Diagnosztikai módszerek: a CT-vizsgálat

A CT (computeres tomográfia) röntgensugárzáson alapuló módszer, azonban nem egy rögzített irányból készülnek a képek, hanem az emberi szervezet vizsgált részéről haránt irányú képszeleteket készít, lehetővé téve így a háromdimenziós ábrázolást.

A vizsgálat lényege, hogy a készülék egy síkban különböző irányokból képsorozatot készít, majd a képeket egy beépített számítógép összegzi, és egy mesterséges keresztmetszeti képet hoz létre. Ezeket különböző magasságokban megismételve pedig a keresztmetszeti képekből hosszanti sorozatot készít. Így a felvétel eredménye a test adott területét megmutató keresztmetszetek sora lesz.

Számos kóros folyamat (vérzés, daganat) következtében megváltozik az adott terület sugárelnyelő képessége, és ez a CT-vel pontosan lokalizálható, míg a hagyományos röntgentechnikával nem volt az. A vizsgálat során gyakran szükség lehet kontrasztanyag alkalmazására is, melyet egy kis vénán keresztül juttatnak be az érrendszerbe.

Hol használják a CT-t?

A CT elsősorban a gerinc és az agykoponya vizsgálatában elengedhetetlen, ugyanis segítségével az idegrendszer közvetlenül vizsgálható. Tumorok, érrendellenességek – aneurizma, azaz kóros értágulatok − infarktusok, gyulladások, vérzések, az agyödéma jól ábrázolódnak. A koponya CT felvétele jól használható úgynevezett sztereotaxiás sebészeti vagy rádiófrekvenciás sebészeti beavatkozások pontos, háromdimenziós megtervezéséhez.

A mellkas CT-vizsgálatára akkor kerül sor, ha a röntgenfelvételen valamilyen elváltozás volt látható. Ezzel a vizsgálattal ugyanis jobban ábrázolódik a tüdő szerkezete. A tüdőembólia diagnosztizálásához jódtartalmú kontrasztanyag beadását követően készítenek felvételeket, ez a CT pulmonális angiográfia.

Hasi CT-vizsgálatra akkor van szükség, ha a hasi ultrahang és a laboreredmények alapján azt az orvos indokoltnak találja. CT-vel jól vizsgálható a máj, a lép, a vesék, a mellékvese, a hasnyálmirigy és a megnagyobbodott nyirokcsomók. A CT a gyomor-bélrendszer egyes betegségeinek vizsgálatára is alkalmas, ehhez bizonyos esetekben speciális vizsgálati körülmények szükségesek. A gerinc vizsgálatára a CT a legmegfelelőbb módszer, hiszen a hagyományos röntgenfelvételekkel ellentétben nem csak a csontok, hanem a lágy részek és a gerincvelő is jól ábrázolódnak.

A CT kiválóan alkalmazható az aorta és más nagyobb erek vizsgálatára értágulat és nagyobb vénák trombózisának gyanúja esetén.

A végtagokon elsősorban az ízületek környékén lévő bonyolultabb töréseket pontos feltérképezésében nyújt segítséget.

Hogyan zajlik a CT-vizsgálat?

A CT-vizsgálathoz nem szükséges kórházba befeküdni. A felvétel előtt a beteg pontos tájékoztatást kap arról, milyen előkészületek szükségesek, például a vizsgálat jellegétől függően lehet, hogy előtte néhány órával nem szabad enni vagy inni. Ha a felvételhez kontrasztanyagot is használnak, azt vagy meginni kell, vagy vénán keresztül adják be, szintén a tervezett vizsgálattól függően.

Maga a vizsgálat a röntgenfelvételhez hasonlóan teljesen fájdalommentes, az egyedüli kellemetlenséget az jelentheti, hogy a vizsgálat időtartama alatt a betegnek mozdulatlanul kell feküdnie, ami általában nem tart tovább néhány percnél. A páciens egy keskeny, műanyag ágyhoz hasonló vizsgálóasztalra fekszik, mely folyamatosan mozogva beljebb tolja a beteget a röntgencsöveket tartó kör alakú állvány alá, miközben a számítógép által vezérelve az egyes képsíkokban felvételeket készít a testről

A CT hátránya, hogy a kórház számára nagyon drága a vizsgálat, valamint hogy sugárterheléssel jár, ezért terhesség alatt nem végezhető. Kontrasztanyag használat esetén pedig fennáll a kontrasztanyag-érzékenység veszélye.

Orvos válaszol CT kolonoszkópia: mekkora a sugárterhelés?

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Soltész Annamária, általános orvos, Dr. Reinhardt István