Ágica fejlődése
Az új évben is szembesülnöm kellett azzal, hogy minden gyermek más. Legyenek pedig testvérek, vagy idegenek, nincs két egyforma gyerek. Ugyanúgy igaz ez a terhességre is.
Nálam már a pocakban is észrevehető volt a különbség. Minden ott kezdődött az első ultrahang felvételen. Míg Tomcsi csak feküdt mozdulatlanul, a lökdösődésre is csak egy apró mozdulatot tett, addig a kis huga, Ágica már azzal szórakozott, hogy a méhfaltól páros lábbal rúgja el magát. Mihelyst visszacsúszott, megint rúgott egyet. Ez a későbbiekben sem változott. Ágica akkorákat nyomott belém, azt hittem kiszakadok belülről. A való, kinti világban is, a szülést követő két percben már a cici a szájában volt.
December 22-én volt négy hónapos, a súlya 6750 gramm, a hosszúsága pedig 65 centi. Nagyon hasonlít az arcvonása, bizonyos szögből a bátyjáéra. De egyébként, tiszta kislány!
Tomcsival ellentétben, Ági már próbálkozik a felüléssel. Ha ölben van, olyan haspréseket nyom, hogy még én is megirigylem! Addig erőlködik, amíg teljesen fel nem ül. Ha megpróbáljuk visszafektetni, következik a hiszti. A kiságyban is csak akkor van el, ha ott vagyunk, vagy legalábbis hall minket. Egyre többet vigyorog, olyan, mint egy tejbetök. IIMÁÁDOM! Ennél már csak az a zabálnivalóbb, mikor hangosan kacag. Van úgy, hogy magától is elkezdi. Szereti, ha a bátyja szerepel, vagy grimaszokat vág. Tomcsi pedig imád szerepelni. Ő pedig a kishugát utánozza (például nyál bugyborékolás, vagy ujjszopás)
Tomcsi arcán, szemén is észrevettem azt az úgy megzabálnálak nézést. Rajong a hugáért! Állandóan ölelgeti és puszilgatja őt. Mondtam is a férjemnek, hogy szerintem a legjobb korkülönbség van köztük! Még ahhoz kicsi volt Tomcsi, hogy felfogja a kistesó érkezését, hogy ez mivel is jár. Mostanra viszont úgy megszokta a jelenlétét, hogy szabályosan keresi, és ki is fejezi a hiányát.
A kis ruhácskáit úgy növi kifelé a nagylány, hogy van olyan, amit nem is tudtam ráadni! Hála az Égnek, van annyi cucca, hogy a kis szekrényében, ha valami hátra kerül, akkor annak lőttek! Mire megtalálom, már kicsi is! Pedig higyjétek el, három hetente átnézem azokat!
Lassan a fogacskái is érkeznek, ugyanis nagyon nyáladzik. Anyukám elmondása alapján, nekem ennyi idősen bújt ki az első fogam! Mindegy mikor jön elő, csak azt kívánom, hogy olyan gyorsan, és fájdalommentesen bújjon ki, mint Tomcsinak!
Most már nyúl a tárgyak után, és egy kis rásegítéssel át is fordul. Egyedül a kis kezecskéjét nem tudja még kihúzni maga alól. Tomcsi ezt is fél éves korában tette. De nem maradt le semmiről!
Semmit sem szabad sürgetni, mindennek elérkezik a maga ideje. Már megtanultam, hogy az egyik fülemen be, a másikon ki, ha a gyermekeinket hasonlítják egymáshoz.
Mindenki MÁS! és ez így tökéletes!