• Mazsolák
        kranki blogja

        A fogorvosnál

        Már egy pár hete érzékeny a hátsó, bölcsesség fogam. Hosszú vacilálás után csak úgy döntöttem, felkeresem a körzetileg hozzám tartozó fogorvost. Eddig egy ismerős doktornénihez jártam, akivel nagyon meg voltam elégedve, csak sajnos Ő elköltözött Debrecenből. Így nem volt más választásom, mint másikat keresnem.

        Édesanyám ismét a segítségemre sietett. Utána érdeklődött, hogy hová és kihez tartozom. Sőt még időpontot is kért nekem (nehogy meggondoljam magam:) ) Az időpont direkt, a két gyermekünk ebéd utáni sziesztájára esett.

        Izgatottam léptem be a váróterembe, vajon hány rossz fogam van? és mennyire fog fájni a kezelés? - ilyen, és ehhez hasonló gondolatok keringtek a fejemben. Odabent rajtam kívül senki sem volt. Gondoltam, hogy hamar végzek. Levettem a kabátom, és helyet foglaltam a régies, műanyag székes váróteremben, és vártam. És vártam. Már eltelt egy negyedóra, mikor jött egy középkorú férfi, bekopogott, és bement a rendelőbe. Én meg csak ültem, és bambultam ki a fejemből. Mérgemben felhívtam anyut, hogy biztos, hogy fél kettőre szól az időpontom? Ő megnyugtatott, hogy igen, nyugodjak meg, a lurkók alszanak, nincs semmi gond, ráérek. 

        Már újabb negyed óra telt el, mikor is kijött a férfi, és behívtak engem. A rendelőben egy fiatalos doktornő fogadott. Az asszisztens hölgy elkérte a papírjaimat, majd beültettek a székbe. Először megkérdezték, mi a panaszom, majd a doktornő végignézte az összes fogam. Megállapította, hogy szépek a fogaim, és az az egy lyukas, rossz fogam van.

        Közölte, hogy gyökérkezelni kell a fogat. Ad egy érzéstelenítőt, megvárjuk míg elzsibbadok, és kezdjük. HOPPPÁ! De én szoptatok? Nem baj? - kérdeztem a hölgyet. Meglepődve válaszolt, hogy miért nem ezzel kezdtem. Így nem adhat be szurit, mert addig nem szoptathatok, amíg ki nem ürül a szervezetemből, azaz kb. 4 óráig. Érdeklődött, mikor aktuális a következő etetés. Már sajnos nem fért bele az időbe, ezért elküldött röntgenre. Majd másnap reggel, ha megoldható szoptatás után, a lelettel együtt jöjjek vissza. Így is történt. Előtte még apával elvitettem magam a Szent Anna utcai fogászatra. Még soha nem voltam ott, szerencsére!

        Rövid várakozás után, lefotózták a fogam, rá pár percre már kész is volt az eredmény. A képen nem igazán láttam a helyzetem. Kíváncsian vártam, mit szól hozzá a doktornő.

        Rácsodálkozott az eredményre, még a véleménye is megváltozott. Ezt felesleges gyökérkezelni, egyszerűbb megszabadulni tőle - felelte. Hirtelen fel sem fogtam, csak bólintottam. Már szívta is fel az injekciós tűbe az érzéstelenítőt, és nyomta is belém. Ide is egy kicsit, és ide is. Szerintem egy perc sem telt el, már zsibbadtam is. Öt perc elmúltával már a nyelv sem éreztem, később már beszélni sem tudtam. Visszaültem a fogorvosi székbe, és nagyot sóhajtottam. Inkább szülnék még egyszer, ha lehetne!

        Mosolygott a doktornő, és kézbe vette a fogót. Én pedig becsuktam a szemem. Még húszig sem számoltam el, mikor közölte, hogy öblíthetek. Micsoda? Már készen vagyunk? JÉÉ, itt a fogam a tálcán!

        Mégis csak inkább egy foghúzás, mint egy szülés!

        Fél nyolckor evett Ágica, úgyhogy délig nem adok neki cicit, csak abból kap, amit reggel fejtem ki, ha szükséges. (szerencsére kibírta, úgyhogy a tejcsi ment a fagyasztóba, a többi mellé - végszükség esetére).

        Remélem, Tomcsi és Ágica is apa fogsorát örökölte, azaz nem gyakran kell látogatni a fogorvosi rendelőt!


      • Blog leírása

        Az életünk értelmei:
        Tomcsi és Ágica a két kis mazsola, akik mellett nem ismert az a fogalom: UNALOM!
        Látogatás: 53967 alkalommal

        A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

      • Hirdetések
      • Saját oldal

      • Hirdetés