ilyenkor ezzel nem kell bajlódnom! Ha nem, akkor valami gyorsan elkészíthető ebédet csinálok. Például valami rakott dolgot (krumpli, karfiol), vagy paprikás krumplit. Ezeket szereti a családom, és pillanatok alatt elkészül. A hosszasabb munkát igénylő ételeket meghagyom a nagymamáknak!

        Ezután, ha nem kell a ruhákat kiteregetnem (azaz éppen nem mostam), akkor Ágica megszoptatása után, felöltözünk, és irány a játszótér. Ki gondolta volna, hogy december közepén + 8 fokot mutat majd a hőmérő!

        Mikor feljövünk, akkor gyors kézmosás után Tomcsival megebédelünk, majd számára az alvás következik. Én is gyorsan megebédelek, elmosogatok, majd leülök a gép elé, és blogozok :).

        Most, hogy közeledik a karácsony, megkértem édesanyámat, hogy jöjjön el hozzánk, és vigyázzon az unokáira, amíg én ajándékokra vadászom.  Örömmel vállalta! Általában akkor mentem/és még megyek/ el, amikor a gyermekek jól megérdemelt pihenésüket töltik, azaz alszanak. Szerencsére az idén elég korán kezdtem neki az ajándék vásárlásoknak, így már nem sok maradt hátra.

        Megvallom őszintén, hogy a karácsonyi bevásárlások, készülődések után, az év elején biztosan hiányozni fog ez a sürgés-forgás, ami most körülvesz. Na meg, jól esik egy kicsit agyilag kikapcsolni!

        Régebben, mikor depressziós édesanyákról hallottam, nem értettem, hogy az hogyan lehetséges. A gyermeknevelést megunni?

        Most, hogy benne vagyok, kicsit átérzem a helyzetüket. Nekünk, hála az Égnek két nyugodt, egészséges gyermekünk van. Csak akkor sír a pici lány is, ha éhes, vagy ha bent maradt egy büfi. Ugyanez volt a helyzet a nagy fiúval is.

        Ráadásul hatalmas a szülői segítség is. Csak egy telefonomba kerül, és valaki már a rendelkezésünkre is áll.

        Ennek ellenére, azért néha nekem is ki kell kapcsolódni, mert besokallok. A munkahelyemen állandó pörgésben éltem, egész nap emberekkel tartottam a kapcsolatot, beszélgettem. Színes és változatos volt. Most ahhoz képest egyhangú. Minden nap ugyanúgy zajlik. DE IMÁDOM!!!!!

        Már az ajándékok nagy része be is van csomagolva, átadásra készen sorakoznak egy sarokban. Tomcsit nem engedem a közelébe, ugyanis egy némelyik csomagra már ő is rátette a névjegyét....


      • Blog leírása

        Az életünk értelmei:
        Tomcsi és Ágica a két kis mazsola, akik mellett nem ismert az a fogalom: UNALOM!
        Látogatás: 56355 alkalommal

        A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

      • Hirdetések
      • Saját oldal

      • Hirdetés