Mi az oka annak, hogy nehéz fogyni és megtartani az elért testsúlyt?

Az elhízás (obezitás) korunk egyik legnagyobb népegészségügyi kihívása. Bár az életmódváltás elengedhetetlen a cél eléréséhez, a sikeres fogyás és az elért testsúly megtartása nem pusztán akaraterő kérdése. Valójában a testsúly szabályozása egy komplex, evolúciós örökségen, genetikai adottságokon, hormonális folyamatokon és környezeti tényezőkön alapuló mechanizmus.

Az elhízás evolúciós magyarázata

Az emberi test élettani működése évezredek alatt alakult ki olyan körülmények között, ahol az élelmiszer nem volt állandóan és bőségesen elérhető. Őseink számára a bőséges táplálékfogyasztást követő energiaraktározás a túlélés záloga volt. Az evolúció során azok maradtak életben, akik a ritka bőséget a leghatékonyabban tudták zsír formájában elraktározni a későbbi, ínségesebb időkre.

Genetikai állományunkban ma is ott van ez a hajlam, ami a zsírraktározást szolgálja, ezért amikor drasztikus diétába kezdünk, a szervezet ezt az éhezés vagy az ínség jelének értelmezi, és túlélő üzemmódba kapcsol. A szervezet csökkenti az alapanyagcserét (vagyis az energiafelhasználást nyugalmi állapotban), hogy minimalizálja az energiaveszteséget. A kevesebb bevitt kalória mellett is lassabban égnek el a tartalékok, ami megnehezíti a testsúly csökkentését. Emellett a hormonális rendszer azonnal megváltozik, hogy növelje az étvágyat és fokozza a táplálékfelvételt.

Az energia raktározása tehát alapvetően természetes folyamat, amely a fajunk fennmaradását szolgálja. A modern korunk állandóan elérhető, energiadús élelmiszer-kínálata felborította az élettani egyensúlyt, és mára a túlsúly és elhízás egyik fő okozójává vált.

Hormonális hatások

A testsúlyunk szabályozása egy rendkívül összetett, hormonok által vezérelt endokrin folyamat. Az agyban található hipotalamusz folyamatosan figyeli a test energiaállapotát és hormonális jelek alapján dönt arról, mennyi ételre van szükségünk.

Többek között a leptin, a ghrelin, az inzulin és a kortizol nevű hormonok vesznek részt a folyamatban.

• A leptin a jóllakottság hormonja, a fehér zsírsejtekben termelődik. Ha a zsírraktárak telítődnek, a leptin jelzést küld az agynak, hogy jóllakott. Fogyás során a zsírsejtek mérete csökken, vagyis zsugorodnak, emiatt csökken a leptinszint, és az agy éhséget érzékel, táplálékfelvételt kíván. Ez a leptinszint-csökkenés a súlyvesztés után még akár hónapokig is fennáll, erősebb éhségérzetet eredményezve. A zsírsejtek által termelt leptin mennyisége a testzsír mennyiségétől függően változik: minél több zsírt tartalmaz a szervezet, annál több leptint termel. Elhízás esetén a túlzott leptintermelés hozzájárulhat a leptin-receptorok érzékenységének csökkenéséhez, vagyis a leptinrezisztencia kialakulásához. Ebben az esetben az agy nem érzékeli megfelelően a leptin jelzéseit, így a szervezet továbbra is éhséget érzékel még akkor is, ha túl sok az energiatartalék.
• A ghrelin hormon az éhséget jelző hormon, amely elsősorban a gyomorban termelődik. Étkezések előtt magasabb a szintje, és az agyat evésre ösztönzi, evés után pedig csökken a szintje. Diétázás alatt a ghrelinszint emelkedik, ami fokozott éhségérzetet és nehezen csillapítható sóvárgást okoz.
• Az inzulin a hasnyálmirigy által termelt hormon, amely feladata a vércurkorszint szabályozása és az energia raktározása. Étkezések után, amikor a vércukor megemelkedik a hasnyálmirigy inzulint bocsát a vérbe, ami lehetővé teszi, hogy a glükóz bejusson a máj-, izom- és zsírsejtekbe és ott energiaként hasznosuljon vagy raktározódjon. Hosszú távon a magas kalóriabevitel és a finomított szénhidrátok fogyasztása inzulinrezisztenciához vezethet. Ekkor a sejtek kevésbé reagálnak az inzulinra, a hasnyálmirigy még több inzulint termel, ezáltal elősegítve a zsírraktározást, különösen a has körüli területen.
• A kortizol egy stresszhormon, amelyet a mellékvesék termelnek krónikus stressz hatására. A tartósan magas stressz és az általa kiváltott magas kortizolszint étvágynövelő hatással rendelkezik, ami elősegíti a zsír lerakódását és növeli az étvágyat.

Genetikai tényezők és öröklött minták

Az, hogy valaki milyen könnyen hízik vagy fogy, részben genetikai adottságoktól is függ, hiszen a genetika befolyásolja az anyagcsere sebességét, a zsíreloszlás típusát („alma” vagy „körte” alkat), részben az étvágyat és a jóllakottság érzését. Az is igaz, hogy a genetika önmagában ritkán okoz kóros elhízást, de a családtól örökölt genetikai hajlam és az otthonról hozott étkezési minták együtt nagy hatással vannak a testtömegre.

Életkori változások

A testtömeg-szabályozás életünk során nem állandó. Az életkor előrehaladtával természetes élettani változások nehezítik a súlytartást. 30 év felett lassul az anyagcsere, részben az izomtömeg lassú, de fokozatos csökkenése miatt. Az izomszövet ugyanis több energiát igényel, mint a zsír, így ha kevesebb az izom, csökken az alapanyagcsere.

Terhesség és szoptatás során a női szervezet a tartalékolásra fókuszál. A hormonális hatások és a megnövekedett energiaigény miatt a terhességi súlygyarapodás természetes jelenségnek mondható.

Nőknél a menopauza idején csökkenő ösztrogénszint hozzájárul a hasi (zsigeri) zsír felhalmozódásához, ami az anyagcsere-betegségek kockázatát növeli. Férfiaknál az életkorral járó tesztoszteronszint-csökkenés vezet izomtömeg-vesztéshez és zsírgyarapodáshoz.

Milyen betegségek és gyógyszerek okozhatnak rendellenes hízást?

Bizonyos betegségek és gyógyszerek felboríthatják a normális anyagcserét, rendellenes testsúlynövekedést okozhatnak. Ilyenkor a hízás nem a normál élettani folyamat része, hanem egy kóros állapot következménye.

Ilyen betegség többek között a pajzsmirigy-alulműködés (hypothyreosis), amelynek során a pajzsmirigy hormon hiánya lassítja az anyagcserét, valamint fokozza a vízvisszatartást és a hízás hajlamát. A Cushing-szindrómára a kortizol túltermelése jellemző, ami zsírfelhalmozódást okoz, főként a törzsön. A PCOS (policisztás ovárium szindróma) hormonális egyensúlyzavar, amely inzulinrezisztenciával is társul, még nehezebbé téve a fogyást. Depresszió esetén a kortizol és a ghrelin szintjének megváltozása miatt fokozódhat az étvágy és a zsírraktározás. Ezekben az esetekben a fogyás csak az alapbetegség kezelésével együtt lehet sikeres. A hormonális vagy betegség-eredetű problémák kezelésére szükséges szakorvosi és dietetikusi segítség igénybevétele is.

A gyógyszerek közül néhány antidepresszáns, szteroidok, béta-blokkolók, antidiabetikus gyógyszerek és bizonyos vitaminkészítmények (B-vitaminok) mellékhatásként súlygyarapodást okozhatnak.

Az étrend szerepe fontos

Az étrend és az életmód szerepe a biológiai adottságoktól és az öröklött hajlamtól függetlenül megkérdőjelezhetetlen a testsúly szabályozásában. A testtömeg változása legnagyobb részt az energia-egyensúlytól függ, azaz a táplálékokkal bevitt, és a mozgással elégetett kalóriák arányától. A genetikai adottságok és a hormonális változások főként azt befolyásolják, hogy mennyi kalóriát éget el a szervezet, és mekkora az étvágy. Ugyanakkor az, hogy ténylegesen mennyi energiát viszünk be szervezetünkbe, és testmozgással mennyit használunk fel abból, az már döntően az életmódon múlik.

A drasztikus diéták a szervezet reakciói miatt nem vezetnek hosszú távú eredményre. Amikor hirtelen lecsökkentjük a kalóriabevitelt, a test tartalékoló üzemmódba kapcsol: az anyagcsere lelassul, az izomtömeg csökken, az éhségérzet nő.

A finomított szénhidrátok, a cukor, és a feldolgozott félkész- és késztermékek elkerülése segíthet az inzulinszint stabilizálásában és az inzulinérzékenység javításában, ami kulcsfontosságú a zsírraktározás csökkentésében. A rostban, fehérjében és telítetlen zsírsavakban gazdag étrend segít stabilizálni a vércukorszintet, hosszabb ideig tartó jóllakottságot nyújt, segítve a ghrelin és leptin egyensúlyát. A rossz környezeti minták (családi példák, érzelmi evés) kezelése és levetkőzése ugyancsak elengedhetetlen az elhízás sikeres kezeléséhez. Rendszeres fizikai aktivitással pedig fenntarthatjuk az izomtömeget, ezzel ellensúlyozva az életkorral járó anyagcsere-lassulást, és javíthatjuk az inzulinérzékenységet.

A fogyás és az ideális testsúly megtartása nem könnyű feladat. Az élettani folyamatok megértése és az életmódbeli változtatások eldöntése egyformán fontos részei a sikernek. A genetikai hajlam adott, de az életmódunk határozza meg, hogy ezt a hajlamot mennyire engedjük érvényesülni. Amennyiben az életmódváltás nem hoz eredményt, érdemes szakemberhez fordulni, orvosi segítséget kérni.

Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Irinyi-Barta Tünde, okleveles táplálkozástudományi szakember