• Mazsolák
        kranki blogja

        Szilveszter

        2008-as év utolsó napja. Hogy eltelt ismét egy év! Mióta megszületett Ágica is, azóta még gyorsabban repül az idő!

        Bevallom őszintén, nincs is időm unatkozni. Előfizetője vagyok a babás újságnak, de nem is emlékszem mikor ültem le utoljára, igazából csak úgy, olvasni! Ha valamelyik cikk mégis nagyon érdekel, azt vagy késő este, már félig aludva olvasom, vagy pedig a WC-n.

        Két, de akár egy évvel ezelőtt is, nem gondoltam volna, hogy 2009-re már két gyermekes, boldog édesanya leszek! Régebben nem értettem, miért panaszkodnak az anyukák, miért sokallnak be a dolgoktól. Kezdem átérezni a helyzetüket!

        A munkahelyemről, a kolléganőim néha (ha éppen nem dolgoznak), felhívnak. Beszélgetünk egy kicsit. Én elújságolom, hogyan zajlik egy napunk, ők pedig elmesélik a legfrissebb pletykákat, és bevallják, hogy milyen jó nekem!

        Sajnos, a munkahelyem nem éppen egy két gyermekes anyukának való munkahely. Na, de szerencsére, még minimum egy jó másfél évem van arra, hogy gondolkozzak, hogyan is tovább!

        A játszótérről a hasonló korú gyerkőcök eltűntek. Mint kiderült, nem a hideg időjárás az oka. Sajnos, akinek az anyukájának még volt munkahelye, az ultimátumot adott: vagy most jön vissza dolgozni, vagy már nem is kell. Értelemszerű a GYES, GYED alatt nem szűnik meg a munkaviszony, csak utána. Így hát, nem nagyon volt választási lehetőség, irány a bölcsi, vagy jobb esetben az ovi.

        Vissza az év utolsó napjához! Apa titokban megszervezte a szilveszter esténket. A szüleimet meghívta hozzánk, mint bébiszittereket, mi pedig elmentünk bulizni! Nekem előző este sikerült tudomást szereznem róla. Nagyon meglepődtem, és boldog voltam, hiszen így, visszaemlékezve: négy éve ismerjük egymást a férjemmel. Az első közös szilveszterünk egy szórakozóhelyen történt, ahol is megismerkedtünk. Míg a második és a harmadik szilveszterünk otthon zajlott. A másodikon szolíd házibulit tartottunk, ugyanis hét hónapos terhes voltam. A harmadik szilveszteren pedig ismét állapotos lettem, igaz ekkor még TITOK volt.

        Szóval, végre kimozdulhattam a lakásból. Végre elegánsan felöltözhettem (volna, ha rám jött volna az alkalmi ruhám!).

        Egy mulatós helyre mentünk, amit hallomásból a TV-ből már ismertünk. Kicsit tartottunk attól, hogy mi leszünk a legfiatalabbak a társaságban, de szerencsére nem így volt. A végére egész jó buli kerekedett ki belőle. Igaz a kaja egy vicc volt, de apával kettecskén végig táncoltuk az éjszakát, és megpróbáltunk nem foglalkozni semmivel. Néha, valamelyikkőnk felhozta a témát, vajon otthon mi újság, alszanak-e a gyerekek. Ugyanis ahhoz képest, mennyire örültem egy kis kikapcsolódásnak, annyira hiányoztak is a kis mazsoláink! Éjfélkor koccintottunk, még táncoltunk egy kicsit, és siettünk haza a kis családunkhoz.

        Odahaza nagy volt már a csend, mindkét gyermekünk az igazak álmát aludta. A szüleim még ébren voltak, ők meséltek, hogy Tomcsi mennyire élvezte a durrogtatást és a színesebbnél színesebb tűzijátékokat. Egyik ablakból menni kellett a másikba. A kis mutatóujjával jelezte, hogy HA! és már mutatott is az ablak felé.

        Másnap, az új év első reggelén is várta a durrogtatást és mutogatott az ablak felé. Ekkor már nem volt tűzijáték, csak gyönyörű szép, hófehér táj. Végre, esett a hó! BOLDOG ÚJ ÉVET!


      • Blog leírása

        Az életünk értelmei:
        Tomcsi és Ágica a két kis mazsola, akik mellett nem ismert az a fogalom: UNALOM!
        Látogatás: 56386 alkalommal

        A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

      • Hirdetések
      • Saját oldal

      • Hirdetés