Karácsony előtt
Igaz, ma már 26-a van, de az ünnepek miatt csak most jutottam a számítógép közelébe.
Mivel a névnapom éppen szentestére esik, ezért közvetlenül az ünnep előtt szoktuk megtartani. Tavaly óta rendszeres a nagy családi buli. A lakásunk nem pont arra a célra lett megalkotva, hogy tizenkilenc fő (ebből három gyermek) kényelmesen ehessen, így sajnos csoportokat létrehozva tudunk összeülni.
Először a dédiket láttuk vendégül otthonunkban. Sajnos idén már csak hatan tudtak megjelenni, az egyik dédipapát ősszel elvesztettük.
Délelőtt 11 órára mindannyian megérkeztek apácska segítségével (kocsival "összegyűjtötte" őket). Azért ilyen korán, mert Tomcsikát fél egy körül ágyba kell tennünk, és egy kicsit ő is bulizhasson a dédikkel. Nagy volt a boldogság, nem is tudtam eldönteni, ki volt a boldogabb: Tomcsi vagy a dédik. A kisfiúnk csak állt az előszobában, és tátott szájjal figyelte, ahogy jöttek befelé a kis öregek. Mindannyian így együtt!
Egy kis beszélgetés után következett az ünnepi menüsor, egyik a másik után, alig jutottak szóhoz a vendégeink.
Tomcsinak is behoztuk az etetőszékét, ő onnan szemlélte a dédijeit két falat között.
Ágica sem tűrhette ezt szó nélkül, hangos sírással jelezte, hogy ő is jelen akar lenni az ebéden. Szóval átkerült ő is a nappaliba. Először kézről kézre járt, majd végül a bébihordozójából figyelte az eseményeket, majd elaludt.
Ebéd után Tomcsi mindenkinek adott egy cuppanós puszit, majd őt is lefektettük a kiságyába. Eleinte a kintről beáradó hangokat figyelte, mikor viszont a zene CD-jét bekapcsoltam (kicsit hangosabban a megszokottnál), elálmosodott, és álomba szenderült. Néha kicsit erősebb hangon szóltak kint a dédik egymáshoz, de már ez sem ébreszthette fel a két kis csöppségünket.
Vacsorára pedig a szüleinket, azaz Tomcsi és Ágica nagyszüleit vártuk. Miután felébredt Tomcsi, meguzsonnázott, már érkeztek a mamák és papák. Szintén kitörő örömmel fogadta őket. Ők is együtt! Jaj, de jó! Egyből fogta a mamák kezét, és húzta őket a szobája felé.
Amikor aztán ajándék osztásra került a sor, akkor pláne fülig ért a kis szája! Egy csomag, még egy, és még egy.... azt sem tudta, melyikkel kezdje. Ezért letépett egy darab csomagolást az egyikről, majd hozzákezdett a másikhoz. Mi apával úgy beszéltük meg, hogy az ajándékainkat meghagyjuk szentestére, majd a fa alatt bontjuk ki. Ez így is történt. Apa kíváncsiskodott néha, de nem engedtem neki. Olyan volt, mint egy kisgyermek. Lehet, hogy három gyermekem van?
A sok játék közül a beszélő kutya, vagy ismertebb nevén a tanuló kutyus tetszett neki. Különösen a zene része. Ha a dal a végére ért, nyöszörgésbe kezdett. A mamák mondták neki, hogy nyomja meg ismét a kezét a kutyusnak. Ő így tett, és folytatódott a tánci-tánci.
Hamar eljött az este, ideje volt nyugovóra térni, mert másnap a testvérek voltak hivatalosak hozzánk.
A buli végén megállapítottam, hogy igaz nagy munkával jár egy ilyen összejövetel megrendezése, de megéri! A boldog mosoly, a ki nem csorduló könnycsepp a dédik szemében mindent megér!
Meg természetesen anyukám és anyósom besegített a főzésbe, valamint édesanyám el is mosogatott, mielőtt hazamentek.
Ezúton is ezer köszönet érte!