CT-enterográfia és MR-enterográfia

Milyen betegségek kimutatására alkalmasak ezek a vizsgálatok? Mikor kerül rájuk sor? Hogyan zajlanak? Hogyan kell rájuk felkészülni? Kell-e utánuk bármire kiemelten figyelni? Van-e olyan eset, amikor nem végezhetőek el, és szóba jön-e ekkor más módszer? Cikkünkben ezekre a kérdésekre adunk választ.

Az enterográfia elnevezése, helye a vizsgálatok között

Az enterográfia kifejezés a vékonybelek képalkotó vizsgálatát jelenti. A szóösszetétel mindkét tagja ógörög eredetű, a latinban is átvett enteron = bél, belső szervek, és a graphein szavakból áll össze, utóbbi jelentése (többek között): rajzolni.

Az enterográfia a képalkotó diagnosztikán belül olyan módszereket tartalmaz, melyeknél a vékonybeleket célzottan, egyidejűleg egész hosszában ábrázoljuk. A röntgendiagnosztikában már évtizedek óta ismert az úgynevezett „szelektív enterográfia”, amely azért szelektív, mert a kontrasztanyagot a vékonybélbe az orron át levezetett szondán keresztül adják. Ily módon a vékonybelek egyenletesen és gyorsan feltelődnek, elkerülve a gyomorból történő szakaszos ürülést, ami nehezítheti az egyenletes eloszlást. Ahhoz, hogy a vékonybelek jól fel is táguljanak, a kontrasztanyag mellett térfogatnövelő hatású folyadékot is beadnak (általában metilcellulózt), továbbá a belek mozgásait egy intravénás injekcióval átmenetileg leállíthatják.

A röntgenfelvételezés térbeli felbontása ugyan nagyon jó, de két fontos hátránya is van, az egyik a szummáció (összegzés), azaz az egymás mögötti árnyékok egymásra vetülnek, összeadódnak, a másik az, hogy csak maguk a belek rajzolódnak ki, a környezetük közvetlenül nem ítélhető meg, a többi hasi szerv pedig egyáltalán nem vizsgálható. A CT és az MR a szeletekben történő képalkotás révén mindkét hátránytól mentes. A modern CT-berendezések vékony szeleteiből tetszés szerint más síkú rekonstrukciók is készíthetők, melyek jobb áttekintést adhatnak a bélszakaszok egymáshoz való viszonyairól. Az MR-felvételek eleve több síkban készülnek.

Miben más, mint a hagyományos CT/MR?

A CT- és MR-vizsgálatokat protokollok alapján végzik. A hasról is többféle céllal készülhet vizsgálat, melyek más és más speciális módszert jelentenek, egymástól a kontrasztanyagok adásának módjában, a sorozatok számában és jellegében különböznek.

A CT- vagy MR-enterográfia tehát a vékonybelekre célzott vizsgálati módszer. A CT-enterográfia is készülhet orrszondán át beadott kontrasztanyaggal, de ennek lehetnek szervezési akadályai, és a betegnek sem kellemes. A vizsgálófolyadék frakcionált (meghatározott időközönként adott mennyiségének) megivásával megközelítőleg hasonló jó feltelődés érhető el. A vízbe térfogatnövelőként tehetnek metilcellulózt, makrogolt, de más készítményt (például útifűmaghéjat) is használhatnak.

A vizsgálathoz tartozik a beleket ellazító, mozgásaikat lecsökkentő intravénás injekció (kémiai nevén hyoscine butylbromide, egy antikolinerg hatású szer) és az intravénás kontrasztanyag adása is a vizsgálat bizonyos fázisában.

(Az enterográfiás vizsgálat nem terjed ki a vastagbélre – arra külön technika létezik, a CT-kolonográfia vagy virtuális kolonoszkópia. Erről korábbi cikkünkben olvashat: CT-kolonoszkópia - A vizsgálat menete, a módszer jellemzői.)

Mikor alkalmazzák, milyen elváltozások, betegségek kimutatására alkalmas?

A CT- és MR-enterográfia elsősorban a vékonybelek krónikus gyulladásos folyamatainak a kimutatására, követésére szolgál. Ezek között a legfontosabb a Crohn-betegség, aminek a kiterjedését, súlyosságát, szövődményeit lehet kimutatni. A vizsgálattal a gyulladásos szűkületek, sipolyjáratok is ábrázolhatók. A belekből eredő vérzések esetén is alkalmazható, ha a gyomor- és vastagbéltükrözés nem mutatott ki vérzésforrást. A ritka vékonybéldaganatok gyanúja esetén is alkalmazzák.

Hogyan kell rá felkészülni?

A vizsgálatokra való előkészítést illetően az elvégző intézmény előzetes tájékoztatója az irányadó. Általános szabály, hogy mind a CT-, mind az MR-enterográfiára több órás éhgyomorral kell érkezni (víz ivása megengedett). Egyes munkahelyek az előző napon elvégzendő hashajtást is előírhatnak. Az intravénás kontrasztanyag beadása miatt vesefunkciós laboreredményt kérnek. A vizsgálat előtt meglévő betegségekről, allergiákról (különösen korábbi kontrasztanyag adásakor fellépett túlérzékenységi reakciókról) és a szedett gyógyszerekről tesznek fel kérdéseket. A bélellazító injekció egyes betegségek és kóros állapotok esetében nem adható, ide tartozik többek között a zöld hályog (glaucoma) bizonyos fajtái, vizeléselakadással járó prosztatamegnagyobbodás, gyorsult szívverés, myasthenia gravis stb.

Hogyan zajlik a vizsgálat?

A vizsgálatra megérkezés után írásbeli tájékoztatót kap a beteg, valamint írásbeli beleegyező nyilatkozatot adnak át, melyben egyrészt magába a vizsgálatba, másrészt az intravénás kontrasztanyag beadásába való beleegyezését kérik. Ha az utóbbiba a beteg valamilyen okból nem egyezik bele, vagy állapota miatt nem adható, a vizsgálat kontrasztanyag nélküli („natív”) szakasza elvégezhető, de a csökkent diagnosztikai értékével tisztában kell lenni.

A beteg megkapja a kb. 1-1,5 liternyi folyadékot, melyet az utasításoknak megfelelően, részletekben kell meginnia. Ha valamiért erre nem képes, ezt jelezze az asszisztenseknek.

Az itatási fázist követően a beteg a szükséges mértékig levetkőzve a vizsgálóasztalra fekszik. MR esetében minden fémes tárgyat (öv, ékszer) le kell venni, a berendezés helyiségébe pénzt, bankkártyát sem szabad bevinni.

CT-vizsgálatnál is a fémtartalmú ruhadarabokat az öltözőben kell hagyni.

A beteg egyik könyökvénájába a kontrasztanyag beadásához kanült helyeznek be.

Az első, natív sorozatok után kerül sor az intravénás kontrasztanyag beadására, ezt a beadás helyén melegségérzés kísérheti. A kontrasztanyag a CT-enterográfiánál jódot, az MR-enterográfia esetén gadolíniumot tartalmaz.

A vizsgálat közben az asszisztens, operátor kérésének megfelelően kell levegőt venni vagy visszatartani, ahogy a vizsgálat menete kívánja.

Maga a vizsgálat időtartama CT esetében rövidebb, az MR-vizsgálat jóval hosszabb ideig tart, ami 30-45 percet is jelenthet.

Van-e esetleg, amire figyelni kell a vizsgálat után?

Az intravénás kontrasztanyagok nagyon ritkán túlérzékenységi (allergiás, illetve ahhoz hasonló) reakciókat válthatnak ki. Az MR kontrasztanyagok esetében ez még sokkal ritkább. A reakciók többsége hamar, a kontrasztanyag beadása közben, perceken belül jelentkezhet, ritkán késői, egy-két napon belüli reakció is előfordul, de azok általában enyhébb tünetekkel járnak. A vizsgálat után egy bizonyos ideig a helyszínen kell maradni, hogy a korai reakciók esetén a személyzet gyorsan be tudjon avatkozni. Amennyiben a vizsgálóhely elhagyását követően bármilyen új tünet lépne fel (pl. bőrkiütések, bőrvörösség, köhögés, légszomj, ájulásérzés), azonnal sürgősségi osztály felkeresése, illetve a tünetek súlyosságától függően a mentőszolgálat értesítése szükséges.

A szájon át adott kontrasztanyag, illetve folyadék egyes esetekben hasmenést okozhat, a széklet mennyisége megnövekedhet. A beleket ellazító injekció a látásélességet megzavarja, a hatása általában hamar megszűnik, de ezalatt nem szabad gépkocsit vezetni.

Van-e, akinél nem végezhető el a vizsgálat?

A CT- és MR-vizsgálatok ellenjavallatai részben eltérnek egymástól.

Mindkét vizsgálatra áll, hogy kontrasztanyag-allergia esetén az esetek túlnyomó többségében nem is adnák be a kontrasztanyagot, de nagyon indokolt esetekben, megfelelő gyógyszeres előkészítés és fokozott elővigyázatosság, szövődményekre felkészülés mellett, más molekulájú (más kémiai nevű) kontrasztanyaggal megfontolható a beadás, mivel az allergia a molekulára, és nem a jódra vagy gadolíniumra lép fel. Érdemes tudni, hogy ha valakinél a CT- vagy az MR-kontrasztanyagokra túlérzékenységi reakció lépett fel, nem jelenti egyben azt, hogy a másik fajta vizsgálat kontrasztanyagára is allergiás lesz, de minden ilyen esetben fokozott elővigyázatosság szükséges, hasonlóan a már ismerten allergiás hajlamú (többféle gyógyszerre túlérzékenységet mutató) betegeknél, vagy más allergiás megbetegedések, pl. asztma esetén.

A CT sugárterheléssel járó vizsgálat, így terhességben alapvetően az egész időtartama alatt ellenjavallt, csak nagyon kivételes esetekben végzik el. Amennyiben jódos kontrasztanyag adására kerülne sor, a megszületendő gyermeknél a pajzsmirigy működésére különösen oda kell figyelni.

Az MR-vizsgálatot nem tekintik károsnak a magzatra, de óvatosságból a terhesség első harmadában csak a haszon-kockázat alapos mérlegelése után végzik el. A terhesség alatt MR kontrasztanyag (gadolinium) adása kerülendő.

Az MR-vizsgálat általános ellenjavallatai ebben az esetben is érvényesek, melyekről korábbi cikkünkben ide kattintva részletesebben is olvashat. Ezek közé tartoznak a szervezetbe pl. baleset, sérülés során bekerült fémanyagok, továbbá bizonyos esetek kivételével a szívritmusszabályozók (pacemakerek), agyi aneurizma-klipek, egyéb, beültetett készülékek, és néha a klausztrofóbia (bezártság érzés által kiváltott rosszullét) hiúsíthatja meg a vizsgálatot.

Nagymértékű elhízás vagy átlagosnál jelentősen nagyobb testkörfogat mellett sem végezhető el az MR-vizsgálat. A CT-berendezések teherbírása általában nagyobb, csak extrém elhízott beteg nem vizsgálható meg – a határ a berendezés típusától függ, a modern berendezéseknél ez 150-220 kg között szokott lenni.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Laki András, radiológus