• Mazsolák
        kranki blogja

        Dackorszak?

        Kezdem azt hinni, hogy igenis létezik ilyen korszak. Reméltem, hogy minket el fog kerülni nagy ívben, de tévedtem. Már csak abban bízok, hogy hamarosan ezen is túl leszünk, mint a harapásos időszakon.

        Ez egész egyik napról a másikra kezdődött. Tegnap még jó kisfiú volt, édesanya szemefénye. Azt csinálta, amit mondtunk, úgy ahogy mondtuk. Mára már minden megváltozott. Akkor, ott és azt teszi, amit ő szeretne, ami szerinte jó.

        Eddig sem az evéssel,alvással nem volt gondunk. Na már most, nem tetszik az az ennivaló, amit kínálok, neki biztos, hogy más kell.

        Az alvással hasonló a helyzet. Még az ebéd utáni alvás az hagyján is. Szépen megebédelünk (ha éppen az ízlik neki), aztán pelus csere, és irány a kiságy. Általában már előtte dörzsöli a kis szemét, és hamarosan el is alszik.

        Az esti fürdetést már kitoltuk későbbre, olyan 8 órára. De kipróbáltuk, hogy a szokásos időben megfürdettük, és utána még ébren hagytuk egy jó fél órára. Egyik sem volt hatásos. Már arra is gondoltam, hogy nincs annyit a levegőn, így nem fárad le, és azért nem akar aludni. Nem lenne álmos? Vagy csak ez is egy akaratot erősítő- kimutató dolog a Tomcsi részéről? Sajnos a válaszra még nem jöttem rá.

        Ja, igen a levegő! Éppen tegnap láttam a Híradóban, hogy szmogriadó van már Debrecenben is. Szóval, kisgyermekek, idősek ne menjenek a levegőre. Túl nagy a por koncentráció, aki teheti, maradjon otthon. Maradunk a négy fal között! Itt legalább, ha földhöz vágja magát a gyerek a hiszti miatt, nem látja senki. Nem mondják, hogy milyen anya vagyok!

        Hiszen, ha engedek a gyermekem akaratának, akkor rájön, hogy hisztivel mindent el tud érni, amit szeretne. Sajnos, hamar megunom az ordítását, vagy azért, mert félek, hogy Ágica felébred, így engedek neki. Pedig tudom, hogy rosszul teszem.

        Utána kerestem a témának, mi ilyenkor a teendő, mivel könnyíthetem meg gyermekem és családom életét. Megosztom Veletek, mit olvastam: szükséges kompromisszumok, figyelemelterelés, optimista hozzáállás, a felesleges korlátok megszüntetése, és a szeretetteljes lecsendesítés. Olvasva olyan egyszerűnek tűnik az egész! De, ott az éles helyzetben, nagyon is észnél kell lennünk!

        Bizony, ha valami nem sikerül, vagy nem úgy ahogyan a kis mazsim szeretné, jön az ordítás. Ez még viszonylag kulturált módon zajlik, ezt még lazán le tudom kezelni.

        Ha olyan kedve van, kötekedik, főleg, ha van nálunk Valaki. Akkor pláne beindul a szereplési vágy, és Én vagyok a középpontban szerep. Mostanában a nappaliban lévő, üveges vitrint nyitogatja. Ott tartom az ékszereimet (is). A múltkor látta, hogy rendet raktam a dobozokban, mert kaptam egy új ékszeres ládikát, és abba pakoltam át egy részét. Tomcsinak nagyon tetszettek az ékszerek, próbálgatta a gyöngyöket, gyűrűket. Gondolom, most is ezekre fájna a foga, mikor kinyitja a szekrényajtót. Tudja, hogy nem szabad, mert előbb rám néz, rázza a kis fejét, hogy NEEM!, de mégis kinyitja. Tegnap már rálegyintettem a kis kezére, hátha hatásosabb, és jobban megérti. Mára az jött le belőle, hogy megpaskolja a keze fejét, mondja, hogy NEEM! és KINYITJA az ajtót, mosolyogva. Akkor most mit csináljak?

        Ugyanez a helyzet a bejárati ajtóval is. Gondol egyet, és ha nincs bezárva a rácsos ajtónk, akkor kiszalad a folyosóra. Meg sem áll a szembe szomszéd ajtajáig. Onnan vigyorog ránk. Élvezi, ahogy utána szaladunk, és visszahozzuk. Kicsit kellemetlen egy szál pólóban utána eredni, de néha úgy sikerül.(ugyanis nálunk a lakásban 27-28 fok van, és ezt csak így tudjuk elviselni)

        Azt is hallottam, hogy ez a kor eltarthat akár három éves koráig is. A gyerek egyéniségétől, és mentalitásától függ az egész. Nem azért ellenkeznek, mert minket akarnak bosszantani, hanem, mert ilyenkor kezdik megismerni a világot. Az a dolgunk, hogy segítsünk nekik, türelmesek legyünk, és megfelelő támaszt nyújtsunk nekik.

        Fontos a következetesség, hiszen ez még csak bemelegítés a tinikorhoz képest. Belegondolok, hogy mire Tomcsi kinövi ezt a kort, belelép Ágica. Szóval, kitartáás!!!


      • Blog leírása

        Az életünk értelmei:
        Tomcsi és Ágica a két kis mazsola, akik mellett nem ismert az a fogalom: UNALOM!
        Látogatás: 56340 alkalommal

        A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

      • Hirdetések
      • Saját oldal

      • Hirdetés