Kontrasztanyagos koponya-CT-felvétel

Az agy vizsgálatára az MR után a legalkalmasabb eljárás a computertomographiás vizsgálat (CT). Sok esetben a CT-vizsgálat önmagában nem ad megfelelően értékelhető képet, hanem kontrasztanyag alkalmazására van szükség.

Sok esetben a CT-vizsgálat önmagában nem ad megfelelően értékelhető képet, hanem kontrasztanyag alkalmazására van szükség. A kontrasztanyag olyan vegyület, amely megváltoztatja a vizsgálni kívánt szervek, szövetek adott módszerrel maximálisan elérhető jelszintjét. Ennek következtében javul a vizsgálandó terület megítélhetősége, a kontrasztok fokozódnak, az esetleges eltérések jobban kirajzolódnak, így a vizsgálat nagyobb eséllyel és pontosabban deríthet fényt az elváltozásokra.

A kontrasztanyagok

Többféle kontrasztanyag létezik, ám mindegyikben közös, hogy azok gyógyszernek tekinthetők. Koponya-CT-vizsgálat esetében általános a jódtartalmú kontrasztanyagok használata.

Többségük képes más gyógyszerekkel kölcsönhatásba lépni, azok hatását módosítani, így kontrasztanyagot alkalmazó koponya CT-vizsgálat előtt a beteg anamnézisének, gyógyszereinek újbóli áttekintése szükséges a lehetőségekhez mérten (heveny történések bekövetkezésekor, amikor a gyorsan elkészített koponya-CT-felvétel életet menthet, erre nincs mindig lehetőség).

Ideális esetben a vizsgálat előtt mindig rendezni kell a beteg folyadékháztartását, mert kiszáradt, dehidrált beteg esetében sokkal nagyobb a szövődmények kialakulásának veszélye (például vesekárosodás)!

A kontrasztanyag beadása intravénásan történik a vizsgálat előtt, vagy a vizsgálat közben. Ekkor a beteget kihúzzák a CT-készülékből, majd az injekció után visszatolják, s újabb felvételek készülnek. Utóbbi esetben a kontrasztanyag beadása előtti és utáni felvételeket egymással is összehasonlítják: az összehasonlításból nyerhető adatok is segíthetnek a kórfolyamatok típusának meghatározásában.

Mivel a kontrasztanyag a véráram közvetítésével kerül az agyba, nem mindegy, hogy a CT-felvételek a beadás után mennyi idő elteltével készülnek. A korai felvételek esetében a kontrasztanyag még a vérben található, így ilyenkor a gazdag vérellátású képletek és elváltozások (anatómiai képletek, gyulladások, egyes daganatok) jelennek meg élesebben. Később a kontrasztanyag az agyszövetbe áramlik. Annak eloszlása, dúsulása fontos információkat hordoz a vizsgáló, kiértékelő orvos számára.

Kockázatok kontrasztanyagos CT-vizsgálatnál

A kontrasztanyag alkalmazása nem veszélytelen, a vizsgálatok 5 százalékában lép fel nem kívánt hatás. A kontrasztanyag alkalmazása kontraindikált az alábbi esetekben: vese- és májelégtelenség, súlyos fokú pajzsmirigytúltengés, terhesség. Mellékhatásként enyhe tünetek fellépése várható: a beadás helyétől és a véráram irányától függő melegség-érzés, szájszárazság, kellemetlen íz érzése, vizelési inger és bőséges vizeletürítés tapasztalható.

Allergiás reakció is kialakulhat, mely enyhe esetben émelygéssel, szédüléssel, bőrviszketéssel jár. Közepesen súlyos esetben ájulás, a légutak összeszűkülése miatt fellépő nehézlégzés alakul ki. A legsúlyosabb formákban anafilaxiás reakció alakulhat ki.

A beadás helyén az ér belső rétegének sérülése, gyulladása alakulhat ki, esetleg egy távolabbi szakaszban trombózis jöhet létre. A nem megfelelő helyre történő beadás szövetkárosodást, szövetelhalást okozhat. 60 év feletti betegek és 1 évesnél fiatalabb csecsemők esetében a kockázat fokozott.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Kónya Judit, családorvos