Véralvadásgátlók használata kismamáknál

A terhesség és gyermekágyi időszakban, illetve szoptatás alatt vannak olyan kórállapotok, melyek során szükséges, hogy az anya – akár a magzat védelme, akár az anya vagy mindkettőjük érdekében – vérhígító készítményt kapjon.

A forgalomban lévő és létező vérhígítók közül nem mindegyik adható, illetve nem mindegyik ugyanarra a probléma megoldására hatékony, ezt pedig sokszor összekeverik a laikusok a mindennapokban.

A teljesség igénye nélkül írjuk le a leggyakrabban használatos vérhígítókat és azok alkalmazási területeit.

Terhesség alatt alkalmazható készítmények

Frakcionálatlan – nagy molekulasúlyú – heparin: ritkán, intenzív multiparaméteres monitorozás esetén, pl. életet veszélyeztető tüdőembólia során alkalmazható, a mindennapokban adása nem merül fel.

Kis molekulasúlyú heparin (LMWH): a leggyakoribb, és vénás rendszerre ható terápia közül gyakorlatilag az egyetlen ami alkalmazható. Megkülönböztetjük a megelőzést – profilaxist –, amikor nincs akut trombotikus történés, csak egy megelőző állapot miatt adjuk. Leggyakrabban:

• korábbi – nem jelenlegi – trombózis, embólia
• ismert trombofília hajlam, pl. faktor V Leiden-mutáció
• in vitro fertilizáció – lombik kezelés során egyénileg mérlegelve
• előrehaladott varicositas (visszeresség) miatt.

Nem megelőzésként, hanem ha terápia szükséges, akkor naponta kétszer szoktuk adni, leggyakrabban:

• pl. pitvarfibrilláció, műbillentyű
• friss trombózis, embólia miatt.

Terhesség során nem adható készítmények

Kumarin típusú vérhígítók (Syncumar, Marfarin): Már ritkábban alkalmazzuk egyébként, csak bizonyos esetekben marad (pl. műbillenytű), de terhességben NEM adható.

NOAC (új típusú antikoagulánsok) (pl. rivaroxaban, dabigatran, edoxaban): Hiába ezek a legmodernebb készítmények, terhesség alatt nem használatosak.

Trombocitaaggregáció-gátlók, leggyakrabban aspirin: Sok esetben azt gondolják róluk, hogy az LMWH injekció tablettás változatai, pedig NEM!

A vérlemezkék összecsapzódását gátolják, és nem egyeznek meg indiációi az LMWH adásával. Elsősorban adják:

• kisérkeringési zavar
• vérellátási zavar
• méhlepény-elégtelenség esetén
• egyénileg mérlegelve lupus esetén

Minden vérhígító adását szakorvosnak kell elrendelni

A megfelelő védelem és esetleges vérzés ütemének fokozódása között kell megtalálni a megfelelő egyensúlyt. Önmagukban nem jellemző, hogy a vérhígító vált ki vérzést, de esetleg pl. egy spontán hematoma mérete növekedhet vérhígító adása mellett.

Vannak olyan állapotok, jellemzően öröklött genetikai mutációk, melyek enyhe trombóziskockázatot jelenthetnek, de önmagukban nem hibáztathatóak trombotikus eseményért, és jellemzően nem igénylik vérhígító adását (pl. MTHFR mutáció), ezek ismerete és a szakorvosi vélemény azért fontos, hogy a megfelelő védelemmel és a kockázat ismeretével legyen a kismama ellátva.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Ujj Zsófia Ágnes, belgyógyász, hematológus