Foszfor - Miért fontos és mikor kell mégis korlátozni a bevitelét?

A foszfor a szervezetünk számára fontos ásványi anyagok közé tartozik. Minden egyes sejtünkben megtalálható szervetlen és szerves foszfátvegyületek formájában, legnagyobb mennyiségben kalcium-foszfátként a csontok szilárdságához szükséges. Túlzott bevitele ugyanakkor egészségi problémákat okozhat, ezért általánosságban a foszforvegyületek étrendi bevitelének mérséklése ajánlott.

A foszfor szerepe szervezetünkben

A foszfor szerepe nélkülözhetetlen az emberi test biokémiai folyamataiban. A legtöbb foszfort - kb. 85 százalékban - a kalcium-foszfát (hidroxiapatit) összetevőjeként a normál és erős csontozat felépítéséhez használja fel a szervezet, emellett az egészséges fogazat fenntartásához is szükséges.

Kulcsfontosságú vegyület az energia termelésében és tárolásában (pl. ATP), részt vesz a sejtmembránok felépítésében, ezáltal az idegingerületek továbbításában, valamint az enzimek révén anyagcserefolyamatokban is.

Miben fordul elő foszfor?

Szinte minden élelmiszerünkben megtalálható a foszfor, nem elemi foszfor formában, hanem természetes vagy mesterségesen hozzáadott foszfátvegyület formájában.

Gazdag forrásai a sajtok, a sajtkészítmények, a tej, a teljes kiőrlésű gabonák, a dió, a magvak, a tojás, az élesztő, a baromfihús, a halak, az aszalt gyümölcsök, fokhagyma.

Magas a mesterséges foszfáttartalma a feldolgozott élelmiszereknek, élelmiszeripari készítményeknek, mint a készételek, konzervek, a húskészítmények, a szénsavas üdítők (például kólafélék), sportitalok, jégkrémek, vagy az UHT tej. Az E-számok közül foszfátok az E338-341, E343 E350-352, E1410, E1412-1414 jelűek.

A bélrendszerből a bevitt foszformennyiség átlagosan 60-70%-a szívódik fel. A felszívódást és a hasznosulást több tényező befolyásolja:

• Az állati eredetű élelmiszerekből könnyebben, míg a növényi eredetűekből nehezebben szívódik fel.
• A természetes foszforvegyületek felszívódása alacsonyabb, míg az ételekhez és italokhoz adalékanyagként hozzáadott foszfátok csaknem 100 százalékban felszívódnak.
• A D-vitamin segíti a foszfor (és a kalcium) felszívódását a bélrendszerből.
• Gátolja a felszívódását a vas, a magnézium és az alumínium (az ezeket nagy mennyiségben tartalmazó élelmiszerek, vagy étrend-kiegészítők).
• Egyes gyógyszerek szedése ugyancsak rontja a felszívódást: inzulin, egyes savlekötők (alumínium- vagy kalciumtartalmú készítmények), vérnyomáscsökkentők, epilepszia elleni gyógyszerek.

Ezeket a tényezőket figyelembe kell venni akkor, amikor a foszforbevitel növeléséről vagy csökkentéséről (általában utóbbi) beszélünk.

A szervezet foszfátszintje

A foszforellátottság a vér foszfátszintjének mérésével laboratóriumi vizsgálattal könnyen ellenőrizhető. Erre leggyakrabban a csontritkulás és más csontbetegségek, vesebetegség és mellékpajzsmirigy-betegségek kivizsgálása során kerül sor. Normálértéke felnőtteknél 0,80 - 1,45 mmol/l.

Hiányállapotok és hiperfoszfatémia

Normál étrend mellett táplálkozási eredetű hiánybetegséggel nem kell számolni, pótlása ritkán válik szükségessé. Különösen igaz ez napjaink táplálkozási szokásai mellett, amikor a feldolgozott élelmiszereken keresztül jellemzően magas a foszfátbevitel.

Egyes betegségek következtében azonban jelentkezhetnek a foszforhiány tünetei: a fáradtság, étvágytalanság, csont- és ízületi panaszok. Foszforhiányhoz vezethetnek felszívódási betegségek, az alkoholbetegség, egyes vesebetegségek, illetve hormonális eltérések (a mellékpajzsmirigy és a pajzsmirigy megbetegedései).

A szervezet túl magas vérben mért foszfátszintje a hiperfoszfatémia. Ez az állapot közvetlenül nem okoz jellegzetes tüneteket, de a magas foszforkoncentráció megköti a kalciumot, így a kalciumhiány tünetei és következményei (csontritkulás, emésztési panaszok, szédülés és tudatzavar stb.) jelentkezhetnek. Leggyakrabban veseelégtelenség eredményezi, de hormonális eltérések és más betegségek is előidézhetik.

A túlzott foszforbevitel következményei

A napi ajánlott foszforbevitel mennyisége egészséges felnőttek számára átlagosan 550 mg körül alakul, de egy normális, vegyes étrend ettől többet tartalmaz. Napjainkban tehát általában a magas foszfáttartalmú élelmiszerek korlátozása ajánlott, különösen csontritkulásban szenvedők és vesebetegek számára.

Az erős csontozat fenntartásához a kalcium és a foszfor megfelelő aránya szükséges. Az ideális arány kalcium:foszfor esetében 1:1 és 1,3:1 közötti a kalcium javára. Ha a foszfor mennyisége magasabb, és az nem társul elegendő kalciumbevitellel, akkor fokozódhat a kalciumürülés, a csontokból és fogakból kalcium szabadulhat fel, növekedhet a vizelettel ürülő kalciummennyiség és csontritkulás alakul ki. Osteoporosisban szenvedő vagy a rizikócsoportba tartozó emberek számára nem ajánlott azokból az ételekből és élelmiszerekből sokat fogyasztani, amelyek nagy mennyiségű foszfort tartalmaznak, a foszfor kedvező hatásainak kifejlődése pedig kizárólag megfelelő mennyiségű kalcium és D-vitamin mellett biztosítható.

Különösen fontos a foszforbevitel korlátozása vesebetegeknek. Egészséges embereknél a túl magas foszfátszintet a szervezet képes rövid idő alatt csökkenteni a vizeletkiválasztással. Veseelégtelenségben szenvedőknél nem tud megfelelő mértékben kiürülni a vizelettel a foszfát a szervezetből, a magas foszfátszint pedig a csontanyagcsere zavarához vezet.

Bővebben Csontritkulásban szenvedő betegek étkezése

Étrendi ajánlások

Egyre több feldolgozott élelmiszer tartalmazza a foszfort valamilyen formában (legfőképp savanyúságot szabályozó anyag, emulgeálószer, stabilizálószer), ezért általánosságban növekszik az emberek foszforbevitele. Foszfortartalmú étrend-kiegészítő tabletták szedésére nincs szükség.

Amennyiben a csontok egészsége érdekében a foszforbevitel csökkentése ajánlott, törekedjünk arra, hogy étrendünkben minél kevesebb legyen az ultrafeldolgozott élelmiszeripari termék. Érdemes kerülni például a szénsavas üdítőitalokat már fiatalkortól kezdődően, hiszen csökkenhet szervezetük kalciumellátottsága, és 30-35 éves korukra nem lesz megfelelő szintű a csúcscsonttömegük. Amennyiben nem csökkenthetőek kellő mértékben a foszfátokat tartalmazó élelmiszerek, fokozott figyelmet kell fordítani a kalcium bevitelére, helyreállítva a kalcium és a foszfor egészséges arányát.

A foszforbevitelre vonatkozóan nincsenek szigorú mennyiségi előírások. Ennek meghatározása azért is nehéz, mert az optimális foszforszükségletet befolyásolja a felszívódás, a hasznosulás, az egyéb ásványi anyagok és vitaminok szintje is. Általánosságban az alábbi foszforbeviteli szintek megfelelőek.

A foszfátigény kamaszkorban, a csontok gyors növekedésének időszakában a legmagasabb. Terhesség és szoptatás idején a szervezetnek nincs szüksége nagyobb mennyiségre.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Irinyi-Barta Tünde, okleveles táplálkozástudományi szakember
Adatok: European Commission permitted health claims | European Food Safety Authority