Foszfor - Miért fontos és mikor kell mégis korlátozni a bevitelét?

A foszfor a szervezetünk számára fontos ásványi anyagok közé tartozik. Minden egyes sejtünkben megtalálható szervetlen és szerves foszfátvegyületek formájában, legnagyobb mennyiségben kalcium-foszfátként a csontok szilárdságához szükséges. Túlzott bevitele ugyanakkor egészségi problémákat okozhat, ezért általánosságban a foszforvegyületek étrendi bevitelének mérséklése ajánlott.

A foszfor szerepe szervezetünkben

A foszfor szerepe nélkülözhetetlen az emberi test biokémiai folyamataiban. A legtöbb foszfort - kb. 85 százalékban - a kalcium-foszfát (hidroxiapatit) összetevőjeként a normál és erős csontozat felépítéséhez használja fel a szervezet, emellett az egészséges fogazat fenntartásához is szükséges.

Kulcsfontosságú emellett az energia termelésében és tárolásában (pl. ATP), részt vesz a sejtmembránok felépítésében, ezáltal az idegingerületek továbbításában, valamint az enzimek révén anyagcserefolyamatokban is.

Miben fordul elő foszfor?

Szinte minden élelmiszerünkben megtalálható a foszfor, nem elemi foszfor formában, hanem természetes vagy mesterségesen hozzáadott foszfátvegyület formájában.

Gazdag forrásai a sajtok, a sajtkészítmények, a tej, a teljes kiőrlésű gabonák, a dió, a magvak, a tojás, az élesztő, a baromfihús, a halak, az aszalt gyümölcsök, fokhagyma.

Magas a mesterséges foszfáttartalma a feldolgozott élelmiszereknek, élelmiszeripari készítményeknek, mint a készételek, konzervek, a húskészítmények, a szénsavas üdítők (például kólafélék), sportitalok, jégkrémek, vagy az UHT tej. Az E-számok közül foszfátok az E338-341, E343 E350-352, E1410, E1412-1414 jelűek.

A bélrendszerből a bevitt foszformennyiség átlagosan 60-70%-a szívódik fel. A felszívódást és a hasznosulást több tényező befolyásolja:

• Az állati eredetű élelmiszerekből könnyebben, míg a növényi eredetűekből nehezebben szívódik fel.
• A természetes foszforvegyületek felszívódása alacsonyabb, míg az ételekhez és italokhoz adalékanyagként hozzáadott foszfátok csaknem 100 százalékban felszívódnak.
• Gátolja a felszívódását a vas, a magnézium és az alumínium (az ezeket nagy mennyiségben tartalmazó élelmiszerek, vagy étrend-kiegészítők).
• Egyes gyógyszerek szedése ugyancsak rontja a felszívódást: inzulin, egyes savlekötők, vérnyomáscsökkentők, epilepszia elleni gyógyszerek.

Ezeket a tényezőket figyelembe kell venni akkor, amikor a foszforbevitel növeléséről vagy csökkentéséről (általában utóbbi) beszélünk.

Hiányállapotok és hiperfoszfatémia

Normál étrend mellett táplálkozási eredetű hiánybetegséggel nem kell számolni, pótlása ritkán válik szükségessé. Különösen igaz ez napjaink táplálkozási szokásai mellett, amikor a feldolgozott élelmiszereken keresztül jellemzően magas a foszfátbevitel.

Egyes betegségek következtében azonban jelentkezhetnek a foszforhiány tünetei: a fáradtság, étvágytalanság, csont- és ízületi panaszok. Foszforhiányhoz vezethetnek felszívódási betegségek, az alkoholbetegség, egyes vesebetegségek, illetve hormonális eltérések (a mellékpajzsmirigy és a pajzsmirigy megbetegedései).

A szervezet túl magas vérben mért foszfátszintje a hiperfoszfatémia. Ez az állapot közvetlenül nem okoz jellegzetes tüneteket, de a magas foszforkoncentráció megköti a kalciumot, így a kalciumhiány tünetei és következményei (csontritkulás, emésztési panaszok, szédülés és tudatzavar stb.) jelentkeznek. Leggyakrabban veseelégtelenség eredményezi, de hormonális eltérések és más betegségek is előidézhetik.

A túlzott foszforbevitel következményei

A napi ajánlott foszforbevitel mennyisége egészséges felnőttek számára átlagosan 550 mg körül alakul, de egy normális, vegyes étrend ettől többet tartalmaz. Napjainkban tehát általában a magas foszfáttartalmú élelmiszerek korlátozása ajánlott, különösen csontritkulásban szenvedők és vesebetegek számára.

Az erős csontozat fenntartásához a kalcium és a foszfor megfelelő aránya szükséges. Ha a foszfor mennyisége magasabb, és az nem társul elegendő kalciumbevitellel, akkor fokozódik a kalciumürülés, a csontokból és fogakból kalcium szabadul fel, növekszik a vizelettel ürülő kalciummennyiség és csontritkulás alakul ki. Osteoporosisban szenvedő vagy a rizikócsoportba tartozó emberek számára nem ajánlott azokból az ételekből és élelmiszerekből sokat fogyasztani, amelyek nagy mennyiségű foszfort tartalmaznak, a foszfor kedvező hatásainak kifejlődése pedig kizárólag megfelelő mennyiségű kalcium és D-vitamin mellett biztosítható.

Különösen fontos a foszforbevitel korlátozása vesebetegeknek. Egészséges embereknél a túl magas foszfátszintet a szervezet képes rövid idő alatt csökkenteni a vizeletkiválasztással. Veseelégtelenségben szenvedőknél nem tud megfelelő mértékben kiürülni a vizelettel a foszfát a szervezetből, a magas foszfátszint pedig a csontanyagcsere zavarához vezet.

Bővebben Csontritkulásban szenvedő betegek étkezése

Étrendi ajánlások

Egyre több feldolgozott élelmiszer tartalmazza a foszfort valamilyen formában (legfőképp savanyúságot szabályozó anyag, emulgeálószer, stabilizálószer), ezért általánosságban növekszik az emberek foszforbevitele. Foszfortartalmú étrend-kiegészítő tabletták szedésére nincs szükség.

Amennyiben a csontok egészsége érdekében a foszforbevitel csökkentése ajánlott, törekedjünk arra, hogy étrendünkben minél kevesebb legyen az ultrafeldolgozott élelmiszeripari termék. Érdemes kerülni például a szénsavas üdítőitalokat már fiatalkortól kezdődően, hiszen csökken szervezetük kalciumellátottsága, és 30-35 éves korukra nem lesz megfelelő szintű a csúcscsonttömegük. Amennyiben nem csökkenthetőek kellő mértékben a foszfátokat tartalmazó élelmiszerek, fokozott figyelmet kell fordítani a kalcium bevitelére, helyreállítva a kalcium és a foszfor egészséges arányát.

A foszforbevitelre vonatkozóan nincsenek szigorú mennyiségi előírások. Ennek meghatározása azért is nehéz, mert az optimális foszforszükségletet befolyásolja a felszívódás, a hasznosulás, az egyéb ásványi anyagok és vitaminok szintje is. Általánosságban az alábbi foszforbeviteli szintek megfelelőek.

A foszfátigény kamaszkorban, a csontok gyors növekedésének időszakában a legmagasabb. Terhesség és szoptatás idején a szervezetnek nincs szüksége nagyobb mennyiségre.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Irinyi-Barta Tünde, okleveles táplálkozástudományi szakember
Adatok: European Commission permitted health claims | European Food Safety Authority