A Crohn-betegség kezelése

A Crohn-betegség kezelése elsősorban gyógyszeresen történik, bizonyos esetekben azonban műtéti beavatkozásra van szükség. A megfelelő kezelés segítségével a Crohn-betegségben szenvedők képesek a rendes napi életvitelre.

A gyógyszeres kezelés célja a tünetek hátterében álló gyulladás csökkentése. Legkedvezőbb esetekben ez nemcsak a tünetek enyhüléséhez, hanem hosszú távú tünetmentességhez is vezethet.

A Crohn-betegség kezeléséhez több gyógyszercsoport áll rendelkezésre. Ami az egyik betegnél beválik, az nem biztos, hogy a másiknál is, éppen ezért lehet, hogy időre van szükség a legmegfelelőbb gyógyszer megtalálásához.

Bizonyos gyógyszereknek továbbá nagyon komoly mellékhatásai vannak, éppen ezért minden kezelés esetén mérlegelni kell a kockázatot és a várható hasznot.

A bél krónikus gyulladásos megbetegedései (colitis ulcerosa, Crohn-betegség)

Gyulladáscsökkentő gyógyszerek

A gyulladáscsökkentő gyógyszerek általában a Crohn-betegség kezelésének első lépését jelentik.

Sulfasalazine. A készítményt már régóta alkalmazzák az orvosok a Crohn-betegség kezelésében. Bár hatékonyan csökkenti a betegség tüneteit, számos mellékhatása van, ide értve az émelygést, hányást, a gyomorégést és a fejfájást. Nem használható a gyógyszer, ha hasonló készítmények korábban allergiás reakciót váltottak ki.

Mesalazine. A mesalazine hatóanyagú gyógyszerek kevesebb mellékhatással rendelkezik, mint a sulfasalazine. Tabletta formájában, vagy rectalisan (végbélen keresztül) beöntésként illetve kúpként alkalmazható attól függően, hogy a vastagbél melyik szakasza érintett.

Kortikoszteroidok. A kortikoszteroidok (szteroid gyulladáscsökkentők) a test bármely területén csökkentik a gyulladást. Számos mellékhatásuk van azonban, ami miatt nem szabad huzamosabb ideig, fenntartó kezelésként alkalmazni. Általában csak akkor ajánlott ezeknek a gyógyszereknek a szedése, ha a gyulladásos bélbetegség súlyos, más kezelésekre nem reagál. Általában szájon át szedendő gyógyszerek, emellett orvosa időnként szteroid tartalmú beöntést is felírhat a leszálló vastagbélszakasz gyulladásának kezelésére. Mindezek mellett a szteroid gyulladáscsökkentők nem minden Crohn-beteg esetén hatékonyak.

A lehetséges mellékhatásaik közé tartozik többek között holdvilágszerű arc kialakulása, fokozott szőrnövekedés, éjszakai izzadás, álmatlanság és hiperaktivitás. A súlyosabb mellékhatások közé a magas vérnyomás kialakulása, a 2-es típusú cukorbetegség, a csontritkulás (a csonttörések kockázatának növekedése) és a szürkehályog sorolható. Gyerekeknél hosszú távú használata a fejlődés visszamaradásához vezethet. A kortikoszteroidok egy újabb típusa a budesonid, ami gyorsabban hat, mint a hagyományos szteroidok, és kevesebb mellékhatást okoz. A budesonid csak a vékonybél végső szakaszát és a vastagbél kezdeti szakaszát érintő Crohn-betegség (ileocolitis) esetén hatásos.

A kortikoszteroidokat gyakran együtt alkalmazzák az immunrendszer működését gátló (immunszuppresszív szer, immunmoduláns) gyógyszerekkel. Rövid távon alkalmazva a kortikoszteroidokkal átmeneti tünetmentesség érhető el, amit aztán az immunmodulánsok fenntarthatnak.

Gyógyszerek és betegtájékoztatóik: Sulfasalazine | Mesalazine | Budesonid

Immunmodulánsok, biológiai terápia

Ezek a gyógyszerek szintén csökkentik a belekben kialakult gyulladást, ezt azonban elsősorban az immunrendszer gátlásával (szuppressziójával), és nem közvetlenül gyulladás mérséklésével teszik. Mivel az immunmodulánsok hatékonyak a gyulladásos bélbetegségek kezelésében, kutatók feltételezik, hogy a Crohn-betegségben az immunrendszer károsítja az emésztőrendszeri szöveteket azáltal, hogy fokozottan reagál egyes behatoló vírusokra, baktériumokra, sőt akár még a saját szövetekre is. Ha ezt a fokozott válaszreakciót elnyomják, akkor csökken a gyulladás is.

A hagyományos immunmoduláns szerek mellett léteznek ún. biológiai szerek, melyek az utóbbi két évtizedben kerültek előtérbe a Crohn-betegség és más autoimmun eredetű megbetegedések kezelésében. A biolgógiai terápiában alkalmazott készítmények biológiai úton előállított fehérjék, infúziós vagy injekciós formában alkalmazandóak.

Az immunmodulátorok viszonylag lassan kezdenek hatni, de szteroidtakarékos hatásuk miatt gyakran kiegészítő kezelésként alkalmazzák őket a gyulladásgátlók mellett. Közepes és magas kockázatú betegeknél több gyógyszer kombinációja jobb hatékonyságot mutatott, mint bármelyik szer önmagában.

Immunmoduláns szerek

• Azatioprin. Az azatriopin (azathioprine) hatóanyagú gyógyszert régóta alkalmazzák a Crohn-betegség kezelésére. Lassan, hónapok alatt fejti ki hatását. Fellángolások esetén nem hatékonyabb a placebónál a remisszió kiváltásában, ezért önmagában (monoterápiában) korlátozottan alkalmazzák. Ezek a gyógyszerek súlyos mellékhatások kialakulását okozhatják, ezért fontos, hogy rendszeresen keresse fel orvosát a mellékhatások időben történő felismerése érdekében.
• Methotrexat. Ezt a gyógyszert általában daganatok kezelésében alkalmazzák, azonban néha az egyéb kezelésre nem reagáló Crohn-betegeknek is adják. A hatás kifejlődéséhez körülbelül 8-10 hétre van szükség. A rövid távú mellékhatások közé tartozik az émelygés, a fáradtság, a hasmenés és néha allergiás tüdőgyulladás is kialakulhat. Fenntartó kezelés során májcirrhosist (a máj hegesedését) hozhatja létre. Metothrexat-kezelés alatt nem szabad teherbe esni. A kezelés során rendszeresen kell vérvizsgálatra járni a mellékhatások korai felismerése érdekében.
• Ciclosporin. Ez egy nagyon hatékony gyógyszerhatóanyag, amit általában csak a más gyógyszerre nem reagáló betegek számára tartanak fenn. A ciclosporin egy-két hét alatt kezd el hatni, azonban a súlyos mellékhatásai - többek között vese- és májkárosodás, súlyos fertőzéses megbetegedések, a lymphoma - fokozott kockázata miatt mérlegelni kell a kezelés előnyeit és hátrányait.

Gyógyszerek és betegtájékoztatóik: Azatioprin | Methotrexat | Ciclosporin

Biológiai szerek

Anti-TNF szerek (tumor nekrózis faktor gátlók)

Az Anti-TNF szerek (TNF-gátlók) remissziót indukálnak és tartanak fenn közepes és magas kockázatú betegeknél, illetve olyan betegeknél, akik nem reagálnak megfelelően a kortikoszteroidokra és immunmodulátorokra. Hatását az immunrendszer által termelt fehérje, az ún. tumor nekrózis faktor semlegesítésével fejtik ki. Megkeresik és semlegesítik a tumor necrosis factort a véráramban, mielőtt az a bélrendszerben gyulladást idézne elő. A hatás kezdete és a klinikai előny gyakran a terápia megkezdését követő két héten belül megfigyelhető. Az anti-TNF szerek összhatékonysága akkor a legnagyobb, ha a betegség kezdetétől számított két éven belül adják be.

• Infliximab. Ezt a gyógyszert a Crohn-betegség súlyos formáinak kezelésére tartogatják, ha a betegség más gyógyszerre nem reagál, vagy a szervezet nem tolerálja a többi gyógyszert. Az infliximab-kezelés általában hosszú távú fenntartó terápia, aminek hatékonysága azonban idővel csökkenhet. Egyes szívelégtelenségben, sclerosis multiplexben szenvedő betegek, illetve korábban daganaton átesett betegek nem szedhetik az infiximabot. A gyógyszert fokozott fertőzésveszéllyel, különösen tuberculosis kialakulásával hozták összefüggésbe. Fokozhatja továbbá a vérképzőszervi problémákat és a daganatok kialakulását is. Az infliximab szedése előtt szükség lesz egy mellkas röntgen, vagy tuberculin bőrpróba végzésére az aktív tuberculosis kizárása érdekében. Az infliximab súlyos allergiás reakciót hozhat létre, amely akár a kezelés megkezdése után két héttel is jelentkezhet.
• Adalimumab. Az adalimumab hasonlóan fejti ki a hatását, mint az infliximab, mégpedig azáltal, hogy blokkolja a tumor necrosis factort. Elsősorban azoknak a betegeknek javasolják, akiknél sem az infliximab, sem más kezelés nem volt hatásos. Az adalimumabot minden második héten a bőr alá adott injekcióként kell beadni. Az adalimumab alkalmazása súlyos mellékhatásokat, többek között fertőzéseket (például tuberculosist) okozhat. A leggyakoribb mellékhatások közé tartozik az injekció helyén megjelenő bőrirritáció, az orrfolyás és a felső légúti megbetegedések kialakulása.

Integrin gátló szerek

Interleukin-gátlók

Az anti-interleukin-12/23p40 antitest terápia (ustekinumab) egy új kezelési lehetőség azoknak a betegeknek, akiknél a standard terápiák hatástalanok voltak.

Gyógyszerek és betegtájékoztatóik: Infliximab | Adalimumab | Natalizumab | Vedolizumab | Ustekinumab

Antibiotikumok

Az antibiotikumok a Crohn-betegségben jelentkező tályogok, a bélfalon lévő gyulladt csomók gyógyítására szolgálnak. Bizonyos elméletek szerint az antibiotikumok segítségével a káros bélbaktériumok kiirthatók, és ezáltal a bélben felfokozott immunrendszer működése csökkenhet. A leggyakrabban felírt antibiotikumok a metronidazole és a ciprofloxacin.

Ezen antibiotikumok alkalmazása mellékhatásokkal is járhat, ezért csak az előnyök és kockázatok orvosi mérlegelése alapján javasolhatóak. A metronidazol súlyos mellékhatásai lehetnek: zsibbadhatnak a kezek és a lábak, időnként izomfájdalom és gyengeség alakulhat ki. Ha észleli önmagán ezeket a mellékhatásokat, hagyja abba a gyógyszer szedését és keresse fel orvosát! További mellékhatások között szerepelhet émelygés, fémes íz a szájban, szédülés és étvágytalanság.

Kerülje az alkoholfogyasztást a gyógyszer szedése alatt, mert súlyos kölcsönhatásba léphetnek egymással!

Egyéb gyógyszerek és tápanyagok a Crohn-betegség kezelésében

A gyulladás kordában tartásán túl további gyógyszerek is hozzájárulhatnak a tünetek enyhítéséhez és a beteg életminőségének javításához. Körültekintően kell alkalmazni bizonyos vény nélkül kapható gyógyszereket, mert Crohn-betegségben ronthatják a tüneteket. Alkalmazásukról mindig egyeztessen kezelőorvosával!

A gyulladás súlyosságától függően orvosa az alábbiak szedését javasolhatja:

• Hasfogók. A különböző rost kiegészítők (pl. a psyllium por vagy a metilcellulóz) azáltal enyhíthetik a hasmenéses panaszokat, hogy fokozzák a széklet tömegét. Súlyosabb hasmenés esetén a loperamid lehet hatékony. Fokozott óvatossággal használja a hasfogókat, mert fokozzák a toxicus megacolon kialakulásának kockázatát.
• Székletlazítók. Bizonyos esetekben a belek duzzadása beszűkítheti a vastagbelet, ezáltal székrekedést előidézve. Beszéljen orvosával, mielőtt bármilyen székletlazítót kezdene szedni, mert még akár a vény nélkül kapható készítmények is túl erőteljesek lehetnek a gyulladt belek számára!
• Fájdalomcsillapítók. A mérsékelt fájdalom csillapítására orvosa paracetamol (acetaminophen) szedését javasolja. Ne használjon aspirint, ibuprofent vagy naproxent, mert ezek valószínűleg rontani fogják a tüneteket!
• Vaspótlás. Ha Önnek krónikus bélrendszeri vérzése van, akkor vashiányos vérszegénység alakulhat ki. A vaspótlás segítségével a vas szintje normalizálható, és amennyiben a vérzést sikerült megszüntetni, csökkenthető az anaemia ezen formája.
• Tápanyagok. Előfordulhat, hogy a belek "pihentetése" miatt átmenetileg a hasfalon keresztül a gyomorba vezetett csövön keresztül történő (enteralis), illetve vénás (parenteralis) táplálásra lesz szükség. Ezáltal javítható a tápanyag-ellátottság, és kímélhetők a belek. A belek pihentetése rövidtávon csökkentheti a gyulladást, a hagyományos táplálkozás újrakezdése után azonban a tünetek visszatérhetnek. Az enteralis illetve a parenteralis táplálást leggyakrabban a műtétre való felkészítéshez használják, vagy akkor vetik be, ha semmilyen gyógyszer sem mérsékelte a tüneteket.
• B₁₂-vitamin-injekciók. A B₁₂-vitamin megelőzheti a vészes vérszegénység kialakulását, segíti a normális növekedést és fejlődést és elengedhetetlen az egészséges idegi működésekhez. A vékonybél utolsó, a Crohn-betegségben gyakran működésképtelen szakaszán szívódik fel a B₁₂-vitamin, ezért a Crohn-betegségben gyakran elégtelen mennyiségű vitamin szívódik fel. Amennyiben a vékonybél végső szakaszának gyulladása fennáll, élete végéig szükség lehet havonta B₁₂-injekciók adására. Akkor is adni kell ezt a vitamint, ha a vékonybél végső szakaszát műtétileg eltávolították.
• Kalcium és D-vitamin-pótlás. A legtöbb Crohn-betegségben szenvedő betegnek szüksége van a kalcium és a D-vitamin pótlására, mert mind a Crohn-betegség, mind pedig a kezelésére használt szteroidok fokozzák a csontritkulás kockázatát.

Műtét Crohn-betegség esetén

Abban az esetben, ha az étrendi, életviteli változások, a gyógyszeres terápia és az egyéb kezelések nem enyhítik a tüneteit, orvosa műtétet javasolhat. A műtéti igény gyakori, a betegek akár 57%-ánál is szükség van legalább egy műtétre. A műtét jó esetben néhány éves remissziót (tünetmentességet) eredményezhet.

A beavatkozás célja a károsodott bélszakasz eltávolítása, a sipoly (fisztula) zárása, a tályogok vagy a hegszövet eltávolítása, szükség esetén más végbél-környéki problémák (pl. végbélrepedés) kezelése. Egyéb indikációk közé tartozik a gyógyszerre rezisztens betegség, a bélperforáció, a bélelzáródás és -szűkület, a csillapíthatatlan vérzés, vagy a rosszindulatú szövettani folyamatok megjelenése. Az érintett bélszakasz korai eltávolítása (reszekció) lehetőség lehet azoknak a betegeknek, akiknél a betegség az ileocecális régióra (a vékonybél és a vastagbél találkozása) korlátozódik, és akik minimalizálni szeretnék a gyógyszeres terápia mellékhatásait.

A leggyakrabban végzett műtét során a sebész eltávolítja a károsodott bélszakaszt, majd egyesíti az ép végeket, zárhatja a sipolyjáratokat és kiürítheti a tályogokat. A végbélsipolyok területén a bélfal regenerálódása újabban őssejtterápiával is elősegíthető. Az esetek kisebb részében van szükség sztóma (mesterséges bélkivezetés) átmeneti kialakítására. Amennyiben a bélszűkület jelenti a vezető problémát, az érintett bélszakasz eltávolítása helyett alternatíva lehet a beszűkült bélszakaszokat tágítása is (strictureplasztika vagy endoszkópos tágítás).

Mindezek ellenére a betegség gyakran kiújul, jellegzetesen az egyesített bélszakaszok környékén. Négy Crohn-betegből háromnak idővel valamilyen típusú műtétre szüksége lesz, sokaknál még harmadik műtét is indokolt lehet. Fontos a műtétek után a gyógyszeres kezelés, mert ezáltal is csökkenthető a betegség kiújulásának kockázata.

Folytatás A Crohn-betegség szövődményei

Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Dr. Zsuga Judit, neurológus, klinikai farmakológus,
Aktualizálta: Dr. Dunás-Varga Veronika, belgyógyász