Nyelőcső spazmus (görcs)

A nyelőcső görcs, vagy szakkifejezéssel spazmus a nyelőcső ún. motoros zavarai közé tartozó kórkép, amely a nyelőcső falában futó hosszirányú és körkörös izmok összehangolt működésének zavarából ered.

Mi a nyelőcső spazmus?

Bár a nyelőcső spazmus nem tartozik a leggyakoribb kórképek közé, differenciáldiagnosztikai szempontból kiemelt jelentőségű, mivel tünetei jelentős átfedésben vannak a refluxbetegséggel és a szív eredetű mellkasi panaszokkal, így a tünetek jelentkezése esetén fontos ezek elkülönítése alapos kivizsgálással.

A betegség jóindulatú, nem jellemző daganatos irányú elfajulása, azonban jelentős életminőség-romlást okozhat. A betegek egy része spontán javulást mutat, míg másoknál krónikus, hullámzó lefolyás jellemző. A terápiás lehetőségek skálája széles, a gyógyszeres kezeléstől a minimálisan invazív endoszkópos technikákon át a sebészeti beavatkozásig terjed.

Mi okozhat görcsöt a nyelőcsőben?

A nyelőcső spazmus pontos kialakulási mechanizmusa nem tisztázott, de több tényező együtt állása valószínűsíthető:

• Idegi szabályozási zavar - A serkentő és gátló idegsejtek közötti egyensúly felborulása – elsősorban a gátló beidegzés csökkenése – fokozott simaizomtónushoz és nem megfelelően koordinált izomműködéshez vezethet.
• Simaizom hiperreaktivitás - A simaizomsejtek túlzott reakciókészsége szerepet játszhat a kóros összehúzódások létrejöttében.
• Zsigeri (visceralis) túlérzékenység - A fájdalom- és feszülésérzékelési küszöb csökkenése magyarázza, hogy a betegek jelentős részében már kisebb eltérésekhez is kifejezett tünetek társulnak.
• Reflux és nyálkahártya-irritáció - A gastrooesophagealis reflux (GERD) hozzájárulhat a motilitási zavar kialakulásához. Kimutatták, hogy a savas irritáció válthat ki nyelőcsőgyulladást és görcsös izomösszehúzódásokat.
• Pszichoszomatikus tényezők - Stressz, szorongás és autonom idegrendszeri labilitás jelentős arányban társul motilitási betegségekhez.

Lehetséges tünetek

A nyelőcső spazmus tünetei rendkívül változatosak, időben hullámzóak, és a panaszok erőssége nem korrelál mindig a műszerekkel kimutatható eltérések súlyosságával.

• Nehezített nyelés: jelentkezése időben változó, főként szilárd ételekre jelentkező, de előrehaladottabb esetben folyadékra is felléphet a diszfágia, azaz nyelési nehézség.
• Mellkasi fájdalom: gyakran anginaszerű, szegycsont mögött jelentkező fájdalommal jár, sok betegben kardiológiai kivizsgálást indukál.
• Ételrekedés, gombócérzés a torokbn (globus), falatelakadás
• Refluxszerű panaszok, bár nem minden esetben igazolható a háttérben refluxbetegség.

Szükséges vizsgálatok

A diagnosztika több lépcsőben történik, célja a strukturális eltérések kizárása és a funkcionális zavar karakterizálása.

Endoszkópia - A felső endoszkópia (tükrözés) az elsőként választandó vizsgálat, hogy a szervi okokat kizárjuk. Többnyire negatív, esetenként „parafa dugó”-szerű, kanyargós nyelőcső látható; a vizsgálat során ezekből a szakaszokból szövettani mitnavétel szükséges a rosszindulatú elváltozások kizárásához.

Radiológiai vizsgálat - Kontrasztanyagos (bárium nyeléses) röntgenvizsgálat. A röntgenfelvételen ábrázolódó kép lehet normális, de előfordulhat a jellegzetes „gyöngyfűzér”, „parafa dugó” vagy elsődleges perisztaltika hiánya. A módszer érzékenysége korlátozott.

Nagyfelbontású manometria (HRM – high-resolution manometry) - A diagnózis felállításának alapvető eljárása a manometria, vagy nyomásmérés. A vizsgálat során egy katétert vezetnek le a nyelőcső teljes hosszában, majd a beteget arra kérik, hogy nyeljen. A katéterben lévő érzékelők segítenek a diagnózis felálításában.

Ambuláns 24 órás pH-metria vagy pH-impedancia vizsgálat - Különösen mellkasi fájdalom esetén releváns a reflux eredet kizárásához a pH-metria/pH-impedancia vizsgálat.

Kardiológiai vizsgálatok - Kardialis eredetű mellkasi fájdalom kizárása minden esetben kötelező.

Differenciáldiagnosztikai szempontból a következő kórképektől javasolt elkülöníteni: achalasia (különösen III-as típus), eozinofil nyelőcsőgyulladás, fekély miatt kialakult nyelőcsőszűkület, nyelőcső perforáció, kardiális kórképek (akut koronária szindróma, angina).

A nyelőcső spazmus kezelési lehetőségei

A kezelés egyénre szabott, mert a nyelőcső spazmus multifaktoriális kórkép. Célja a tünetek csökkentése, a görcsös aktivitás mérséklése és az életminőség javítása.

Konzervatív és gyógyszeres kezelés

• Simairom-relaxánsok: kalciumcsatorna-blokkolók (a kontrakciós amplitúdót csökkentik), gyors hatású nitrátok (szublingualis nitroglicerin) az epizodikus panaszokra.
• Foszfodiészteráz-gátlók (pl. sildenafil): a gátló izomtónust fokozzák.
• Andidepresszánsok: a triciklikus antidepresszánsok (TCA) és szelektív szerotonin visszavétel gátlók (SSRI) alacsony dózisban: zsigeri túlérzékenység csökkentése miatt lehet hatékony.
• Savcsökkentő gyógyszerek: a protonpumpa-gátlók (PPI) reflux társulása esetén a nyelőcső panaszokra is kedvezően hatnak.

Endoszkópos és invazívabb beavatkozások

• Botulinum toxin injekció: átmeneti (3–6 hónapos) hatás.
• Nyelőcső tágítás: ritkábban alkalmazzák, főként achalasia-közeli tünetek esetén hasznos.
• Endoszkópos technikával simaizomzat részleges átmetszése (POEM): modern, minimálisan invazív endoszkópos beavatkozás, különösen más kezelésre nem reagáló esetekben jó eredményeket lehet elérni vele.

Sebészi kezelés

Heller myotomia: klasszikus sebészi megoldás, általában laparoszkópos úton. Manapság a POEM elsődleges szerepéhez képest háttérbe szorult, de bizonyos esetekben még alkalmazzák.

A fenti kezelésekkel jelentős javulás, sőt akár panaszmentesség is elérhető, de a panaszok az esetek jelentős részében idővel visszatérnek.

Ez is érdekelheti Nyelészavarok - Veszélyesebb, mint hinnénk

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Dunás-Varga Veronika, belgyógyász