Véralvadásgátló téma

Körültekintő alkalmazásra, a gyógyszeradagok betartására, fokozott és rendszeres ellenőrzésre és az étkezési szokások, az életmód tudatos újragondolására lehet szükség, amennyiben véralvadásgátló terápiában részesül. Betegként ez jó néhány módosítást jelent a megszokott életvitelhez képest. Összeszedtük a legfontosabb tényezőket, amit jó, ha minden beteg ismer.

A trombózis és embólia megelőzésére használt véralvadásgátlók közül még mindig gyakori alkalmazású hatóanyag a warfarin, amelynek hatását számos tényező befolyásolhatja. A gyógynövényeket olykor ártalmatlannak tekintjük, és nem is gondolunk bele abba, hogy ugyanolyan hatással lehetnek a gyógyszereinkre, mint az alkohol vagy egy másik gyógyszer.

Agyi érelzáródást követően nagyon fontos a kezelés folytatása a stroke újbóli bekövetkezésének megelőzése érdekében. Ez rendszerint véralvadásgátló készítmények szedését és egyéb alapbetegségek kezelését jelenti.

A véralvadásgátló kezelésnek kétféle indoka van: egyrészt a megelőzés, másrészt a kialakult vérrög további növekedésének, leszakadásának megakadályozása, a feloldásának elősegítése, ezzel pedig a szövődmények megelőzése. Az alábbiakban felsoroljuk és röviden jellemezzük a hazánkban leggyakrabban alkalmazott gyógyszereket.

A véralvadásgátlók (antikoagulánsok vagy a betegek körében gyakran vérhígítóként ismert készítmények) olyan gyógyszerek, amelyek az ereket elzáró vérrögök kialakulását akadályozzák meg. Szerepük tehát akár életmentő is lehet. Mit kell tudni a szedésükről? Hogyan hatnak pontosan?

Megfelelő orvosi felügyelet és gyógyszeres kezelés mellett az agyi keringészavar ismétlődésének esélye 80-90 százalékkal is csökkenthető.

A ritmustalan szívverés, össze-vissza pulzus hátterében, különösen idősebb korban, az esetek egy részében pitvarfibrilláció áll. A 65 év feletti népesség 3-5 százalékában fordul elő ez a ritmuszavar, 80 év felett a gyakoriság eléri a 8 százalékot is.

A vérrögképződés és a következményeként bekövetkező halálozás a vezető halálokok közé tartozik. Emiatt minden olyan orvosi beavatkozás kapcsán, mely fokozott vérrögképződés kockázatával jár, véralvadásgátlásban részesül a beteg.

Egyre gyakoribbá váltak napjainkban a tromboembóliás megbetegedések, így egyre több ember részesül antikoaguláns kezelésben. A trombózis kialakulására hajlamosító állapotok a tartós ágyhoz kötöttség, műtét, daganatos betegség, érelmeszesedés, szívelégtelenség, terhesség.

Az antifoszfolipid szindróma egy olyan autoimmun megbetegedés, melyet antifoszfolipid antitestek következtében kialakult vénás vagy artériás trombózisok, vagy habituális abortusz jellemeznek. Dr. Szélessy Zsuzsanna, a Trombózisközpont hematológus főorvosa szerint ennek ellenére teljes értékű életet lehet a szindrómával élni, sőt, fokozott felügyelet mellett még gyermeket is lehet vállalni.