Mikor segíthet a pszichológia a kívánt testsúly elérésében?

Az elhízás hátterét mindig komplexen kell vizsgálni, és nem elég csupán azt mondani, hogy ha valakinek kellő akaratereje van, akkor biztosan le tud fogyni. Mik azok a helyzetek, amikor a túlsúly a lelkünkben zajló folyamatokkal van összefüggésben? Mikor nyúlhatunk a pszichológiához annak érdekében, hogy elérjük az optimális testsúlyt?

Az elhízás kialakulását számos tényező befolyásolja, éppen ezért ezt a kérdést mindig holisztikusan kell megközelíteni. A túlsúly kialakulását okozhatja például a genetikai öröklődés, a nem megfelelő táplálkozás, a lassabb anyagcsere vagy a különböző hormonális okok, de akár a szociokulturális és pszichés tényezők is szerepet játszanak benne.

Milyen pszichés zavarok állhatnak az elhízás mögött?

Falásroham zavar

A DSM-5 (Mentális zavarok Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyve, 5. kiadás) ma már megkülönbözteti az úgynevezett falásroham zavart. Az ilyen személy gyakran nem tudja abbahagyni, illetve kontrollálni az evést, és az átlagosnál sokkal nagyobb mennyiségű ételt fogyaszt. Sokszor az evéssel igyekszik kompenzálni, de közben szenved is a kövérségtől. Evés után gyakran él meg bűntudatot és azt, hogy undorodik magától. A falásroham az enyhétől egészen az extrém esetekig is előfordulhat. A klinikai kritériumok szintjét akkor éri el, ha a falásrohamok átlagosan legalább hetente egyszer (vagy többször) jelentkeznek három hónapon át. Ilyen esetben pszichiátriai, pszichológiai kezelést igényel.

Érzelmi evés

A fentiektől eltérő jelenség az érzelmi evés. Ezzel általában valamilyen érzelmi feszültséget próbálunk csillapítani. Szemben a falásrohamzavarral itt az adott személy normál mennyiséget fogyaszt egy megterhelő érzelmi helyzetben. Vagyis ebben a helyzetben nem azért eszik, mert éhes, hanem azért, mert valamilyen erős érzelmmel nem képes máshogy megbirkózni. Nem a testi szükségletek kielégítéséről szól, hanem az érzelmi igényeink pótlásáról. Az érzelmi evés egyik fajtája lehet a stresszevés, amikor egy számunkra feszültséggel járó helyzetben, ahol stresszt élünk meg, evéssel reagálunk. A pszichológus itt is segíthet annak felismerésében, hogy az illető miért az ételhez fordul, ez hogyan nyugtatja meg, és mik lehetnek az egyéb alternatívák ennek elkerülésére.

Fatorexia

Érdekes jelenség, de olyan is előfordul, amikor egyfajta fordított testképzavarról beszélünk. A fatorexia jelenségéről már mi is írtunk korábbi cikkünkben. Itt arról van szó, amikor az ember nem érzi, hogy túlsúlyos. Hasonlóan az anorexiához ez is egyfajta testképzavar, de itt nem azt nem látja, hogy vékony, hanem azt nem veszi észre, hogy már igencsak túlsúlyos, és továbbra is folytatódik a súlygyarapodás. Ez azért is veszélyes, mert ha túlságosan elhízik valaki és ezt „nem veszi észre”, akkor az később akár súlyos egészségügyi kockázatokkal is járhat.

Hozott minták

Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy milyen kultúrában élünk és milyen mintákat hozunk otthonról. Míg korábban a teltség a jólét mutatója volt, addig ma már a soványságot nem feltétlen azonosítjuk az éhezéssel. Nagyszüleink, dédszüleink idejében a háború alatt egészen mást jelentett az, amikor nem volt mit enni. Ez később is döntően befolyásolta az ételekhez való viszonyukat vagy azt, hogy ők ezzel fejezték ki a szeretetüket, ha főzhettek, gondoskodhattak, ha mindig fel volt halmozva otthon élelem.

Fontos, hogy a családban is milyen szerepe van az evésnek, mert ez nagyban meghatározza már kisgyerek korban is a gyerek viszonyulását is az étkezéshez és az ételekhez. Ha egy gyerek azt látja, hogy a szülei folyamatosan szoronganak emiatt, elégedetlenek a testképükkel és egyfajta negatív érzelem társul az evéshez, akkor jó eséllyel ezt ők is tovább vihetik felnőtt korukba.

Az étkezési problémák hátterében (legyen az anorexia vagy akár falásroham zavar) gyakran találunk közös vonásokat, azaz kialakulásuk háttérben lehetnek korai kötődési zavarok, az érzelmek kontrollálásának nehézségei, a nem megfelelő stresszkezelés, izoláltság vagy akár a túlzott elvárások.

Ördögi kör

Nem véletlen, hogy ez az elakadás sokaknál a gyerekkorban gyökeredzik. Ha valaki egész életében kicsi, vékony és védtelen volt, akit esetleg sokszor bántottak emiatt, az később önmagát védi azzal, hogy eszik. Valószínűleg sokan hallották gyerekkorukban azt a mondatot, hogy: „Egyél, hogy nagy és erős legyél!” Ezáltal azt is közvetítjük, hogy ha valaki eszik, akkor nem lehet majd bántatni.

Ugyanakkor köztudott tény, hogy a depresszió és az elhízás kéz a kézben jár. A depresszió aránya relatív magas a túlsúlyos emberek körében. Kérdés persze, hogy azért lesz valaki depressziós, mert túlsúlyos, és ezáltal nem érzi jól magát a bőrében, vagy éppen a depresszió és a mentális állapot az, ami miatt az adott személy az ételhez nyúl.

Köztudott tény, hogy majmoknál és embereknél egyaránt a magas kortizolszint (stresszhormon) depresszió esetén magasabb. Éppen ezért, ahogy arról már fentebb is volt szó, nagyobb stressz esetén hajlamosak vagyunk az ételhez nyúlni (általában nem a legegészségesebb alternatívákhoz) és ezzel nyugtatni magunkat. Az sem segít, hogy a hangulat javítására felírt antidepresszánsok egyik leggyakoribb mellékhatása a hízás, így sokszor az egyik problémából jön a másik. Hiszen minél rosszabb a hangulatunk, annál kevésbé leszünk motiváltak az életmódváltásra és az étkezési szokásaink megváltoztatására.

Terápiás cél

Láthatjuk, hogy az elhízás hátterében megbúvó okok nagyon komplex jelenséget alkotnak. Sok esetben a szakember feladata felismerni és priorizálni, hogy mivel kell előbb foglalkozni. Vannak olyan helyzetek, amikor az étel, mint jutalomforrás elvétele tovább ront a helyzeten. Nem véletlen, hogy súlyosan depressziós betegeknél a dohányzás abbahagyása sem feltétlen javasolt. A sikeres életmódváltáshoz vagy egy diéta elkezdéséhez fontos, hogy az ember mentálisan stabil legyen. Más esetekben a súly kontrollálása és a súlycsökkenés alapvetően hozzájárulhat a hangulat javításához is.

Mindenképpen fontos tudatosítani, mik azok az okok, ami miatt az adott személy elhízott. Érdemes azonosítani a családból hozott mintákat és megnézni, hogy mik azok a helyzetek vagy érzelmi állapotok, amikor az ember ételhez nyúl és nem feltétlen azért, mert éhes. Milyen élethelyzetben van az adott személy? A munkanélküliség, a vizsgaidőszak, a munkahelyi kihívások, a szülés utáni kisbabás időszak mind-mind olyan élethelyzet lehet, amire az ember evéssel reagálhat. Ugyanez a helyzet az érzelmekkel is. Az idegesség, a szomorúság, az unalom szintén fokozhatják az egyénekben a vágyat, hogy az érzéseiket pillanatnyi örömforrással, azaz evéssel csillapítsák.

A kognitív viselkedésterápia, a megfelelő stresszkezelési technikák elsajátítása mindebben mindenképpen sokat segíthetnek. A terápia célja lehet az önismeret, az esetleges sémák felismerése, az önbizalom és az önértékelés növelése is.

Ez is érdekelheti Tanácsok az életmód-véltoztatás elkezdéséhez és a motiváció fenntartásához