Tisztelt Kérdező! A hyperplasia egy általános szövettani fogalom, arra az esetre használják, amikor egy szerv sejtjei felszaporodnak, ami nem jár feltétlenül maguknak a sejteknek a kóros elváltozásaival, nem daganatos elváltozás és a leírás sem utal erre. Az Ön esetében a lelet azt jelentheti, hogy a jobb arcüreg (sinus maxillaris) nyálkahártyája körkörösen megvastagodott, ami elsősorban krónikus gyulladásos folyamatra jellemző. A nívóképződés, fedettség (ami nem volt látható), inkább heveny orrmelléküreg gyulladásban figyelhető meg. A mellkas leletében nem volt kóros eltérés. A refluxbetegség és orr- illetve orrüreg problémák lehetséges összefüggése ismert, ezért is hasznos lesz, ha reflux irányában kivizsgálják. Javaslom, hogy a leletével forduljon fül-orr-gégészhez, lehetőség szerint a felvételt is vigye magával

Tisztelt Kérdező! Az "Orvos válaszol" típusú tanácsadó oldalaknak nem lehet feladata képalkotó vizsgálatok leletezése vagy másodvéleményezése. A digitális felvételeket ideálisan speciális szoftverrel értékeljük, ami a kép információtartalmának maximális megismerésére alkalmas. A szemből készülő röntgenfelvételeket mindig úgy nézzük, mintha a páciens velünk szemben állna, tehát a test jobb oldala a képen a bal oldalnak felel meg. A fogászati jellegű felvételek értékelése elsősorban fogorvosi, szájsebészi feladat, és mindig a beteg vizsgálatával együtt végzendő. Ezek leletezését általában nem várják el a radiológustól, bár a röntgennel kimutatható elváltozásokkal természetesen nekünk is tisztában kell lennünk. Amennyire fentiek mellett meg tudom ítélni, nagyobb elváltozás a felvételen nem látható. Állkapocs-deformitás csak a csontot áthatóan érintő súlyos gyulladásos folyamatok (osteomyelitisek) esetén fordulhat elő. Ha panasza van az állcsontjával vagy fogaival kapcsolatban, a felvétellel forduljon fogszakorvoshoz, vagy szájsebész szakorvoshoz.

Tisztelt Kérdező! Ha a CT során az emlőben vagy eltávolítása után annak helyén kórosnak látszó eltérés ábrázolódik, annak pontosítására gyakran más vizsgálatok is szükségesek (ultrahang, szövettani mintavétel, egyes esetekben MR vizsgálat). Nem derült ki, hogy ez a mellkasfali eltérés újnak számít-e (össze tudták-e hasonlítani a jelenlegi képet egy korábbi állapottal), a véleményben viszont hegesedést valószínűsítettek, így ez alapján nem tűnik aggasztónak. Ha a mell eltávolítása helyén vagy környezetében fájdalom jelentkezik, annak további kivizsgálása indokolt; célzott ultrahang vizsgálat és MR is végezhető. Mammográfia azon az oldalon a műtét típusa, a maradék szövet mennyisége szerint jön szóba. A vállöv nem kerül feltétlenül a mellkas CT vizsgálat leképezési területébe, ehhez látni kellene az adott vizsgálatot; de ha igen, akkor sem tekinthető célzott vizsgálatnak. Vállízületi panaszok esetén az alapvizsgálatnak a röntgenfelvétel számít, majd a tünetek, panaszok függvényében, ultrahang vagy MR vizsgálattal lehet folytatni a kivizsgálást, illetve még egy csontizotóp vizsgálat is szóba jön. Onkológus kezelőorvosával valamint reumatológussal konzultáljon.

Tisztelt Kérdező! Orvosi vizsgálat és a képalkotó vizsgálatok részletes ismerete nélkül nem lehet a távolból jól megítélni egy eltérést. Nem említette, hogy a mammográfia vagy az ultrahang során is történt-e tapintásos vizsgálat, és mi volt a leletekben a vélemény, volt-e javaslat a további teendőkre. A képlet valószínűleg nem ciszta, mert arra az ultrahang vizsgálat érzékeny, azt minden bizonnyal leírták volna. Egyébként látatlanban találgatni nincs értelme. Nagyon ritka esetben előfordulhat hogy egy kóros elváltozás tapintható, de sem ultrahanggal, sem mammográfián nem mutatható ki. Ilyenkor a kérdéses területből a tapintás segítségével szövettani, esetleg citológiai mintavétel döntheti el, hogy van-e elváltozás.

Tisztelt Kérdező! A gynaecomastia (a fiúk, férfiak mellének duzzanata) legtöbbször nem önálló betegség, hanem tünet. Számos ok vezethet a mellduzzanathoz, melyek közül hormonális eltérések és gyógyszer mellékhatások is szerepelhetnek. A kivizsgálás ezért összetett lehet, belgyógyászati vizsgálatra, a nemi hormonokra vonatkozó vérvizsgálatra, továbbá a herék ultrahangvizsgálatára is sor kerülhet. Az emlő képalkotó vizsgálatainak célja a gynaecomastiara jellegzetes eltérések kimutatása mellett egy esetleges egyéb elváltozás kizárása, megítélése. Serdülőkorban elegendő az ultrahang, később első vizsgálatra 30 éves kor alatt általában ultrahangot, e felett ultrahang mellett a röntgen mammográfiát is ajánlják.

Tisztelt Kérdező! Egy MR vizsgálat mindig több sorozatból és egyes sorozatokon belül is számos képből áll. A különböző síkokban és mérési módokban készült sorozatfelvételek egymást kiegészítik, az egyes elváltozások megállapítása legtöbbször csak több sorozat (szekvencia) együttes értékelésével lehetséges. Egyetlen felvétel alapján nem lehet felelősen nyilatkozni az azon lévő eltérésekről. A páciensnek kiadott felvételek az adott területhez értő klinikai szakorvos (pl. ideggyógyász, idegsebész) számára tartalmaznak fontos információkat, de kevéssé ajánlható, ha a képeket maga a beteg vagy hozzátartozója, orvosi-radiológiai előképzettség nélkül próbálja értelmezni. A felvételekhez hozzátartozik a radiológus szakorvos írásos véleménye is, és az értékeléshez a panaszok, tünetek, klinikai kérdés ismerete is fontos. Erről jelenleg csak a kép sarkában lévő megjegyzés : „mko AV zsibbadás” áll rendelkezésre, vagyis mindkét oldali alsó végtag zsibbadás miatt készülhetett a vizsgálat. Nem tudom, Önnek melyik részlet tűnt kórosnak, a nagy kontrasztkülönbség miatt feltételezem, hogy a IV. ágyéki csigolyában lévő kis fehér folt tűnt fel. Szükség volna a többi felvételre is, hogy erről biztosabbat lehetne mondani, elképzelhető, hogy egy erekből álló jóindulatú csomó, hemangioma lehet itt. Ez az eltérés a panaszok szempontjából valószínűleg nem is lényeges. Emellett a két alsó porckorongon is vélek eltérést (mérsékelt előboltosulást), de erről sem lehet érdemben nyilatkozni egyetlen felvétel alapján. Javaslom, hogy a lelettel, felvételekkel a kezelőorvosához forduljon.

Kedves Kérdező! A sugárterheléssel kapcsolatban alaposan tájékozódott, aggodalma érthető. Egy vizsgálat esetleges rizikóját azonban mindig a haszon függvényében kell értékelni. Nem szerepel a kérdésében, hogy a kezelőorvos miért kért ilyen gyakori CT vizsgálatokat, ezt megbeszélték-e. Az kiderül, hogy Önnél tüdődaganatot diagnosztizáltak. Tapasztalatom szerint ilyen ütemezésű CT sorozatvizsgálat bizonyos speciális kezelés, kemoterápia során indokolt, hogy a változásokat minél hamarabb észleljék, ami a kezelés menetét befolyásolja. Ennek szempontjából egy már meglévő ismert rosszindulatú elváltozás követése fontosabbnak számíthat, mint egy újabb tumor esetleges kialakulása. A sugárzás miatti daganatkockázat életkor függő, és csak valószínűségi számítások alapján becsülhető, az egyébként fennálló kockázathoz hozzáadódva értékelhető. A fiatalabbaknál magasabb a rizikó. Léteznek a kockázatbecslésre nézve számítások, melyek alapján ennyi CT vizsgálatot tekintve, az Ön esetében néhány de inkább 1-2 százalékkal emelkedhet az általános tumor rizikó, persze ez sem elhanyagolható de semmiképpen nem jelent egyértelmű következményt. Amennyiben a CT-kre egy speciális gyógyszer miatt van szükség, a vizsgálatra vonatkozó protokollok viszonylag megkötöttek. Ezen túl, ami a vizsgálat lefolytatását illeti – hogy milyen sorozatok készülnek- , azt az adott munkahely protokollja és a vizsgáló radiológus határozza meg, ezt a beteg kevéssé tudja befolyásolni; a kezelőorvos esetleg beszélhet a radiológussal. A kontrasztanyagok a jó ábrázolás, a helyes értékelés miatt szükségesek, az intravénás kontrasztanyag adásához írásos beleegyezés szükséges. Jól működő vesék, jó vesefunkciók esetén a vénás kontrasztanyag egy-két nap alatt teljesen kiürül a szervezetből, késői szervi következményekkel emiatt nem kell számolni. A szájon át adott kontrasztanyagnak a viszonylag gyakori hasmenésen kívül csak kivételes esetekben van általános hatása. Ami a sugárérzékeny szervek (leginkább az emlő, pajzsmirigy, szemlencse) CT vizsgálat alatti védelmét illeti, léteznek már speciális takaró eszközök, de nincs információm arra nézve, hogy Magyarországon hol használnak ilyent. A körben forgó röntgencső miatt azonban ezekkel is csak részleges védelem érhető el. A szem védelme inkább koponya CT vizsgálat során jön szóba, a test CT során nem éri direkt sugár a szemlencsét és a szórt sugárzás is kevés. A modern berendezésekben már benne vannak a sugárdózist csökkentő mérési módszerek, ezeket egyre szélesebb körben alkalmazzák. Arra nem lehet egyértelmű választ adni, hogy a fentiekben említett kockázat években kifejezve mennyit jelenthet, mindenesetre sok év távlatáról lehetne beszélni.

Tisztelt Kérdező! Az elmúlt évtizedek kutatásai és tapasztalatai szerint az ultrahangvizsgálatoknak semmilyen káros hatása nem ismert a felnőtt és gyermeki szervezetre, ezért korlátozás nélkül, szükség szerint ismételhető. Óvatosságból, korlátozásra vonatkozó ajánlásokat csak a korai magzati ultrahangvizsgálat területén állítottak fel, de ennek részletezésétől itt eltekintenék. Heveny gyulladásos folyamatok, pl. epehólyag-, vastagbél- vagy féregnyúlvány-gyulladás esetén a vizsgálat kellemetlen, akár fájdalmas is lehet, de akkora nyomást nem gyakorolnak az ultrahang fejekkel, ami a szervekben károsodást okozhat.

Tisztelt Kérdező! Általában egy vizsgálat érzékenysége az elváltozások méretétől és környezeti viszonyaitól függ. Az Ön életkorában egy esetleges hasnyálmirigy daganat igen ritka. A hasnyálmirigy daganatok esetén a CT és az MRI vizsgálat hasonló érzékenységű, bizonyos esetekben az MR még érzékenyebb is. Fiatal korban a sugárterhelés elkerülése érdekében nyilván az MR előnyösebb. Nem egyértelmű eredmények esetén, kicsiny tumorok kimutatásra az endoszkópos ultrahangvizsgálat a legérzékenyebb, amit már jó néhány helyen alkalmaznak. Nem tudom, hogy milyen röntgenvizsgálatról lehet szó azok általában nem alkalmasak a hasnyálmirigy vizsgálatára. Az ultrahang és CT elterjedése előtt végeztek kontrasztanyag-itatásos gyomor-bél röntgenvizsgálatokat, de csak előrehaladt állapotú daganatok esetében és csak indirekt kimutatásra volt lehetőség. Felmerül, hogy az ERCP vizsgálatra gondol, vagyis egy endoszkópon át az epeútba vagy a hasnyálmirigy vezetékbe beadott kontrasztanyaggal végzett röntgenvizsgálatra, ami valóban képes ábrázolni a hasnyálmirigyfej-daganatok egy részében az általa okozott epeúti szűkületet, vagy a hasnyálmirigy vezeték elzáródását-szűkületét. Nehezen tudok azonban olyan esetet elképzelni, hogy egy röntgenvizsgálat inkább kimutatná a daganatot mint a CT vagy MR. Mind a CT, mind az MR vizsgálatok esetén intravénás kontrasztanyag adása szükséges a tumorok kimutatásához. Nem írta, hogy miért jött szóba ez a kérdés, a megfelelő vizsgálatok elvégzéséhez kezelőorvosával vagy gasztroenterológussal konzultáljon.

Tisztelt Kérdező! A STIR egy rövidítés, az egy bizonyos MR mérési módszer, azaz szekvencia elnevezéséből származik. A fizikai alapokat nem részletezve, annyit érdemes elmondani, hogy ez a mérési mód elnyomja a zsír jelét, így erős jellel fog mutatkozni minden, ami egy zsírtartalmú közegben kóros. A csigolyák szivacsos állományában normálisan zsíros csontvelő van, így magas jelet fog adni minden olyan eltérés, ami ettől eltér. A hemangiómák (felszaporodott ereket tartalmazó jóindulatú képletek) igen gyakori eltérések a csigolyákban, a STIR mérésnél a zsírtartalmuk függvényében mérsékelt vagy erős jelet adnak. Az 58 mm-t én gépelési hibának értékelem, valószínűleg 5-8 mm-ről van szó. Ilyen méretekben nincs jelentőségük. Sajnos, nem írta le a radiológus véleményét (feltételezem, hogy volt összefoglaló vélemény). A leletben leírt többi eltérésre nem kérdezett rá, de megemlítem, hogy a IV-V csigolya között körkörös porckorongsérvet írtak le, mely mindkét oldalon a gyökkilépés helyét szűkíti, továbbá az V. csigolya és a keresztcsont közötti porckorongon jobb oldali túlsúlyú porkorongsérvet írtak le, mely a jobb oldali gyököt nyomja, és mindkét sérv a gerinccsatorna kemény burkán is benyomatot okoz. A porckorongok csökkent jelét dehidráció (azaz folyadékhiány, degenerációs jel) okozhatja. Ha továbbra is panaszai vannak, javaslom, hogy reumatológusnál vagy ideggyógyásznál jelentkezzen a lelettel.

Tisztelt Kérdező! A hipofízis (agyalapi mirigy) jóindulatú daganatos elváltozásai esetén akkor beszélünk microadenomáról, ha a képlet 10 mm-nél kisebb. Az MR elterjedése előtt CT vizsgálatot végeztünk hipofízis adenoma keresésekor, amivel a microadenomákon belül csak a nagyobbakat lehetett kimutatni. Az utóbbi évtizedekben már az MR lett az elsődleges, mert a microadenomákra érzékenyebbnek bizonyult. Időközben az újabb CT berendezések teljesítőképessége sokat javult, viszont sokkal kevesebb célzott hipofízis CT vizsgálat készül és összehasonlító tanulmányt is keveset végeztek. Ha az MR vizsgálat a leírt vagy más okokból nem végezhető el, akkor meg lehet próbálni a kontrasztanyagos CT vizsgálatot. Előfordulhat azonban, hogy a CT egy kicsiny microadenomát nem ábrázol, ami MR-rel már kimutatható lenne.

Tisztelt Kérdező! Konkrét kérdést nem írt, de gondolom, hogy a lelet jelentését szeretné megtudni. Az „LV csigolya sacralizált” kifejezés egy fejlődési variációt jelent, az 5. ágyéki csigolya a keresztcsonttal összecsontosodott. A 3-4. ágyéki csigolya közötti porckorongon középütt előboltosulást láttak, ami az ideggyököket nem nyomja. A 4-5. csigolya között középen porckorong sérvet írtak le. Mindkét magasságban a porckorong a gerincburok benyomatát okozza. Egy radiológiai lelet jelentősége mindig a panaszokkal, tünetekkel együtt ítélhető meg, ezért forduljon a leletével a kezelőorvosához.

Tisztelt Kérdező! A kérdésből látszik, hogy a férje betegségének a lényegét, vagyis a Vater papilla tumorát már ismerik. A Vater papilla a nyombélnek az a kis kidomborodó része, ahol az epevezeték és a hasnyálmirigy vezetéke is a bélbe szájadzik. Ennek következménye, amit írnak, hogy elfolyási akadályt és emiatt tágulatot okoz ezeken a vezetékeken. Az epeúti elzáródást két műanyag csővel (stenttel) már áthidalták. A beavakozás miatt aerobilia, azaz az epeutakban levegő látható, ez gyakori következmény. A „szén” nyilván gépelési hiba a stent helyett. Egyebekben vesecisztákat, a bal mellékvese megnagyobbodását és a hasi főverőér tágulatát írják le. A bal vesevéna az aorta mögött fut le, ez variáció, itt nincs jelentősége. A mellkasban maradvány eltéréseket és tüdőtágulatot írnak le. Az utolsó bekezdésben a hasnyálmiriggyel kapcsolatban írják le egy elváltozás méretét, ez valószínűleg az, ami a Vater papillát is érinti. Megjegyzik hogy ezt a területet maguktól a stentektől nehéz megítélni, mivel ezek zavarják a képet. Az a körülmény, hogy nagyobb érképleteket nem érint, jó jel a műtét szempontjából.

Tisztelt Kérdező! A felvételek nélkül, a leírásból nehéz egyértelmű diagnózist adni, úgy látszik, ezt az MR leletező sem tette meg. Egyértelmű változást láttak az előző vizsgálathoz képest, illetve újként írják le ezt az elváltozást – a fél éve látott képlettel kapcsolatban nem látom, hogy összehasonlítást írtak-e. Az, hogy ez daganat lehet-e, meg nem erősíthetem, de kizárni sem tudom. Remélem, a biopszia minél előbb elvégezhető, és akkor kiderülhet a folyamat természete. Az a leletben mindenesetre jó, hogy nincsenek kóros nyirokcsomók és a beleken nem okoz látható működési zavart.

Tisztelt Kérdező! A kérdése összetett, sorban válaszolok rájuk. A sztereotaxiás emlőmintavétel is mammográfiás felvétellel készül, annál nem nagyobb sugárterhelésű. A sugaras munkahelyek biztonságát a páciensekre, dolgozókra és környezetre az átadás előtt és utána is hivatalosan ellenőrzik. Ha jól értem a leírásából, akkor nem is a mammográfia folyosóján, hanem egy szomszédos folyosón illetve épületrészben töltötte a várakozási időt, vagyis a falakon kívül a távolság védő hatását is figyelembe véve nem érhette káros sugárzás. Genetikai (kromoszóma) károsodás az ivarsejtek osztódási folyamatában keletkezhet (lányoknál az osztódás a magzati korban lezajlik). A sugárzás okozta mutációk gyakoriságának megítélése nehéz, mivel előfordulnak spontán mutációk is és azok sem gyakoriak. A nehézség másik oka, hogy konkrét adatok, népességre vonatkozó statisztikák csak a nagyon erős sugárterhelést elszenvedett személyekről állnak rendelkezésre (atombomba-támadás vagy atomerőmű-baleset túlélői, illetve gyermekeik), és nem az orvosi tevékenység során fellépő jóval alacsonyabb sugárdózisokkal kapcsolatban. A embrionális korban elszenvedett ártalmak nem öröklődő kromoszómahibákat, hanem szervfejlődési rendellenességeket okozhatnak, a későbbi magzati korban inkább fejlődési elmaradásokhoz vezethetnek. Egyáltalán nem tartom valószínűnek, hogy Önt illetve gyermekét bármilyen károsodás érhette így. A Duchenne szindróma genetikai háttere és diagnosztikája nem esik az én szakterületembe, ha ilyen irányú személyes kérdése volna, javaslom, forduljon genetikai tanácsadóhoz.