Diabéteszes neuropátia cikkek

Jelenlegi ismereteink alapján úgy becsülhető, hogy a cukorbetegek mintegy harmada szenved olyan panasztól, mely a neuropátiával hozható összefüggésbe. A 2-es típusú cukorbetegek esetében már a diabetes megállapításának időpontjában fennállhatnak panaszok, illetve tünetek (1).

A gasztroparézis kezelése a tünetek súlyosságától függ. Az esetek többségében a kezelés a betegséget nem gyógyítja, viszont egy kielégítő egészségi állapotot segít fenntartani.

A mindennapos gyakorlatban komoly és aprónak tűnő hibák miatt is akadályozottá válhat a sebgyógyulás. Azonban ha ismerjük ezeket, könnyen változtathatunk, így a siker sem marad el.

Az alvászavar jelentkezhet helytelen életmódbeli tényezők következményeként, illetve kísérhet bizonyos pszichés kórképeket. Ám hátterében testi betegségek is állhatnak, cikkünkben ez utóbbiakkal foglalkozunk részletesen.

A cukorbetegség az inzulintermelés vagy az inzulinhatás zavara következtében kialakuló olyan állapot, mely érinti a teljes szervezet szénhidrát-, fehérje- és zsíranyagcseréjét, valamint befolyásolja az energiaháztartást.

A cukorbeteg férfiak körében az egészséges emberekhez képest 2-4-szer nagyobb a szívinfarktus kockázata. A cukorbeteg nőknél pedig hatszorosa, és ez a rizikó a menopauza után még tovább nő. Az állandóan magas vércukorszint ugyanis idővel károsítja az ereket. Azonban a cukorbetegek a szívinfarktusra utaló figyelmeztető jeleket gyakran nem észlelik.

Általában a diabétesz mindegyik szövődményére igaz, hogy rossz anyagcserekontroll, tartósan magas vércukorérték esetén a szövődmények kialakulása és progressziója felgyorsul. Jó anyagcsere-beállítás esetén a szövődmények kialakulása megelőzhető, illetve lassítható.

Cukorbetegségben az idegrendszer károsodása kiterjedhet a szomatikus (testi) és az autonóm (vegetatív) idegrendszerre. A két rendszer károsodása más és más panaszokkal és tünetekkel jelentkezik, így a kimutatásukra alkalmas vizsgálómódszerek is különbözőek.

Cukorbetegség során az idegrendszer károsodása kiterjedhet az érzőidegekre, a mozgatóidegekre és a vegetatív idegrendszerre. Mindhárom terület károsodása sajátos tünetekkel jár, melyek megfelelő odafigyeléssel viszonylag korán felismerhetőek, vagy legalább a neuropátia gyanúját felvethetik (1).

Ha állandó alsóvégtagi fájdalma van, annak jellegéből, valamint kisugárzásából lehet következtetni az okokra.