Mi a mélyvénás trombózis és miért veszélyes?

A mélyvénás trombózis a nagyobb, mélyebben fekvő vénák vérrög által okozott elzáródása, amely általában az alsó végtagok valamelyikében alakul ki. Bár sokszor nehezen felismerhető, a mélyvénás trombózis veszélyes, sokszor halálos szövődményekkel járó kórkép.

Mi a mélyvénás trombózis?

Mélyvénás trombózisról akkor beszélünk, hogyha vérrög (thrombus) alakul ki a szervezet valamelyik mélyen futó, nagyobb átmérőjű vénájában, nem közvetlenül a bőr vagy nyálkahártya alatt. Ezek az erek nagymennyiségű vért szállítanak, ezért a bennük kialakuló thrombus nagyobb méretű lehet, és elzáródásuk jelentősen rontja a vérkeringést az érintett területen. Mélyvénás trombózis a vénás hálózat több szakaszán is kialakulhat, de leggyakrabban az alsó végtagban fordul elő, a combban és a vádliban futó vénákban, illetve gyakrabban ismerjük fel ma már a kismedencei vénák, ritkábban a felső végtagi (pl. centrális kanül körüli) vénák érintettségét is.

A folyamat hátterében általában a vénás keringés lassulása, a vér fokozott alvadékonysága és a vénafal károsodása áll – ezt a hármas egységet Virchow-triászként említik. Rendszerint a végtag duzzadása, meleg, lilás-vörös bőr és súlyosabb esetben fájdalom hívja fel rá a figyelmet, de nem ritkán csak enyhe feszülésérzés, „izomlázszerű” panasz jelentkezik, vagy egyáltalán nincs feltűnő tünet.

Trombózis kialakulhat a bőrhöz közelebbi, felületi vénákban is, de ez többnyire kevésbé veszélyes. Komolyabb kockázatokkal akkor kell számolni, ha a mélyebb vénákban keletkezik a rög, mert onnan leszakadva a vérárammal a tüdőbe jutva tüdőembóliát okozhat, ami akár azonnali életveszélyt is jelenthet.

Kezeléséhez ma már döntően véralvadásgátló (antikoaguláns) kezelésre van szükség – jellemzően alacsony molekulatömegű heparinnal, majd szájon át szedhető direkt orális antikoagulánsokkal (DOAC), nem klasszikus „vérrögoldó” terápiával. Igazi vérrögoldó (trombolitikus) kezelést csak speciális, súlyos esetekben alkalmaznak (például masszív tüdőembólia vagy kiterjedt, életet vagy végtagot veszélyeztető MVT esetén, kórházi körülmények között). Hosszabb távon életmódváltásra, a rizikótényezők csökkentésére, szükség esetén kompressziós harisnya viselésére és egyénre szabottan meghatározott ideig folytatott véralvadásgátló kezelésre lehet szükség a kiújulás és a késői szövődmények (például poszttrombotikus szindróma) megelőzésére.

Mennyire veszélyes a mélyvénás trombózis?

A mélyvénás trombózis a trombózisok egyik legjelentősebb, potenciálisan életveszélyes formája. Bár előfordulhat, hogy egy kisebb vérrög részben vagy teljesen feloldódik, kezeletlenül a betegség soha nem tekinthető „ártalmatlannak”, mert súlyos szövődményekhez vezethet. Gyanú esetén mindig orvoshoz kell fordulni.

A legfőbb veszély a tüdőembólia, amikor a vérrög egy része leszakad, a vérkeringéssel a tüdőbe jut, és ott hirtelen érelzáródást okoz. Ez mellkasi fájdalommal, fulladással, szapora szívdobogással, súlyos esetben hirtelen keringésösszeomlással járhat, és akár halálos kimenetelű is lehet.

A másik fontos szövődmény a poszttrombotikus szindróma, amely a vénák tartós károsodása miatt alakul ki. Hosszú távon krónikus lábduzzanattal, nehézlábérzéssel, visszatérő fájdalommal, a bőr barnás elszíneződésével, később lábszárfekély kialakulásának fokozott kockázatával járhat, és jelentősen ronthatja az életminőséget.

A mai állásfoglalás szerint a mélyvénás trombózis nemcsak akut, hanem „krónikus” betegség is, mert a késői szövődmények (kiújuló trombózis, poszttrombotikus szindróma) évekig meghatározhatják a beteg életét, ezért a megfelelő utánkövetés és kontroll is kiemelten fontos.

Tovább A mélyvénás trombózis tünetei

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Zsuga Judit, neurológus, klinikai farmakológus
Aktualizálta: Dr. Bodócsi Réka, belgyógyász-kardiológus