A szédülés típusai és lehetséges okaik

A szédülést számos ártalmatlan ok mellett veszélyes betegség is okozhatja. A panaszok pontos megfigyelése, a szédülés jellege azonban rendszerint segít eldönteni, hogy a háttérben vérnyomásprobléma, valamilyen neurológiai rendellenesség, daganatos elváltozás vagy a fül megbetegedése áll-e.

A modern klinikai gyakorlatban a szédülés értékelése nemcsak a tünet jellegére (vertigó, presyncope stb.), hanem az időbeli lefolyásra és kiváltó tényezőkre is épül. Ez segít elkülöníteni a perifériás és centrális eredetű okokat.

A szédülés fő típusai

A szédülésnek számos formája létezik: vertigó, gyengeségérzés, egyensúlyvesztés, bizonytalanságérzés és más szédülékenység.

Mit jelentenek ezek a fogalmak?

Vertigó

A vertigó a szédülés leggyakoribb formája. Olyan érzés, mintha forogna az emberrel a világ. A vertigó hátterében leggyakrabban perifériás vestibuláris zavar áll, de centrális idegrendszeri ok (pl. agytörzsi vagy cerebelláris stroke) is előfordulhat, ezért akut kezdet esetén mindig ki kell zárni súlyos okot.

A fej helyzetváltoztatása, többek között a felülés vagy a mozgás rontja a panaszokat, néha annyira súlyos lehet a vertigó, hogy hányingert és hányást is okoz. A vertigót általában a fej mozgatását érzékelő belső fül egyensúlyszervének rendellenes működése okozza. A vertigóval együtt az esetek többségében megjelenik egy rendellenes, ritmusos szemmozgás is (nystagmus).

A vertigó fő okai

• Benignus paroxysmalis pozicionális vertigó (jóindulatú, időnként megjelenő pozicionális vertigó, BPPV): A BPPV során intenzív, rövid ideig tartó vertigó alakul ki, a fej helyzetének változtatása során. Különösen erőteljesek a tünetek, ha az ember az ágyban fekve megfordul, vagy felül reggel az ágyban. Akkor jelentkezik ez a betegség, ha a belső fülben található kalcium-karbonát kristályok egy része elmozdul (vagy leszakad ) és a belső fül kis félkörös ívjárataiba (csatornáiba) bejut. Ezek a kis darabkák mozogásuk során ingerlik a belső fül érzékelőit, ezáltal heves forgó jellegű szédülést hoznak létre.

A benignus paroxysmalis pozicionális vertigó oka napjainkban még nem tisztázott, az is lehet, hogy az öregedés egyik természetes velejárója. A fej traumája szintén vezethet BPPV kialakulásához.

A kezelés első vonala a repozíciós manőverek (pl. Epley-manőver), melyek az esetek többségében gyors javulást eredményeznek. Gyógyszeres kezelés általában nem szükséges.

• A belső fül gyulladása: A belső fül gyulladása (akut vestibularis neuronitis vagy labirintitis) hirtelen intenzív vertigót hozhat létre, amely néhány napon keresztül fennállhat, hányingert és hányást okozva. A tünetek annyira hevesek lehetnek, hogy a beteg néhány napra ágyba kényszerül. Szerencsére a vestibuláris neuronitis általában néhány nap alatt magától meggyógyul. Vestibuláris gyakorlatok végzésével a felépülés gyorsítható.

Bár a betegség oka nem ismeretes, vírusos fertőzés merülhet fel a háttérben.

Vestibularis neuronitis esetén halláskárosodás nincs, míg labirintitisben jelen lehet. Súlyos esetben rövid ideig adott vestibularis szuppresszáns gyógyszerek (pl. dimenhydrinát) is alkalmazhatóak, de korai vestibularis rehabilitáció javasolt. Fontos, hogy nem a teljes ágynyugalom a megoldás, ugyanis a túl hosszú ideig adott „szédüléscsillapító” gyógyszerek (pl. a dimenhydrinát) akár lassíthatják is a gyógyulást.

• Meniére-betegség: Meniére-betegség során a belső fülben fokozott mennyiségű folyadék gyülemlik fel. Ez bármely életkorban kialakulhat, és jellegzetesen 30 perctől egy óráig tartó vertigós epizódokat idézhet elő. Emellett a fül teltségérzése, fülzúgás vagy fülcsengés (tinnitus) és időnként kialakuló hallásvesztés is jelentkezhet.

A Meniére-betegség oka ismeretlen.

A kezelés része lehet a sóbevitel csökkentése, diuretikumok alkalmazása, valamint rezisztens esetekben intratympanicus kezelés.

• Vestibuláris migrén: A vestibuláris migréntől szenvedő betegek nagyon érzékenyek a mozgásra. A vestibuláris migrén által okozott egyensúly-bizonytalanságot és szédülést a fej gyors mozgatása, zsúfolt helyen való tartózkodás, gépjármű vezetése vagy akár a tv-ben látott mozgás is kiválthatja.

A vestibularis migrén egyensúly-bizonytalanságot, halláscsökkenést, fülzúgást eredményezhet. A vestibularis migrénben szenvedő betegek legtöbbjénél a vertigó nem a fejfájással egyidejűleg jelentkezik. Ehelyett a jellegzetes migrént kiváltó okok vertigóhoz vezethetnek fejfájás kialakulása nélkül. A migrénes vertigó roham néhány perctől néhány napon keresztül át tarthat. A diagnózis klinikai, és gyakran társul migrénes anamnézissel.

A kezelés megegyezik a migrén profilaxisával (pl. béta-blokkolók, topiramát használatával, stb.).

• Akusztikus neurinóma: Az akusztikus neurinóma a hallóidegen kialakuló jóindulatú daganat. A hallóideg köti össze a belső fület az aggyal.

A tünetek közé tartozhat az egyensúly-bizonytalanság, a szédülés, a halláscsökkenés és a fülzúgás is.

• Nyaki eredetű (cervicogén) szédülés: Ilyenkor a nyaki mozgásokhoz köthető a szédülés. A fej vagy nyak elfordítása provokálja, és általában nincs mellette szemtekerezgés (nystagmus).

A hátterében gyakran izomfeszülés, vagy a nyaki gerinc degeneratív eltérései állnak.

• Gyors irányváltoztatás a mozgás során (kinetózis): A hullámvasút, a hajózás, a gépjárműn vagy a repülőn való utazás időnként szédülést okozhat, amely a fülben lévő receptorokat érő ingerek miatt alakul ki, természetes módon. Modern formája a virtuális valóság (VR) okozta szédülés.

• Egyéb okok: Ritkán a vertigó súlyosabb neurológiai betegség tünete is lehet, így például stroke (agyvérzés, agyi érelzáródás) vagy sclerosis multiplex vagy agydaganat is állhat a háttérben, de akár autoimmun megbetegedéshez is társulhat.

• Ortosztatikus intolerancia / POTS-szindróma esetén felálláskor jelentkezik a szédülés, szapora szívveréssel, de nem mindig jár vérnyomáseséssel. Főleg fiatal nőknél fordul elő.

Akut, hirtelen kialakuló, tartós vertigó esetén, különösen ami neurológiai tünetekkel is jár (pl. kettős látás, beszédzavar, végtaggyengeség), sürgősséggel ki kell zárni a (posterior) stroke-ot!

Gyengeségérzés (presyncope)

A presyncope ájulás előtti állapotot jelent, amely során gyengeségérzet alakul ki, de nem kíséri az állapotot eszméletvesztés. Néha hányinger, elsápadás és szédülésérzés társulhat ehhez a gyengeségérzethez.

A presyncope okai közé tartoznak:

• A vérnyomás leesése (orthostaticus hypotensio): A szisztolés vérnyomás, azaz a vérnyomása magasabb értékének drámai csökkenése gyengeségérzethez, illetve ájulásközeli érzéshez vezethet. Ez kialakulhat túl gyors felüléskor, illetve túl gyors felálláskor.

• Elégtelen szívpumpafunkció: Bizonyos betegségek, például az érelmeszesedés, a szívizom megbetegedései (cardiomyopathia), szívritmuszavar (aritmia) vagy a vértérfogat csökkenése miatt elégtelen mennyiségű vér áramolhat ki a szívből.

• Anyagcsere- és belgyógyászati okok: alacsony vércukorszint (hypoglykaemia), vérszegénység (anaemia), folyadékhiány (dehidráció), elektrolitzavarok, pajzsmirigybetegségek is okozhatnak gyengeségérzést, „kóválygást”.

A presyncope és syncope kivizsgálása során alapvető az EKG, vérnyomásmérés (fekvő és álló helyzetben), és szükség esetén kardiológiai kivizsgálás is.

Egyensúlyvesztés

Egyensúlyvesztésről beszélünk akkor, ha bizonytalanságérzés, illetve egyensúlyzavar jelentkezik járás közben.

Az okok az alábbiak lehetnek:

• Belső fül (vestibularis) betegségek: A belső fül betegségei miatt olyan érzése lehet, mintha lebegne, vagy túl nehéz lenne a feje.

• Érzőrendszeri betegségek: A rossz látás, és az alsó végtagok idegkárosodása (peripheriás neuropathia) gyakran alakul ki idősebb emberekben egyensúly-bizonytalansághoz vezetve.

• Ízületi és izombetegségek: Az izomgyengeség, az artrózis (az ízületek kopásos, fájdalmas megbetegedése) egyensúlyvesztéshez vezethet, ha a teherhordó ízületeket érinti.

• Gyógyszerek: Az egyensúlyvesztés bizonyos gyógyszerek szedésének mellékhatása is lehet, így például az epilepszia elleni gyógyszerek, a nyugtatók (benzodiazepinek), egyes antidepresszánsok, vagy vérnyomáscsökkentők, és az altatók rendelkeznek ilyen mellékhatással. Főleg időseknél és több gyógyszer együttes szedésekor jellemző, hogy gyógyszer provokálja ezt az érzést.

Idősebb korban az egyensúlyvesztés gyakran multifaktoriális eredetű: a látás, testérzet, vestibuláris rendszer együttes zavaráról van szó.

Bizonytalanságérzés és más szédülékenység

A bizonytalanságérzés olyan furcsa érzés, mintha valami "forogna" az ember fejében. Úgy érezheti az ember, hogy azonnal elájulna, ha ez a bizonytalanság érzés fokozódik.

Az okok az alábbiak lehetnek:

• A belső fül betegsége: A belső fül rendellenességei különböző mozgásillúziókat, illetve lebegésérzést hozhatnak létre.

• Szorongásos betegség: Bizonytalanságérzést okozhatnak egyes szorongásos rendellenességek, például a pánikrohamok és a lakás elhagyásának félelme, vagy tág, nyitott terektől való rettegés (agorafóbia). Gyakori a hiperventiláció és a „mintha nem lenne valóságos” érzése (derealizáció).

• Hiperventiláció: A szorongásos betegségeket gyakran kísérő rendellenes gyors lélegzés (azaz hiperventiláció), ami a bizonytalanságérzés kialakulásához vezethet.

• Krónikus bizonytalanságérzés hátterében állhat perzisztáló poszturális-perceptuális szédülés (PPPD) is: Ez egy krónikus, legalább három hónapig fennálló funkcionális szédülési zavar. Nem forgó jellegű szédülés, hanem egy fejben lévő bizonytalanságérzés, mely álló–ülő helyzetben fokozódik napi szintű bizonytalanságérzést okozva. Mozgó vizuális környezetben gyakran jelentkezik (pl. boltban, tömegben, mozgólépcsőn, képernyőhasználatkor). Gyakran korábbi akut szédülés után, pl. BPPV után alakul ki. Bár gyakori, de sokszor nem ismerik fel, továbbá gyakran társul szorongással is.

Mikor kell sürgősen orvoshoz fordulni?

Az alábbi tünetek esetén sürgős kivizsgálás szükséges:

• hirtelen kezdődő, súlyos szédülés
• társuló beszédzavar, kettős látás
• társuló féloldali gyengeség vagy zsibbadás
• társuló erős fejfájás
• társuló járásképtelenség
• társuló mellkasi fájdalom vagy szívritmuszavar
• ismétlődő ájulás

Ezek centrális idegrendszeri vagy kardiovaszkuláris okot jelezhetnek.

Diagnosztika röviden

A kivizsgálás elemei:

• részletes anamnézis (időtartam, kiváltó tényező)
• fizikális vizsgálat, nystagmus megfigyelése
• HINTS-vizsgálat akut vertigó esetén
• EKG, vérnyomásmérés
• képalkotás (MRI), ha centrális ok merül fel.

Tovább

• Mikor forduljon orvoshoz szédülésével?
• A szédülés kezelési lehetőségei

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Zsuga Judit, neurológus, klinikai farmakológus
Aktualizálta: Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta szakorvos