Mi az ételintolerancia?

Az ételintolerancia napjainkban egyre gyakoribb jelenség, mégis sokszor félreértett fogalom. A panaszok gyakran nem súlyosak, de makacsul visszatérnek. Mivel a tünetek sok szervet érinthetnek, időben elhúzódóan jelentkeznek, a diagnózis gyakran csak hosszú, kizárásos folyamat után születik meg.

Az ételintoleranciák a lakosság akár 20–30%-át is érinthetik valamilyen formában. Gyakran keverik az ételallergiával, azonban az ételintolerancia olyan kóros válaszreakció az elfogyasztott táplálékra, amely nem az immunrendszer hibás működéséből, hanem enzimhiányból, transzportzavarból vagy kémiai anyagok egyéb eredetű lebontási zavarából ered.

Az intolerancia következtében a táplálék egyes összetevői nem bomlanak le megfelelően, így emésztetlen formában kerülnek tovább a bélrendszerbe, ahol erjedést, irritációt, vagy gyulladásos mediátorok felszabadulását okozhatják.

Megfelelő étrendi és életmódbeli beállítás mellett a panaszok nagyrészt megszüntethetők, és az életminőség jelentősen javítható. A jövő kutatásai egyre inkább a mikrobiom–immunrendszer–anyagcsere hármas kapcsolatát vizsgálják, amely új diagnosztikai és terápiás irányokat nyithat meg az ételintolerancia kezelésében.

Milyen tünetek jelzik az ételintoleranciát?

Ételintolerancia esetén a tünetek megjelenése nem azonnali, gyakran csak órákkal vagy napokkal a problémás étel elfogyasztása után jelentkezik, ami megnehezíti a felismerést.

A tünetek gyakran kevésbé súlyosak, erősségük szorosan összefügg az elfogyasztott élelmiszer mennyiségével, kis adagokban a panaszok is enyhék. Sokszor nem specifikusak, több szervrendszert érinthetnek a tünetek, az emésztőszervektől látszólag függetlenül is jelentkezhetnek.

Az ételintoleranciával járó gyakori tünetek:

• haspuffadás
• hasi diszkomfort (diszpepszia)
• krónikus hasmenés
• fejfájás
• bőrproblémák: kiütés, ekcéma, viszketés
• fáradékonyság

A napi szóhasználatban az ételintoleranciát rendkívül gyakran keverik össze az ételallergiával, pedig lényegi különbségeket fedezhetünk fel. A két típusú reakció elkülönítése azért fontos, mert eltér a kettő kezelése, jellemzően mások az étrendi szabályok is.

A bélmikrobiom és az ételintolerancia kapcsolata

Az ételintolerancia megértéséhez érdemes mélyebbre ásni az immunrendszer és a bélrendszer kapcsolatában (bél-immun tengely).

A bélrendszer a szervezet legnagyobb immunológiai szerve, az immunsejtek több mint 70%-át tartalmazza. A bélmikrobiom az emberi bélrendszer több mint 1000 baktériumfajból álló ökoszisztémája, központi szereplő az ételintolerancia által kiváltott folyamatok kialakulásában is.

Ha egyensúlya valamilyen ok miatt megbomlik, a szervezet nem megfelelően reagál bizonyos ételek komponenseire. Ekkor nem klasszikus allergiás mechanizmus, hanem immunmodulált, alacsony fokú gyulladás alakulhat ki. Sokáig az ételintoleranciát teljesen nem immunológiai eredetűként kezelték, ma azonban egyre több kutatás mutat rá, hogy az immunrendszer másodlagosan mégis szerepet kap a folyamatban.

1. Antibiotikum-használat, stressz, rostszegény étrend esetén, de az emésztetlen tápanyagok következtében diszbiózis (a bélmikrobiom felborulása) alakulhat ki. Ennek hatására csökken a rövid szénláncú zsírsavak termelése, romlik a bélhámsejtek regenerációja, fokozódik a bélfal áteresztése.
2. Ennek következtében antigének, toxikus anyagcseretermékek és részlegesen lebontott fehérjék juthatnak a bélnyálkahártyába, ahol immunválaszt idéznek elő. A fokozott bélpermeabilitás (áteresztő bél szindróma) fontos közös pont több intolerancia esetében.
3. A bélfal részben elveszíti szelektív védőfunkcióját és alacsony fokú gyulladás alakul ki. A plazmába jutó antigének tovább fokozzák a gyulladást.
4. Ez a folyamat önfenntartó körforrást képez: a gyulladás további hámkárosodást idéz elő, ami fokozza a bélpermeabilitás és az immunológiai reakciókat.

A folyamat kiváltó oka többminden lehet, ezek közé tartozik az ételintoleranciák közvetlen oka, valamely tápanyag lebontásának zavara is, pl. valamely emésztőenzim hiánya miatt. Az emésztetlen tápanyagok jelenléte mellett az így kialakuló immunológiai folyamatok is felelősek az ételintoleranciák szerteágazó tüneteinek kialakulásáért, továbbá ez a magyarázat arra, hogy sok ételintolerancia csak komplex életmódkezeléssel (pl. mikrobiom-helyreállítás pro- és prebiotikumokkal, stresszkezelés) rendezhető tartósan.

Ételintoleranciák főbb kórképei

A leggyakoribb ételintolerancia-típusokról már olvashat bővebben oldalunkon, itt csak megemlítjük őket.

1. Laktózintolerancia (tejcukor-érzékenység)

A vékonybél kefeszegélyében termelődő laktáz enzim aktivitása csökken vagy hiányzik, így a tejcukor nem bomlik le. A vastagbélben baktériumok fermentálják, ami gázképződéshez és ozmotikus hasmenéshez vezet. Elsődleges és leggyakoribb típusa a genetikailag meghatározott, életkorral járó enzimcsökkenés, másodlagos típusa valamilyen vékonybél-károsodás (gyulladásos bélbetegség, cöliákia, fertőzés vagy kemoterápia utáni) enzimvesztés. Kezelésének alapja a laktózmentes étrend és laktáz enzimkészítmények alkalmazása.

Részletesen Laktózintolerancia

2. Fruktózintolerancia / malabszorpció

A fruktóz felszívódása a vékonybélhám GLUT-5 transzportereinek zavara miatt csökkent. A be nem szívódott fruktóz fermentációja puffadást, hasmenést okoz. Fontos elkülöníteni a veleszületett fruktózintoleranciát (genetikai eredetű, már csecsemőkorban jelentkezik) és a fruktózmalabszorpciót (szerzett, későbbi életkorban fokozatosan alakul ki), utóbbi kevésbé súlyos. A terápia alapja a fruktózszegény étrend, a FODMAP diéta elemeivel kombinálva.

3. Hisztamin intolerancia

A DAO (diamin-oxidáz) enzim aktivitásának csökkenése miatt a szervezet nem tudja lebontani a hisztamint (amely vagy a táplálékból kerül be, vagy a szervezet állítja elő). A panaszokat leggyakrabban magas hisztamintartalmú ételek váltják ki: érlelt sajtok, bor, tonhal, szalámifélék, paradicsom, eper, savanyú káposzta. Kezelése: hisztaminszegény étrend, DAO enzimkészítmény adása, tüneti kezelésként antihisztamin.

Részletesen A hisztamin intolerancia

4. Gluténintolerancia (nem-cöliákiás gluténérzékenység)

A gluténintolerancia nem autoimmun és nem allergiás reakció az elfogyasztott gluténre. Pontos mechanizmusa nem tisztázott, de el kell különíteni az autoimmun eredetű cöliákiától és az allergiás (IgE-mediált) eredetű búza- ill. gabonaallergiától. A panaszok jelentkezésében szerepet játszhat a bélpermeabilitás növekedése, a bélmikrobiom felborulása és a szervezet idegi-hormonális válasza. A cöliákia (lisztérzékenység) nem tartozik az ételintoleranciák közé.

A nem cöliákiás gluténérzékenység kezelésében is szerepet kap a gluténmentes diéta, de kevésbé szigorú, mint cöliákában, majd megkezdhető a fokozatos visszaterhelés. A tünetek gyakran napokon belül enyhülnek.

Részletesen A nem-cöliákiás gluténérzékenység

5. Egyéb intoleranciaformák

• Szalicilátintolerancia: az arachidonsav-anyagcsere zavara, gyakran asztmával, polipózissal társul.
• Ételadalék-intolerancia: tartósítószerek, színezékek, ízfokozók (pl. nátrium-glutamát).
• FODMAP-intolerancia: fermentálható szénhidrátokra adott fokozott bélreakció, gyakran társul irritábilis bél szindrómával.
• Koffein-, alkohol-, tiramin-érzékenység: főként májanyagcsere- vagy enzimaktivitás-zavarokhoz köthető.

Kivizsgálás ételintolerancia gyanúja esetén

Az ételintoleranciák diagnózisának felállításához szakmai koordináció (háziorvos, gasztroenterológus, dietetikus, bőrgyógyász) és aktív beteg együttműködés szükséges. Az egyes ételintoleranciák esetében eltérőek a szükséges vizsgálatok, de minden esetben több diagnosztikai módszert igényel. A folyamat gyakran elhúzódik, és csak más lehetséges okok kizárása után állapítható meg az intolerancia.

1. Részletes anamnézis - A legfontosabb a tünetek jelentkezése és az étkezések közötti kapcsolat, a panaszok időbeli lefolyásának és a családi előzményeknek a tisztázása. Fontos ismerni a panaszos korábbi betegségeit, közelmúltban szedett gyógyszereit, főleg az antibiotikumokat.
2. Táplálkozási napló vezetése, legalább 2–4 hétig.
3. Laborvizsgálatok - Vérkép, gyulladásos paraméterek, ellenanyagok, genetikai tesztek, egyéb speciális laborértékek az egyes kórképek függvényében.
4. Funkcionális vizsgálatok - Hidrogén kilégzési teszt (laktóz/fruktóz intolerancia gyanúja esetén).
5. Eliminációs és visszaterheléses diéta: fokozatosan, dietetikus irányítása mellett.
6. Differenciáldiagnosztika - Egyéb célzott vizsgálatokkal szükséges az irritábilis bél szindróma (IBS), a kontaminált vékonybél szindróma, a cöliákia, a gyulladásos bélbetegségek, különböző endokrin kórképek kizárása.

Kezelés, életmód, orvosi kontroll

Az ételintoleranciák kezelése mindig személyre szabott, és hosszú távon életmódváltást igényel.

Jellegzetessége, hogy szükséges a kiváltó ételek kerülése, de nem azok drasztikus kizárása (szemben az ételallergiákkal és a lisztérzékenységgel). A tápanyaghiányos állapot elkerülése érdekében kiemelten fontos a tápanyagpótló étrend kialakítása, dietetikus segítségével.

Az enzimpótlás lehetősége laktózintolerancia (laktáz) és hisztaminintolerancia (DAO) esetén áll rendelkezésre.

A másodlagos mikrobiom és immunológiai folyamatok kezeléséhez fontos a bélflóra rendezése probiotikumokkal, valamint az egészséges életmód kialakítása és a stresszkezelés (a bél-agy tengely szerepe).

Rendszeres orvosi kontroll javasolt a hiányállapotok (kalcium, D-vitamin, B₁₂, folát) megelőzése érdekében.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Dunás-Varga Veronika, belgyógyász