Radiológiai vizsgálatok várandósság idején

Terhesség alatt is előfordulhatnak olyan kóros állapotok (többek között csonttörések, súlyos heveny hasi vagy mellkasi megbetegedések, koponya- és gerinctraumák, akut idegrendszeri folyamatok stb.), melyek sürgős képalkotó vizsgálatokat igényelnek.

Tartalomjegyzék Ultrahang | Röntgen és CT | Mammográfia | Izotópos vizsgálat | MR-vizsgálat

Egy nagyon fontos szempont, hogy a pontos és gyors diagnózishoz, valamint a kezelés megtervezéséhez szükséges vizsgálatok elmaradása az anya súlyos egészségkárosodásával, esetleg halálával járhat. A kezelőorvosnak az ismert vagy feltételezhető terhességet mindig figyelembe kell vennie a vizsgálatok kérésekor, szükség esetén a radiológussal konzultálhat.

Az egyetlen képalkotó vizsgálati típus az ultrahang, amely kevés megkötéstől eltekintve a terhesség egész időtartama alatt gyakorlatilag korlátlanul, veszélytelenül elvégezhető.

A hagyományos röntgenvizsgálatok, a CT, az intervenciós radiológiai vizsgálatok és beavatkozások, valamint a különböző izotópos vizsgálatok ionizáló sugárzást alkalmaznak, így a terhesség alatt alapvetően kerülendők, azonban lehetnek olyan esetek, amikor mégis elvégezhetőek.

Az MR-vizsgálatnak a ma általánosan alkalmazott technikával (3 Tesla térerősségig) nincs ismert károsító hatása, de óvatosságból a korai terhességben nem ajánlott.

Fizikai értelemben a képalkotó vizsgálatok mindegyike valamilyen mértékű és fajtájú energiaközlést jelent, és ez alól az ultrahang sem kivétel. A diagnosztikai eljárásokban az energiaszintekre az ALARA elvet kell alkalmazni, ami az As Low As Reasonably Achievable rövidítése, magyarul „olyan alacsony, amennyire észszerűen lehetséges”. Ez azt jelenti, hogy az energiaközlést arra a lehető legalacsonyabb szintre kell levinni, ami még lehetővé teszi a korrekt véleményalkotást, nem korlátozza az értékelést.

Az ionizáló sugárzással járó orvosi vizsgálatok, beavatkozások jogszabály által is szabályozottak, amely kiterjed a terhesség, szoptatás esetére is.

Ultrahangvizsgálat

Az ultrahangnak nincs ismert káros hatása az embrióra (embriónak a fogamzás utáni 8. hétig hívjuk a babát), illetve a magzatra. Közismert, hogy már a terhesség megállapításakor is elvégzendő egy ultrahangvizsgálat, majd a terhesgondozás bizonyos meghatározott szakaszaiban, legalább négy alkalommal kifejezetten ajánlott.

Nem hagyható ki azonban a bevezetőben is említett energiaátvitel kérdése. Az ultrahang egyrészt mechanikus energiaátvitellel, másrészt az érintett szövetekben igen gyenge hőhatással jár. A nagyon korai terhességben az embrió minden külső hatásra érzékenyebb. Bármilyen kockázat elkerülésére a terhességi ultrahangvizsgálatra szolgáló gyári beállításokban az ultrahang-berendezések leadott energiaszintje jelentősen alacsonyabb, mint más vizsgálattípusok esetében. Ismert, hogy az ultrahangos keringésvizsgálat (Doppler-vizsgálat) nagyobb energialeadással jár, mint a „sima” ultrahang, ezért a terhesség első 12 hetében az embrió, illetve a magzat Doppler- és különösen a színes Doppler-vizsgálata kerülendő.

A terhességi ultrahangvizsgálat hosszát a magzati fejlődés követésére és az esetleges rendellenességek felismerésére szükséges idő határozza meg, ami általában néhány percet jelent. Az ajánlott szűrési alkalmakon felüli és nem diagnosztikai, csak élményszerzési céllal történő ultrahangvizsgálatokat (az úgynevezett „babamozit”) egyes nemzetközi szakmai szervezetek a nem ajánlott kategóriába sorolják, mások tudomásul véve a már kialakult széles társadalmi igényt, az ezzel foglalkozó szolgáltatók felé a vonatkozó szabályok szigorú betartását írják elő.

Az anyaméhen kívüli szervek ultrahangos vizsgálatára vonatkozóan nincs korlátozás. Amennyiben az ultrahangnyaláb nem érinti a méhet és benne a fejlődő embriót, illetve magzatot, a vizsgálat teljesen ártalmatlan.

Röntgen- és CT-vizsgálatok

A CT-berendezések is röntgensugárzást használnak, így a fizikai hatások tekintetében nincs különbség a hagyományos röntgen- és a CT-vizsgálatok között. Az eltérés az egyes vizsgálatok között a leadott és így a szervezet által elszenvedett sugárdózis mértékében van, de sokat számít a vizsgált testtájék és az alkalmazott technika is. Az egyes röntgenfelvételek általánosságban jóval kisebb sugármennyiséget jelentenek, mint a CT-k, de előfordulhat ennek fordítottja is, pl. egy alacsony dózisú mellkas-CT (LDCT) okozta sugárdózis kisebb is lehet, mint egy kétirányú ágyéki gerincröntgen-felvételé.

A röntgenfelvételek során a szakmai szabályok szerinti személyi sugárvédelmet kell alkalmazni (pl. ólomgumi takarások), melyek elsősorban a kismedencét védik a sugárzástól. A kismedence vizsgálata esetén természetesen erre nincs mód.

Fogamzóképes korban lévő nők esetén, ha egy korai terhesség eleve nem zárható ki, főleg a nagyobb sugárdózissal járó vizsgálatokat ideális esetben a havi ciklus első 10 napjára érdemes időzíteni, hogy minél kisebb eséllyel készüljön a vizsgálat egy esetleges korai terhesség alatt.

Alapszabályként minden röntgen- és CT-vizsgálat kerülendő a vélt vagy igazolt terhesség esetén. Ez még inkább igaz a terhesség első 12 hetére, ami a fejlődő szervezet számára legérzékenyebb időszak.

A nem sürgős, tervezhető vizsgálatokat a terhesség utánra javasolt halasztani. (A szoptatás időszakára vonatkozó megfontolásokkal egy külön cikkben foglalkozunk.)
A sürgős, az anya életét vagy egészségét veszélyeztető állapotok egyéni megítélést igényelnek. A terhes nő felvilágosítása és beleegyezése után, alapos indokkal minden vizsgálat elvégezhető. Mindig mérlegelendő, hogy a vizsgálat elmaradása milyen súlyos veszélyekkel járhat, ha a helyes diagnózis nem vagy csak késve állítható fel.

A végtagi röntgenfelvételek esetén alacsony a kismedencét érintő sugárzás rizikója a hasat ólomgumival takarva, így alig juthat röntgensugár a magzatra.

Hasonló a helyzet a mellkasi vagy nyaki–háti gerincfelvételekkel is. A mellkasröntgen egyébként is a legkisebb dózisú vizsgálatok közé tartozik.

Az ágyéki gerinc és medencefelvételek és a CT-vizsgálatok már komolyabb mérlegelést igényelnek. Amennyiben kivitelezhető, természetesen elsősorban a nem sugárzással járó vizsgálatok (MR) javasoltak. Az MR ma már a hasban és a mellkasban is sok esetben kiválthatja az egyébként rutinszerűen alkalmazott CT-vizsgálatokat. Az MR-nek vannak azonban hátrányai is (a vizsgálat nehezebben elérhető, hosszabb ideig tart, egyes régiókban, pl. tüdő, részletes csontszerkezet, mozgó belek stb. kevésbé pontos a CT-hez képest). Ezeket a körülményeket is számításba kell venni.

Több tanulmány szerint egy adott CT-vizsgálat, még ha az a hasi régiót is érinti, nem okozhat olyan mértékű sugárterhelést, ami bizonyosan a magzat károsodásához vezethet. Nagyobb mértékű sugárterhelés (kettőnél több hasi–kismedencei CT) esetén és főleg korai terhesség alatt magzati ártalom is felmerülhet, ilyenkor genetikai vizsgálat, sugárvédelmi szakember véleménye is szükséges lehet a kockázatok megállapítására.

Tüdőembólia alapos gyanúja esetén pulmonalis CT-angiográfia (CT-vel végzett tüdőérfestés) a legnagyobb óvatosság mellett elvégezhető.

Súlyos balesetet szenvedett, polytraumatizált várandós esetében az anya életének megmentése a legfontosabb szempont, adott esetben a protokoll szerinti teljes test CT-vizsgálat elvégzendő.

Intravénás kontrasztanyagok adása CT során a terhesség alatt

Az intravénás (jódos) kontrasztanyagok sok esetben a CT-vizsgálatok fontos részét képezik, a diagnózishoz szükségesek (így pl. tüdőembólia, vagy hasi–mellkasi traumák esetén). A nagy mennyiségű jód bevitele az újszülöttben átmeneti pajzsmirigy-alulműködést okozhat, amit a szülés utáni első héten vizsgálni kell (vérvétellel).

Mammográfia

A röntgen-mammográfia során alkalmazott sugárzás dózisa jóval alatta marad a magzatot károsító mértéknek, így a szakmai konszenzus szerint a mammográfiás emlőrákszűrés a terhesség alatt is elvégezhető. Mindazonáltal, a terhesség alatti emlőrák ritkasága miatt és amiatt, hogy a terhesség során az emlő szerkezetének változása következtében a mammográfia érzékenysége alacsonyabb, mind a szűrőállomások, mind a páciensek oldaláról elfogadható a szűrő mammográfia elhalasztása a szülés utánra.

Panaszos emlő kivizsgálása elsőként ultrahanggal történik, de rosszindulatú daganat fizikális vagy ultrahangos gyanúja esetén a mammográfia elvégezhető terhesség alatt is.

Izotópos vizsgálatok

Az izotópos vizsgálatokra kevésbé jellemző a sürgősségi igény, általában a szülés utánra halaszthatóak. Ez esetben viszont a baba szoptatásával, illetve magával a testközelséggel kapcsolatban vannak elővigyázatossági szabályok, amelyeket a szoptatás és a radiológiai vizsgálatok kapcsolatáról szóló cikkünkben részletezünk.

MR-vizsgálatok

Az MR-vizsgálatoknak nincs ismert káros hatása a magzatra, de ismeretes, hogy az MR-berendezésben mágneses és rádiófrekvenciás energiaközlés is történik, ami a szövetekben, így a magzatban is, minimális hőképződéssel jár. Ezért a 12. terhességi hét előtt az MR-vizsgálat elvégzése általában nem javasolt, ezt követően a vizsgálat nem ellenjavallt.

Az emlő MR-vizsgálata egy speciális kérdés, mivel a terhesség későbbi időszakában is jelentősen korlátozott az elvégezhetősége, egyrészt azért, mert a vizsgálat alatt a páciensnek hosszú ideig hason kell feküdnie, a másik oka, hogy az emlő-MR-hez az intravénás kontrasztanyag adása csaknem mindig szükséges.

Bár nincs bizonyíték arra, hogy MR során alkalmazott, gadolínium-tartalmú kontrasztanyagok ártalmasak lennének a magzatra, egyes állatkísérleti eredmények alapján terhesség alatt nem adhatók, kivéve akkor, ha az anya állapota miatt ez feltétlenül szükséges.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Laki András, radiológus