• Mazsolák
        kranki blogja

        Séta

        Ma délelőtt végre nem esett az eső, és a napocska is előbújt a felhők mögül. Így hát felöltöztünk a reggeli után, Ágicát megszoptattam és lementünk sétálni. Apa is velünk tartott.

        Odakint a szabadban már nem tűnt annyira jó időnek, mint a meleg szobából, de ha már lent vagyunk, sétáljunk egy hatalmasat.

        Mivel ma este jön a Mikulás, kitaláltam induljunk Mikulás vadászatra. Kíváncsi voltam, hogy Tomcsi mit szól a Mikuláshoz. Vajon oda mer-e menni a piros ruhás, nagy szakállú bácsihoz? Na, de merre menjünk, hogy találkozzunk vele?

        Úgy gondoltam, hogy a belvárosban biztosan összeakadunk legalább eggyel. Útnak is indultunk, mikor is Edit barátnőm csörgetett a mobilomon. Izgatottan közölte, hogy a doktornőhöz érkezett oltóanyag és menjünk gyorsan, mert nagyon fogy! Tudjátok, ez a pneomococcus-os védőoltás, ami ingyenes lett (azért nincs!:) )

        Felhívtam az orvosi rendelőt, persze foglalt volt, hívtam a doktor nénit a mobilján, de az is foglalt volt. Visszafordultunk félúton a központból, és a rendelő felé vettük az irányt. És mit vett észre a mi kisfiúnk?

        Egy Mikulás mászott felfelé az egyik erkélyre! Persze nem élő volt, de mindenesetre már jó jel,hogy Tomcsi felfedezte!

        Alig haladtunk tovább, mikor a szakközépiskolánál egy soványocska télapó sietett el mellettünk két krampuszával. Diákok lehettek, mert rágyújtottak és hangosan röhögcséltek. Ennek ellenére Tomcsinak tetszettek!

        Mire odaértünk az orvosi rendelőhöz, véget ért a rendelési idő. Elindultunk szomorúan hazafelé, hogy lemaradtunk az "anyagról". De ebben a pillanatban valaki mellénk tekert, és ránk köszönt. Ki volt az? Hát a doktor nénink! Már éppen hazafelé kerekezett, mikor észrevett minket. Szólt, hogy érkezett oltóanyag, és még maradt négy adag, hétfőn délelőtt vigyem le Ágicát, beadja neki.

        Amiért ilyen figyelmes volt a dokinénink, meg közeleg a karácsony, és a névnapja is, megajándékozzuk egy kis borítékkal...

        A mai világban ez már csak így működik.....

        Ezután még a zöldségesünknél megálltunk mandarinért, ahol is egy IGAZI Mikulással sikerült találkoznunk! Kedves volt a gyermekeinkhez, csak ajándékot nem adott, a válság miatt!

        Tomcsi nem ijedt meg tőle, sőt odalépett hozzá és elvette a szépen faragott botját. Ágica meg csak aludt tovább a babakocsijában.

        Na, majd jövőre Őt sem hagyja hidegen az esemény!

        Gyorsan haza siettünk, megebédeltünk és Tomcsit letettem aludni.

        Eltelt a délelőtt. Délután kitisztítjuk közösen a cipőcskéket, kis csizmát és várjuk a Mi Mikulásunkat, akit nem érintett a gazdasági válság!


      • Blog leírása

        Az életünk értelmei:
        Tomcsi és Ágica a két kis mazsola, akik mellett nem ismert az a fogalom: UNALOM!
        Látogatás: 56433 alkalommal

        A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

      • Hirdetések
      • Saját oldal

      • Hirdetés