A fürdetés

A fürdés nálunk, mindkét gyermekünknél egy újabb ok a játszásra. Szerencsénkre, Tomcsi és Ágica is imád pancsizni.

Mostanában Tomcsiban láthatóan tudatosult, hogy a fürcsi után alvás jön. Ezért fürdési időben, ha már csak megemlítjük, hogy mi következik, már jelzi, hogy NEEEM!  Lefordítva azt jelenti, még nem akar aludni menni! Viszont, ha már a kádban van, onnan pedig nem akar kiszállni. Megint következik a már jól elsajátított szó: NEEEM!

Nem nagyon beszél még, de a legfontosabb szavak már kitűnően mennek. Például, ha hízelegni akar, akkor PAPA, ilyenkor megy a nagy cuppanós puszi osztás is. Ezen kívül: Mama, Anya, Baba, Igen, Kell, Oda. Amit nem mond, azt elmutogatja. Ha éhes, megfogja a kezünket, és odavisz a hűtőhöz, vagy a konyhába, attól függően, hogy mit szeretne enni. Ha szomjas, mutatja az ivás menetét, amihez szürcsölő hangot is hallat. Amikor ő kitalál valamit, akkor mennünk kell vele. Ha éppen van valami a kezünkben, kiveszi belőle, leteszi, és már húz is minket a célja felé.

A fürdésben Ágica az első. Nem azért mert hölgyeknek az elsőbbség, hanem mert ő a legkisebb. Már a kis babakádat egy jó hónapja kinőtte, ezért ő is a nagy kádban fürdik.

Tomcsival annak idején megjártuk, ugyanis a kiskád után a nagy fehér kád rémísztő lehetett, mert hatalmas ordításban tört ki az elején (míg meg nem szokta). Ágicával kicsit másképp tettünk. Amikor már láttuk, hogy nemsokáig fér már el a babakádban, a kicsit beletettük a nagyba, így megszokta a nagy fehérséget, és nem volt semmi gond az átállással. Ágica fürdetésekor Tomcsi is ott áll mellettünk, és nézi a folyamatot. Az elején hozta a fürdőjátékait, és nyújtotta Ágica felé, mostanra megértette?, hogy neki még nem kell.

Tomcsi kíváncsisága nem csökken a fürdetés után sem, ő is ott akar lenni velem, és figyelemmel kíséri, mit teszek. Eddig a földről figyelt, majd felkérezkedett.  Egy héttel ezelőtt feltettem Ágica mellé, a pelenkázóra, hogy közelebbről szemlélődhessen. A sarokba beültettem és boldogan vigyorgott rám. Majd hirtelen odahajolt Ágicához, és a homlokára nyomott egy cuppanós puszit. Úgy megijedtem, hogy egy hang sem jött ki a torkomon. Lefőttem, mint a kávé. Ennyi erővel, mást is csinálhatott volna! De ő csak elégedetten, büszkén mosolygott. Ez így történt tegnap estig, mikor is ugyanolyan hirtelenséggel odahajolt, és harapott Ágica homlokába! Szegény huginak a homlokán ott virított a bátyja fognyoma! Most aztán észnél voltam! Abban a pillanatban lekaptam Tomcsit a pelenkázóról, és egy hatalmasat kiáltottam: NEM SZABAD! Hogy a hangos szótól, vagy attól, hogy lekaptam, ijedt meg, de ő is rázendített. Kánonba sírt a két gyermek. Apa a másik szobából átrohant, hogy mi történt. Ő vigasztalta Tomcsit, én pedig Ágicát. Hát igen, itt látszik, hogy gyerekek! Egy pillanatra sem lehet magukra hagyni, valamint megbízni bennük! Meggondolatlan volt Tomcsi! De abban biztos vagyok, hogy nem akarta bántani a kishugát!

Amíg én Ágicát szoptatom, apa fürdik a kisfiával. Mostanság együtt, egyszerre. Ha Tomcsi nagyon nem akar menni a fürdőkádba, így be lehet csalogatni: APA/ANYA is megy veled! Akkor aztán egyből jön! Néha nekem is sikerül bejutni, ha Ágica hamar elalszik.

A vízben megy a pancsolás, és az egymás megmosdatása. Nagyon élvezi Tomcsi. Vagy utánoz minket, vagy mi mossuk őt, ő pedig minket. Még a hajmosással van egy kis probléma....Ja, meg a fogmosással! Az a köpés nem akar összejönni, legalábbis nem akkor, amikor kellene! Az csak az előszobában, a tükör előtt megy!

Beszéltem más idősebb lurkók anyukáival, és megnyugtattak, hogy ráér még!