A magas káliumszint (hiperkalaemia) okai és kezelése

A kálium a testünkben ionos formában előforduló ásványi só, melyre szervezetünknek naponta szüksége van, mivel a sejtek megfelelő működését biztosítja. Hiperkalaemiáról akkor beszélünk, amikor a kálium szintje meghaladja a normál értéket a szervezetben. Milyen betegségekre utalhat ez az állapot?

A kálium szerepe az emberi szervezetben

Legfontosabb szerepe az ingerület-átvitelben van az izom-összehúzódás elindításában valamint az idegrendszeri jelek továbbításában. Fontos a szívritmus és a vérnyomás szabályozásában, szükséges a sav-bázis egyensúly fenntartásához és a sejtek tápanyagfelvételéhez, energiaellátásához. A szervezet vércukorszintjének szabályozásában szintén szerepe van a káliumnak, valamint szükséges a gyomorsav termelődéséhez, és bizonyos enzimek megfelelő működéséhez is.

A napi káliumbevitel vegyes étrend mellett kb. 2-3 gramm, melyet a vese probléma nélkül kiválaszt. A kiválasztás 90 %-ban a vesén keresztül a vizelettel, 10 %-ban pedig a bélrendszeren keresztül a széklettel történik. A kálium fiziológiás szintje 3,6-5,0 mmol/l felnőttek esetében. Ezt a szintet a szervezet összehangolt működése szabályozza, főként a mellékvesekéreg hormonjai (aldoszteron (glukokortikoidok mineralokortikoidok)) által. Szervezetünk átlagosan 150 gramm káliumot tartalmaz, 98 %-ban a sejteken belül, a sejtplazmában oldva.

Amennyiben a szérumban a káliumszint 5 mmol/l fölé emelkedik hiperkalaemiáról (más írásmóddal hiperkalémiáról) beszélhetünk.

Mi okozhat magas káliumszintet?

1. Túlzott káliumbevitel az étkezések során

Bizonyos élelmiszereknek - olajos magvak (pl. dió, mák), egyes zöldségek, gyümölcsök (pl. petrezselyemzöld, brokkoli, paradicsom, banán, stb.) - kiemelkedően magas a káliumtartalma, így fogyasztásuk növeli a szervezet káliumszintjét.

Az ép vese kálium-kiválasztó kapacitása a napi, élelem útján bevitt 100 mg kálium több, mint kétszerese, ezért ilyen jellegű hiperkalaemia ritkán fordulhat elő ép vesék mellett. Vesebetegségek, veseelégtelenség esetén azonban a túlzott zöldség- és gyümölcsfogyasztás vagy kálium alapú sók fogyasztása hiperkalaemiát okozhat, ezért ajánlott ilyen esetben speciális diétát tartani.

2. A vesék kálium-kiválasztó kapacitásának csökkenése

A hiperkalaemia leggyakoribb oka vesebetegségre vezethető vissza. Akut veseelégtelenség esetén majdnem minden esetben nő a szérum káliumszintje és hiperkalaemia alakul ki. Krónikus veseelégtelenségben van ideje a szervezetnek a kompenzálásra, a kálium fokozott mértékben választódik ki a vastagbélen keresztül, így amíg képes a kompenzálásra, addig nem alakul ki hiperkalaemia. Ügyelni kell azonban ilyen esetben a fokozott zöldség- és gyümölcsfogyasztásra, a kálium tartalmú étrendi sók bevitelének mértékére, továbbá a magas káliumszintet okozó gyógyszerek szedésére, mivel ezek életveszélyes hiperkalaemiát okozhatnak krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél.

3. Cukorbetegség

A szervezet káliumtartalmát az inzulin is szabályozza: elősegíti a kálium sejtekbe való felvételét, csakúgy, mint a glükózét és az aminosavakét. Cukorbetegség esetén az inzulin abszolút vagy relatív hiánya áll fenn, így a kálium sejtekbe való jutása gátolt, vagyis a vér káliumszintje megemelkedik. A cukorbetegség megfelelő kezelése esetén a káliumszint normalizálódik, a kezeletlen vagy nem megfelelően kezelt esetekben azonban nemcsak az inzulin hiánya, hanem a szövődményesen kialakuló vesekárosodás is növeli a vér káliumszintjét.

4. A mellékvesekéreg betegségei

• Addison-kór (primer krónikus mellékvesekéreg-elégtelenség): a bőr fokozott pigmentációjával, gyengeséggel járó endrokrinológiai betegség, melyhez gyakran társul hiperkalaemia, a mellékvese által termelt mineralokortikoid hormonok hiánya miatt.
• Hypoaldosterinismus (alacsony aldosteronszint): az aldosteron szintén mellékvesekéreg hormon, mely hatással van a káliumszintre.

5. Szövetkárosodás

Nagy kiterjedésű lágyrész sérülés okozta izomszétesés, égési sérülések miatti sejtkárosodás vagy rosszindulatú daganatos betegségek citosztatikus kezelése következtében történő sejtszétesés során a kálium a sejtekből a sejtközi térbe jut, magas szérumszintet okozva.

6. Gyógyszerek

• angiotenzinkonvertáló enzim (ACE) gátlók
• angiotenin II-receptor blokkolók
• nem szteroid gyulladásgátlók
• káliumspóroló vízhajtók

A fenti gyógyszerek szedésére oda kell figyelni, időnként a káliumszintet ellenőrizni kell főként vesebetegségben, veseelégtelenségben szenvedő betegeknél. Esetükben sokszor javasolt kerülni a fenti gyógyszerek szedését. Érdemes tekintettel lenni a különböző fantázianevű, nem szteroid gyulladáscsökkentőkre is, mert túlzott alkalmazásuk szintén okozhat hiperkalaemiát.

Hogyan ismerhetjük fel a hiperkalaemiát?

A vér magas káliumszintje gyakran tünetmentes. Előfordulhat gyengeség, száj körüli zsibbadás, viszketés, izomrángás, súlyosabb esetekben hasmenés vagy szívritmuszavarok. Gyanú esetén az orvos laborvizsgálatot végezhet a szérum káliumszintjének meghatározása érdekében, valamint EKG vizsgálattal is alátámasztható a káliumszint emelkedése.

Mi a teendő megnövekedett káliumszint esetén?

Először meg kell keresni a magas káliumszint okát és azt kell kezelni. Enyhe esetben a táplálékkal bevitt kálium csökkentése vagy a vesék káliumürítését befolyásoló gyógyszer abbahagyása elegendő lehet. Normális veseműködés mellett vízhajtó segítségével is fokozható a kálium ürülése.

Súlyos esetben azonban azonnali kezelés szükséges. Alkalmazható szájon át vagy beöntés útján ún. ioncserélő gyanta, amely felszívja a káliumot és a széklettel távozik. Szükség esetén még gyorsabb megoldás a glükózt és inzulint tartalmazó infúzió, mellyel a kálium sejtekbe jutását érik el, így csökkentve a vér káliumszintjét. Sikertelenség esetén vagy veseelégtelenségben a dialízis jelenthet további megoldást.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Osikóczki Orsolya