Mi az, amiben egy orvos segítheti az egészséges testsúly elérését és megtartását?

Az elhízás nem csupán „többletsúly”, hanem önálló krónikus betegség. Egy komplex folyamat, ezért a magazinok oldalain olvasható tippek helyett, érdemes időben orvosi segítséget kérni a megfelelő terápia meghatározása érdekében. Miért érdemes orvoshoz fordulni túlsúly, elhízás esetén?

A Világegészségügyi Szervezet (WHO) definíciója szerint az elhízás olyan mértékű testzsír-felhalmozódás, amely már egészségügyi kockázatot jelent. Meghatározására legtöbbször a testtömegindex, azaz a BMI alkalmazandó, melyet úgy számolhatunk ki, hogy a testtömeget (kg) osztjuk a testmagassággal (m), és a kapott értéket újra elosztjuk a testmagassággal (m) . Felnőtteknél a 25-29,9 kg/m² közötti BMI túlsúlyt, a 30 kg/m² fölötti BMI elhízást jelent. Már a túlsúly is kedvezőtlenül befolyásolja az egészségi állapotot.

Krónikus betegségként az elhízás eredményes kezelése orvosi feladat is. Szakmai segítséggel feltárhatóak az elhízáshoz vezető okok – akár háttérben álló betegségek –, diagnosztizálhatóak az elhízással összefüggő szövődmények, ezek alapján pedig az életmódváltoztatás mellett megfelelő orvosi terápiák is igénybe vehetők a testsúlycsökkenés elérése érdekében.

1. Személyre szabott kezelés

A divatdiéták rendszerint ugyanazt a leegyszerűsített szabályokat tartalmazó fogyókúrát javasolják minden súlyproblémával küzdő személynek. A testsúlytöbblet kialakulása és fennmaradása ugyanakkor több tényező egyidejű hatása, ezért kezelése is komplex, egyedi megközelítést igényel.

Az eredményes terápiához először is azonosítani kell, hogy milyen tényezők játszanak szerepet az adott betegnél a zsírfelhalmozódás kialakulásában. Az orvos segíthet azonosítani ezeket a – jelentős részben módosítható – tényezőket. Ezek lehetnek:

• Energiadús táplálkozás: kalóriadús, tápanyagszegény ételek (gyorsételek, üdítők, finomított szénhidrátok, transzzsírok).
• Fizikai aktivitás hiánya: ülő életmód, kevés mozgás, inaktív munka és szabadidős tevékenységek (pl. sok ülés, képernyőidő).
• Alváshiány: a rövid alvásidő és az alvás minőségét rontó valamely zavar, pl. az alvási apnoe is kedvez az elhízásnak.
• Környezeti és társadalmi tényezők: a modern életvitel, a könnyen hozzáférhető energiadús ételek, mozgáshiányos életvitel.
• Gyógyszerek: a szervezet működését megváltoztató egyes gyógyszerek (pl. kortikoszteroidok, antipszichotikumok, antiepileptikumok) fokozhatják a súlygyarapodást.
• Hormonális tényezők: pl. pajzsmirigy alulműködés, inzulinrezisztencia, PCOS, Cushing-szindróma, vagy egyéb hormonális eltérések esetén is könnyebben alakulnak ki a zsírpárnák.
• Microbiom-eltérés, azaz a normál bélflóra jelentősebb felborulása is befolyásolhatja az energiafelvételt és zsírraktározást.
• Pszichés tényezők: a stressz, a depresszió, az ezek talaján kialakuló érzelmi evés és alvászavar ugyancsak fokozhatja a testsúlyt.

Elsősorban akkor érdemes háttérbetegség lehetőségére gondolni, ha a túlsúllyal vagy elhízással élő személy elvileg megfelelően étkezik és mozog is, mégsem tudja elérni vagy megtartani a kívánt testsúlyt.

2. Szövődmények és társbetegségek

Az elhízás önmagában is kockázatot jelent, de leginkább a szövődményei révén okoz jelentős mértékű egészségromlást.

• Anyagcsere-, valamint szív-érrendszeri betegségek: az elhízással élők körében jelentősen magasabb a 2-es típusú cukorbetegség, a magas vérnyomás, a magas koleszterinszint, a különböző szív- és érrendszeri betegségek (koszorúér betegség, szívelégtelenség, stroke) kialakulásának kockázat. Ezek a betegségek sokszor együtt jelentkeznek.
• Máj, vesebetegségek: nem alkoholos zsírmáj, majd tartós májkárosodás alakulhat ki, fokozódik a krónikus vesebetegség kockázata, főleg a veséket ellátó artériák károsodása miatt.
• Onkológiai kockázatok: Az elhízás több daganatos megbetegedés (pl. emlő, vastagbél, hasnyálmirigy, máj) magasabb kockázatával jár.
• Mozgásszervi szövődmények: a túlsúly által kiváltott terhelés miatt fokozatosan ízületi kopások (arthrosis) alakulnak ki, különösen térd- és csípőízületekben.
• Pszichés problémák és az életminőség romlása: Az elhízásnak nemcsak egyik lehetséges oka, hanem következménye is lehet az alvászavarok kialakulása, a szorongás és a depresszió, a társas kapcsolatok beszűkülése.
• Termékenységi problémák és terhességgel összefüggő kockázatok: bár a túlzott soványság is akadálya lehet a teherbe esésnek, ez a jelentős túlsúlyra is igaz. Az elhízással élő nők körében gyakoribb a terhességi (gesztációs) cukorbetegség, vagy a túl nagy magzatméret kialakulása.

Az elhízás összefügg az életkilátás csökkenésével, különösen, ha súlyos (BMI ≥ 35–40) és fiatal korban kezdődött.

3. Orvosi terápiák

Az elhízás kezelésének több összetevője van: táplálkozás, mozgás, viselkedésterápia, gyógyszeres kezelés, sebészi (bariátriai) beavatkozás - szükség szerint. Bár a testsúlycsökkentésben minden esetben elengedhetetlen az életmódváltoztatás, emellett léteznek olyan eljárások is, amelyek csak orvosi közreműködéssel alkalmazhatók.

Gyógyszeres kezelés - A gyógyszeres kezelés azoknál a betegeknél jön szóba, akiknek BMI-je ≥30 kg/m², vagy ≥27 kg/m², ha legalább egy elhízással összefüggő társbetegségük van (pl. 2-es típusú cukorbetegség, magas vérnyomás, magas vérzsírszintek stb.). Cél legalább 5–10%-os testsúlycsökkenés elérése 3–6 hónap alatt, ez már jelentős egészségjavulással jár. A jelenleg elérhető gyógyszercsoportok indokolt esetben, orvosi rendelvényre szedhető készítmények.

Sebészi (bariátriai) beavatkozás - Az elhízás sebészeti kezelése – más néven bariátriai sebészet – mára a tartós testsúlycsökkentés egyik leghatékonyabb és legbiztonságosabb módjává vált a súlyos (orvosi szakkifejezéssel morbid) elhízás kezelésében, különösen akkor, ha életmódi és gyógyszeres módszerek nem hoznak eredményt. Súlyos elhízás (BMI ≥ 40 vagy ≥ 35 társbetegséggel) esetén lehet szó sleeve gastrectomiáról, bypass műtétről, amelyek bevált eredménnyel járnak a testsúlycsökkenés és a társbetegségek javulása tekintetében. A bariátriai műtétekről részletesen is írtunk.

A kezelésnek fontos része a visszahízás megelőzése is, mivel az elhízás krónikus, visszatérő hajlamú állapot.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Dunás-Varga Veronika, belgyógyász