Diéta krónikus veseelégtelenség esetén

A krónikus veseelégtelenségben alkalmazott diéta mindig egyénre szabott. Elsősorban a betegség súlyosságától függ, de a beteg életkora és más krónikus betegségek együttes fennállása is befolyásolja.

A krónikus veseelégtelenség diétás kezelése

A diéta célja, hogy csökkentse azoknak a tápanyagoknak a bevitelét, amelyeknek a kiválasztása a vesebetegségben nem megfelelő mértékű. A jó diéta megkíméli a beteg szervezetét a fehérjék bomlásából származó méreganyagtól, a felesleges káliumtól, foszfortól, nátriumtól és víztől. A diéta fontos a vesebetegség súlyosbodásának és szövődmények kialakulásának megelőzésének céljából.

Emellett figyelembe kell venni azt is, hogy az energiabevitel megfelelő mértékű legyen és ne alakuljon ki hiányállapot a táplálkozás miatt. Ellenkező esetben a szervezet saját fehérjéit kezdi el lebontani, ennek következtében csökken a testsúly, leépül az izomtömeg és még több káros méreganyag keletkezik. Az ásványi anyagok és a vízfogyasztás túlzott korlátozása hiánybetegségeket, illetve a méregtelenítő folyamatok romlását eredményezheti.

A krónikus vesebetegek diétájának meghatározása mindig személyre szabott. A pontos mennyiségi ajánlásokat mindig a betegség stádiuma, a laboreredmények és a panaszok alapján, a beteg testtömege, tápláltsági állapota, életkora figyelembe vételével, a társbetegségekkel és a szedett gyógyszerekkel összhangban határozzák meg. Idősebb betegeknél például nagyobb mértékben kell figyelni az izomtömegvesztés elkerülésére és az erőnlét megőrzésére, az étrendnek pedig meg kell felelnie az esetleges egyéb (diabéteszes, szívbarát) diétás szabályoknak is. A diéta a kontroll vizsgálatok eredményei alapján idővel módosításra szorulhat.

Figyelem! Az alábbi étrendi ajánlások nem dializált vesebetegeknek szólnak. Krónikus veseelégtelenségben szenvedő és dialízis bármely típusára szoruló betegeknél más szempontok alapján kell összeállítani az étrendet (például a fokozott fehérjevesztés miatt), amiről külön cikkben olvashat.

Részletesen Dializált vesebetegek étrendje

Fehérjebevitel és energiaigény

A vesebetegek étrendjének sarkalatos pontja a napi fehérjebevitel megállapítása. A fehérjebevitel testtömeg kilogrammonként 0,55-0,6 gramm körül alakul, de a laborértékek (eGFR, albuminuria) és más tényezők (tápláltsági szint, társbetegségek alapján) ettől alacsonyabb és magasabb ajánlás is előírható. Alacsony fehérjebeviteli célérték esetén ún. ketoanalóg készítmények fogyasztása is javasolt, ezek úgy biztosítják a szervezet aminosav-szükségletét, hogy nem képeznek káros salakanyagokat.

Az elfogyasztott ételekben legyenek megfelelő arányban az esszenciális aminosavak (ezeket a szervezetünk önállóan nem képes előállítani). A naponta bevitt fehérje 50-50 százalék arányban tartalmazzon állati, illetve növényi eredetű fehérjéket. Állati eredetű fehérjéket tartalmaznak a húsok, a belsőségek, a halak, a tej és tejtermékek, a tojás. Növényi eredetű fehérjéket a rizs, a kenyérfélék, a péksütemények, a szárazhüvelyesek, az olajos magvak, a zöldségek és a gyümölcsök tartalmaznak.

Krónikus veseelégtelenségben a csökkent fehérjemennyiséget az energiabevitel növelésével kell ellensúlyozni, a két érték személyre szabott megállapítása egymással összefüggésben történik. Így nem alakul ki alultápláltság, ugyanis, ahhoz, hogy a bevitt fehérje hasznosulni tudjon, megfelelő mennyiségű energiára van szükség. Ez annyit jelent, hogy ideális testtömegre számolva napi 30 kcal/testsúlykilogrammnyi kalóriát kell bevinni.

A kalóriamennyiséget a szénhidrát- és a zsiradékbevitel növelésével próbáljuk elérni. Főleg a növényi olajokat (repceolaj, olivaolaj) használjuk zsiradékként, az állati eredetű zsiradékot (vaj, szalonna), a transz zsírsavakat (éttermi sült krumpli, pattogatott kukorica, ostyák, töltelékes csokoládék, nápolyi, szaloncukor stb.) kerüljük el. Szénhidrát pótlására a szőlőcukor, méz, különböző tápszerek lehetnek alkalmasak, ugyanakkor sok vesebeteg egyben diabéteszes vagy inzulinrezisztens is, nekik a lassú felszívódású, komplex szénhidrátok ajánlottak: zabkása/zabpehely, rizs, bulgur, mértékkel tésztafélék. A cukorbetegek veseszövődményeinek étrendi kezeléséről külön cikkben is írtunk.

Ajánlások a húsok, tejtermékek fogyasztásához

Húsból kevés fér bele az étrendbe, ezért érdemes inkább darált húsos ételeket készíteni. Egy vagdalt esetén növelhetjük a fehérjeszegény zsemlemorzsa, vagy kenyér mennyiségét, esetleg a húst helyettesíthetjük zöldségekkel, burgonyával. Rakott ételek esetében is a többi hozzávaló növelésével palástolhatjuk a hús kis mennyiségét. Ha káliummegszorítás is szükséges, akkor a húsok helyett használt zöldségeket főzzük elő, áztassuk be. Ezzel kis mértékben ugyan, de csökkenthető az ásványi anyag tartalom. Halak, halkészítmények, felvágottak, füstölt áruk nem ajánlottak magas fehérje- és nátriumtartalmuk miatt.

Tejből a megszokottnál kevesebb fogyasztható. A kávéban változtassuk meg a víz és a tej arányát a víz javára. Joghurt, kefir, túró, tejföl bevitele a megengedett napi fehérjétől függ. Sajtok, juhtúró fogyasztása a magas fehérjetartalom mellett nátrium (Na), és foszfor (P) tartalmuk miatt is ellenjavallottak.

Tojásfehérjéből a megengedett fehérjének megfelelően fogyaszthatunk. A sárgája magas foszfortartalmú és koleszterinben gazdag, általában heti 1-2 darab fogyasztható. Helyettük fehérjeszegény tojáspótló por alkalmazható.

Fehérjeforrások összehasonlítása 100 g nyersanyagra vonatkoztatva:

Kálium és foszfor

Káliumbevitel

A napi ajánlott káliummennyiség - megszorítás esetén - általában 1500-2000 milligramm. Nem minden esetben van szükség azonban káliummegszorításra, csak a laboreredményekkel igazolt hiperkalaemia (magas káliumszint) esetén. A krónikus vesebetegek jelentős részénél ugyanakkor a szervezet egy bizonyos mértékig képes kompenzálni a vese káliumkiválasztásának csökkenését (a bélrendszeren keresztül), így nem jön létre túl magas káliumszint a vérben.

Amennyiben a diétában csökkenteni kell a káliumban gazdag táplálékok fogyasztását, elsősorban a következő növényi alapanyagok fogyasztását kell korlátozni. A gyümölcsök közül főként a banán és az aszalt gyümölcsök, a zöldségfélék közül a paraj, a sóska, a sárgarépa, a burgonya, a brokkoli, a kelbimbó, a hüvelyesek, az olajos magvak, a paradicsompüré tartalmaznak nagyobb mennyiségben káliumot. Kerülni kell a kakaó és a csokoládé fogyasztását is.

Az ételkészítés során ajánlott kiönteni a zöldségek áztatóvizét, valamint az első főzőlevet, illetve a mélyhűtött termékek kiolvasztás utáni levét és a kompótok levét, ezzel csökkenthető az elkészített étel káliumtartalma.

Foszforbevitel

A naponta elfogyasztható maximális foszformennyiség megszorítás esetén 600-800 milligramm. Foszforban gazdag tápanyagok a húsok, a belsőségek, a halak, a búzacsíra és -korpa, a tej és tejtermékek, a tojássárgája, a szárazhüvelyesek, az aszalt gyümölcsök, az olajos magvak, a kakaó és a csokoládé. A bevitt foszformennyiség csökkentése érdekében zöldségek első főzőlevét le kell önteni, a húsokat elő kell főzni. A növényi eredetű foszfátok felszívódása kisebb mértékű, ezért foszformegszorítás esetén hatékonyabb az állati eredetű ételek mennyiségének csökkentése.

Napjainkban a foszforbevitel jelentős része ultrafeldolgozott élelmiszerek, instant ételek, szénsavas üdítőitalok formájában történik, az élelmiszeripari adalékanyagok jelentős része magas foszfáttartalmú. A bevitel csökkentéséért sokat tehetünk a friss alapanyagok felhasználásával.

Az ásványi anyagok bevitele szempontjából problémát jelenthet, hogy a kalciumforrások jelentős része fehérje- és/vagy foszfortartalma miatt csak korlátozottan fogyasztható, ezért orvosa, dietetikusa kalciumpótlást javasolhat.

Kálium- és foszfortartalmak 100 gramm nyersanyagra vonatkoztatva, csökkenő sorrendben:

Figyelem! Indokolatlan esetben ne korlátozza a felsorolt élelmiszerek fogyasztását, ugyanis a zöldségek, gyümölcsök, teljes kiőrlésű gabonafélék, olajos magvak, halak fogyasztása az egészséges étrend fontos elemei, rosttartalmuk, ásványi anyag- és vitamintartalmuk szükséges a bélmikrobiom egyensúlyához és szervezet megfelelő tápanyag-ellátottságához. Csökkentett bevitel esetén is törekedni kell az alacsony kálium- és foszfortartalmú zöldségek, gyümölcsök bőséges fogyasztására, megfelelő alternatíva például a cukkini, káposzta, karfiol, paprika, uborka, alma és körte, a fehér rizs, bulgur.

Adattár Élelmiszerek részletes tápanyagtartalma

A folyadékmennyiség meghatározása

A napi szükséges folyadékmennyiség meghatározása veseelégtelenségben szenvedő betegeknél a testtömeg, a 24 óra alatt képződő vizeletmennyiség és a folyadékterheléssel összefüggő panaszok alapján történik. A vesebetegek többségénél nincs szükség a vízfogyasztás mérséklésére az általános ajánlásokhoz képest, de bizonyos esetekben szükségessé válhat.

Csökkent vesefunkció, romló kiválasztás esetén a felesleges víz nem ürül ki hatékonyan, ez pedig megterheli a szervezetet. A túlzott vízfogyasztás fokozhatja a magas vérnyomást, a szívelégtelenséggel járó panaszokat, a végtagok ödémásodását, tüdőödémát és hasűri folyadékgyülemet okozhat. A meghatározott folyadékmennyiség elfogyasztása ugyanakkor elengedhetetlen a megfelelő mértékű méregtelenítéshez, ezért a túlságosan kevés folyadék is ártalmas.

A nátrium bevitelének mennyisége

Csökkenteni kell a nátriumbevitelt, ezt elsősorban a konyhasóban (natrium-kloridban) gazdag élelmiszerek korlátozásával tehetjük meg. Sok sót tartalmaznak az ízesítő porok, füstölt húsok, feldolgozott hústermékek, konzervek, sózott rágcsálnivalók. Az ételek főzésekor ne használjunk konyhasót, azokat az elkészítés után sózzuk meg enyhén. A napi elfogyasztható konyhasómennyiség: 5 gramm (2 gramm nátrium), ez jótékony hatású a magas vérnyomás szempontjából is.

Nátriumtartalom szempontjából szabadon fogyaszthatók: tej, natúr tejtermékek, sertés, marha, csirke, tyúk, házinyúl, hekk, busa, tonhal, fogas, túró, író, tejföl, vaj, tojás, hüvelyes zöldségek, diófélék, olajos magvak, keményítők, gyümölcsteák, rostos üdítők, zöldséglevek, víz, tea, friss- és mirelit gyümölcsök, friss- és mirelit zöldségek. Ezeket fehérje- és ásványi anyag tartalmuk szerint válogassuk.

Az ásványvizek nátriumtartalmára is oda kell figyelni (Na-hidrogén-karbonátos vizek) – 200 mg/liter Na tartalom felett sószegény étrendnél indokolt figyelembe venni!

Élelmiszerek nátriumtartalma csökkenő sorrendben:

Hogyan pótolhatjuk a sós ízeket másképp?

Az étrend összeállításánál kis mértékben íz áthangolást kell alkalmaznunk az édeskés-savanykás íz irányába. Fedezzük fel a nyersanyagok (zöldpaprika, paradicsom, uborka, újhagyma) természetes ízét és ne rontsuk el sózással!

Olyan eljárásokat alkalmazzunk, melyekkel ízfokozás érhető el.

• A sűrítés történjen ízesített - vöröshagymás, zöldpetrezselymes, fokhagymás - rántással. A liszt pirítása önmagában is ízesít.
• A rántott ételek is ízesebbek, a húsokat, zöldségeket panírozás előtt fűszerezzük. Készíthetjük ezeket párizsiasan, vagy palacsinta tésztába mártva. Palacsinta tésztába mártott és megsütött alma, szilva fahéjjal desszertnek is finom. Bundázott ételeket akkor készítsünk, ha nem energiaszegény a diétánk.
• Ízletes töltött ételeket is készíthetünk – töltött káposzta, töltött cukkini, paprika, karalábé, burgonya, hidegen: körözöttel töltött paprika vagy paradicsom. A töltelékek különböző alapanyagokból készülhetnek: húsos, zöldséges, almás, gombás, túrós (petrezselymes, kapros, snidlinges).

A sótlanság leplezésére alkalmazható fűszerek: babérlevél, gyömbér, kakukkfű, vasfű, majoránna, köménymag, lestyán, rozmaring, bazsalikom, borsikafű, szegfűbors, szerecsendió, fahéj, szegfűszeg, vanília, ánizs, citromlé, citromhéj, reszelt narancshéj, citromfű, karamellizált cukor, zöldpetrezselyem, kapor, snidling, vöröshagyma, fokhagyma, torma, tárkony, zellerlevél, zellergumó, zöldpaprika, paradicsom. A zöldfűszerek káliumtartalma magas, ezeket kis mennyiségben használjuk.

Receptkereső Vesebarát receptek

A diétázás sikeres megvalósításában segít a diétás napló vezetése, amennyiben annak tanulságait dietetikussal, orvossal megbeszéljük. Fontos a folyamatos vérparaméter ellenőrzés, valamint ez alapján a diétás és gyógyszeres kezelés összehangolása időről időre. Csak a beteg aktív együttműködésével lehet sikeresen megelőzni a szövődményeket, illetve csökkenteni azok számát és súlyosságát.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Dobi Gyöngyi, belgyógyász
Dietetikus szakértő: Henn Dóra, dietetikus, Vanderlich Egészségcentrum