Bemutatkozás:
-
1962-ben születtem Budapesten.
-
1987-ben szereztem meg diplomámat a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen.
-
1987-1989 között a mai Szent Rókus Kórházban majd 1989-'92 között a Péterfy Sándor Utcai Kórház röntgenosztályán dolgoztam.
-
1992-ben tettem szakvizsgát radiológiából.
-
Ezt követően 2007-ig a Szabolcs Utcai Kórházban (Orvostovábbképző Egyetem, később Országos Gyógyintézeti Központ) dolgoztam annak bezárásáig a radiológiai osztályon adjunktusként, majd főorvosként.
Jelenleg részállásban a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar Belgyógyászati és Onkológiai Klinikájának ultrahang vizsgálójában dolgozom, és több más munkahelyen is végzek ultrahangvizsgálatokat.
Magánrendelések
Szakmai gyakorlat
A radiológián belül hagyományos röntgenvizsgálatok, ultrahang-, CT- és MR-vizsgálatok számos területén szereztem gyakorlatot.
Szakmai érdeklődésem az urológiai és andrológiai betegségek ultrahangdiagnosztikájára irányul. Előadásokkal és poszterekkel szerepeltem hazai és nemzetközi kongresszusokon.
Sok éves oktatói gyakorlatot is szereztem, főiskolai és szakorvosképzésben egyaránt.
Két szakkönyben jelent meg könyvfejezetem, főiskolai jegyzetekben szerzőként és szerkesztőként működtem közre.
Angol nyelvből középfokú nyelvvizsgám van.
Információ az online tanácsadásról
A WEBBeteg.hu oldalon a radiológiai képalkotó vizsgálatokkal és beavatkozásokkal kapcsolatosan elsősorban olyan kérdésekre válaszolok, melyek a vizsgálatok javallataira, előkészítésükre, esetleges kockázataikra vonatkoznak, vagy a szaknyelven megfogalmazott leletek közérthetőbb magyarázatát igénylik. A lelet teljes körű értelmezése mindig a beteg személyes vizsgálatával, összes leletének és előzményeinek ismeretével lehetséges, ami a kezelőorvos feladata, ezért választ gyakran csak általánosságban lehet adni.
Elkészült röntgen-, CT-, MR - stb. vizsgálatok felvételeinek újbóli leletezését, azokról másodvélemény adását nem vállalom; az ilyen típusú válasznak ezen a portálon sem a technikai, sem a jogi feltételei nem adottak.
Tisztelt Kérdező!
Az ultrahang vizsgálat során akkor állapítunk meg vesekövességet, ha a vesén belül a kelyhek vagy a vesemedence helyzetében egy echodens (azaz kifejezett hangvisszaverődést okozó, a képen fényes) képletet látunk, ami mögött a visszaverődés miatt úgynevezett hangárnyék van. Ha a hangárnyék hiányzik, a látott képlet nem nevezhető típusos kőnek. Általában 3 mm az a legkisebb méret, amelynél ezek a jelek jól értékelhetőek (ez a berendezés típusának és páciens alkatának a függvényében változhat). Mivel az Ön esetében ez a képlet igen kicsiny, csak 1,5 mm volt, valószínűleg nem lehetett eldönteni, hogy tényleg kő-e. Erre utal a véleményben a kehelykő latin neve után a „susp.” rövidítés, vagyis kőre gyanús. A leírás egyáltalán nem utal daganatra, erről a leletben szó sincsen. Vesehomoknak a köveket képző anyagból keletkező, de kővé még össze nem állt lebegő részecskéket szokták nevezni.
Tisztelt Kérdező!
A mai tudásunk szerint az MR vizsgálatok során alkalmazott mágneses térerősségről és rádiófrekvenciás hullámokról nem bizonyított, hogy a szervezetre káros hatású lenne. (Ugyanakkor, korai terhesség esetén a magzat védelme érdekében nem javasolt a vizsgálat). A konkrét kérdésére válaszolva, számos kutatás foglalkozik az MR-nek a DNS-re gyakorolt hatásáról. Bár a kísérletek során bizonyos DNS módosulások kimutathatók voltak, ezek jelenleg nem látszanak nagy jelentőségűnek, nem azonosak az ionizáló sugárzások által kiváltott DNS sérülésekkel, hanem a szervezetben természetesen is előforduló változásokhoz hasonlítanak. A gadolínium lerakódását bizonyos mélyebb agyi struktúrákban szintén utóbbi években észlelték és kezdték vizsgálni. Bár ezekben az esetekben az agyból kimutatható volt a gadolínium, még nincsenek adatok arra, hogy ez károsító hatású volna. Egyes, modernebb kontrasztanyagoknál még ez a következmény sem fordult elő. A belső szervek "megmerevedését" illetően valószínűleg arra a szövődményre gondol, amikor kifejezett veseelégtelenségben szenvedő betegeknél a kontrasztanyag különböző szervekben kötőszövetes átépülést (fibrózist) okozott, ami súlyos állapothoz, egyes esetekben halálhoz vezetett. Ez a veszély a normális veseműködésű betegek esetén nem áll fenn, és az ismert esetek is inkább bizonyos régebbi típusú kontrasztanyagokkal kapcsolatosak, amelyeket már nem használnak. Az MR már nem annyira új módszer (bár a képalkotó vizsgálatok közül kétségtelenül a legújabb), de már több évtizede használjuk és évente sok-sok millió vizsgálatot végeznek a világon. Összefoglalva tehát, nincs oka aggodalomra. Gondoljon inkább arra, hogy az akkori helyzetben szükséges volt, hogy súlyos betegségeket kizárjanak és ez az MR vizsgálattal lehetséges volt.
Tisztelt Kérdező!
Az ionizáló sugárzások (ilyen a röntgensugár és a radioaktív izotópok sugárzása) és az esetleges káros következmények kérdése utólagosan is gyakran felmerül. A tudományosan megalapozott álláspont szerint radiológiai diagnosztikai eljárásokkal (röntgen, CT, izotópvizsgálatok), gyakorlatilag nem érhető el olyan besugárzás, ami biztosan daganatos betegségekhez vezetne. Minden, sugárzással járó vizsgálatnak azonban van egy – a vizsgálat típusától függően – változó, minimális vagy alacsony kockázati tényezője, de ezek csak nagy számú vizsgálatra, sok betegre számított valószínűségi értékek. Így mondhatjuk azt,hogy egy bizonyos vizsgálat esetén, például, 500-1000-2000 stb. páciens vizsgálatára juthat egy többlet daganat kifejlődése (az 500- 1000-2000 páciensnek más okokból egyébként is meglévő daganat rizikóján FELÜL értve). Ezt a kockázatot az atombomba robbantások és atomerőmű katasztrófák elszenvedőinek eseteiből számították ki , és befolyásolja az életkor, a besugárzott testrész, a testalkat és még számos tényező. Léteznek kalkulátorok,melyek valamelyest támpontot adhatnak a rizikóra. Ha az Ön összes eddigi vizsgálatát összegezzük, még együtt sem érik el pl. egy teljeskörű hasi-kismedencei CT sugármennyiségét, és még azt sem tekintjük reális kockázatnak. A gerincvelő a kevésbé sugárérzékeny szövetek közé tartozik. Így szeretném megnyugtatni, hogy nincs aggodalomra oka.
Tisztelt Kérdező!
A felvételeket az ágyéki gerincről és a medencéről készítették. A felvételeket nem láthatom, így csak a leletet tudom értelmezni. A lelet átmásolásában egy-egy pontatlanság fordul elő, így van, ami nehezen érthető. Csontritkulás jeleit látták. Az ágyéki gerinc kiegyenesedett, a háti-ágyéki átmenetben gerincferdülést írnak le. A csigolyák közötti porcrések (valószínűleg "dorsalisan", azaz hátul) változó mértékben szűkebbek. A V. ágyéki csigolya 3 mm-rel az IV. csigolya mögé helyeződött. A csigolyák peremein valószínűleg mészfelrakódások miatti megnyúlások vannak. A gerinc kisízületeiben és a keresztcsont-csípőcsonti ízületben is porckopásos, degeneratív elváltozások látszanak. A csípőízületben jobb oldalon a rés szűkebb (ez is porckárosodásra utal); a "cápa" helyett bizonyára vápa állt, vagyis az ízület homorú, csípőcsonti részének a pereméről van szó. Itt is mész-felszaporodásra utal a lelet. A TEP a beültetett bal oldali csípőprotézis típusának a rövidítése, ami jó helyzetben van. A többi megállapítás már nem a csontokról szól, hanem a méhben elmeszesedett myoma (jóindulatú izomdaganat), valamint a hasi artériák falában meszesedés került leírásra. Összességében a gerincen, jobb oldali csípőízületben porckopásos, túlterheléses eredetű elváltozások szerepelnek. Egy leletet mindig a panaszokkal és tünetekkel együtt kell értékelni, és hasznos, ha szükség esetén a kezelőorvos a felvételeket is meg tudja tekinteni és nem érdemes önmagában az életkorhoz viszonyítani az eredményt. Bár az életkor előrehaladtával általában egyre több szokott lenni az ilyen fajta elváltozás, de nagy egyéni különbségek is lehetnek. A kezelés módja inkább a tünetek és panaszok alapján dönthető el, így javaslom, hogy vizsgálatot kérő orvossal, illetve reumatológus szakorvossal beszélje meg a leletet.
Tisztelt Kérdező!
Minden képalkotó leletet a klinikummal, a kórelőzménnyel és a tünetekkel együtt lehet jól értékelni, ezekről nem tett említést.
A tüdőben a csúcsokban és a mellhártyával összefüggésben találtak néhány kicsiny gócot, melyeket maradványként, lezajlott gyulladások nyomaiként értékeltek. A bal mellékvese szárának megvastagodását látták, amit magyarul szövetszaporodásnak, a szerv megnövekedésének lehet fordítani. Ez azt jelenti, hogy a mellékvese alakja nem változott, csak vaskosabb lett. Ez hormonális eltérésekkel járhat, amit laboratóriumi vizsgálatokkal lehet kimutatni. Endokrinológus szakorvosi konzultációt javaslok, emellett, a vizsgálatot kérő orvossal is beszélje meg a leletet.
