Fóbiás szédülés – Amikor a szédülést a szorongás tartja fenn

Sokan tapasztalnak tartósan folyamatos bizonytalanságérzést, imbolygást vagy (leggyakrabban nem forgó jellegű) szédülést, úgy, hogy közben a fülészeti, neurológiai vagy egyéb kivizsgálásaik nem mutatnak eltérést.

Ilyenkor, a tünetek hátterében gyakran felmerül a fóbiás szédülés (vagy orvosi nevén fóbiás posturális vertigo), vagy újabb, 2014 óta létező nevén: perzisztáló poszturális-perceptuális szédülés (Persistent Postural-Perceptual Dizziness (PPPD)) oki lehetősége. Ez egy valós, krónikus vestibuláris rendellenesség, melyet nem egyetlen esemény vagy betegség okoz, hanem több tényező együttese eredményezi. Ebben az idegrendszer működését érintő állapotban a szorongás és az egyensúlyi rendszer fokozott érzékenysége kölcsönösen fenntarthatja a tüneteket. A PPPD ugyanakkor nem számít pszichiátriai betegségnek.

Mi a fóbiás szédülés?

A fóbiás szédülés nem egy forgó jellegű szédülés, hanem inkább bizonytalanságérzés, imbolygás- vagy billegésérzés, a talaj instabilitásának megélése, olyan „mintha elszédülnénk”, de tényleges forgás nélkül.

A panaszok többnyire hónapokig fennállnak, függőleges testhelyzetben, a fej vagy test mozgásakor jelentkeznek, és a nap nagy részében jelen vannak. A tünetek gyakran rosszabbodnak állás, járás, tömeg, bevásárlóközpontok, mozgó környezet vagy vizuálisan zsúfolt, ingergazdag helyek (például szupermarketek) hatására.

Megjelenését legtöbbször megelőzi egyensúlyrendszert érintő betegség vagy trauma, pl: Meniére-betegség, BPPV, stroke, vesztibuláris migrén, agyrázkódás vagy akár pánikroham.

Kik a veszélyeztetettebbek?

Nőknél négyszer gyakrabban alakulhat ki, fokozott a rizikó depresszióval és szorongással élőknél, illetve introvertáltabb személyiségjegyeket mutató személyeknél is.

Hogyan alakul ki?

A panaszokat gyakran egy valódi szédüléses esemény indítja el, például BPPV, vírusos egyensúlyszerv-gyulladás, migrén, pánikroham, vagy akár erős stressz vagy szorongásos időszak.

A PPPD valójában egy fiziológiai betegség pszichés következményekkel. Bár az eredeti kiváltó ok sokszor már megszűnik, azonban az agy „riadókészültségben marad”, és fokozottan figyeli az egyensúlyi jelzéseket. A betegek elkezdik kerülni a kiváltó, panaszaikat fokozó szituációkat, de a fokozott önmegfigyelés és a szorongás tovább erősíti a bizonytalanságérzést, így végül egy ördögi, önfenntartó kör alakulhat ki.

Milyen tünetek jellemzőek?

A betegek gyakran folyamatos vagy visszatérő bizonytalanságérzésről, fejnehézségről, „ködös fej” érzéséről, járás közbeni bizonytalanságról, fokozott tömegben vagy nagyáruházakban tapasztalt rosszullétekről, stresszhelyzetben való rosszabbodásról, eleséstől vagy az ájulástól való félelemről, koncentrációs nehézségekről, és az ezeket kísérő szorongásról, vagy egyenesen pánikrohamokról számolnak be.

A tünetek rendszerint nem járnak eszméletvesztéssel, és a betegek többsége valójában nem esik el, bár sokan érzik úgy, hogy ez bármikor megtörténhetne.

Hogyan állítható fel a diagnózis?

Előfordul, hogy a PPPD más egyensúlyi rendszert érintő betegségekkel egyidőben van jelen, ez nehezíti a diagnosztizálását. A fóbiás szédülés diagnózisa nem azt jelenti, hogy „nincs semmi baj”, hanem azt, hogy a panaszok hátterében nem strukturális idegrendszeri vagy fülészeti betegség áll.

Diagnózisához nem szükséges laboratóriumi vagy képalkotó vizsgálat, bár a legújabb kutatások a PPPD-ben szenvedő betegek agyában csökkent volument és véráramlást is leírtak a vizuális, vesztibuláris és a limbikus területeken. A labor és képalkotó vizsgálatok legfőképpen ahhoz kellenek, hogy a háttérben lévő esetleges más vesztibuláris kórképeket kizárhassák.

A diagnózis alapja a:

• részletes kórelőzmény,
• fül-orr-gégészeti és neurológiai vizsgálat,
• szükség esetén egyensúlyvizsgálatok,
• és az egyéb betegségek kizárása.

Fontos tudni, hogy a PPPD gyakran társul:

• szorongásos zavarokhoz,
• pánikbetegséghez,
• egészségszorongáshoz,
• migrénhez.

Hogyan kezelhető a fóbiás szédülés?

A fóbiás szédülés jól kezelhető, bár a javulás általában fokozatos. A fóbiás szédülés kezelése több pilléren nyugszik, és általában ezek kombinációja hozza a legjobb eredményt. Fontos tudni, hogy a panaszok hátterében nem a belső fül maradandó károsodása áll, ezért a gyógyulás egyik kulcsa az idegrendszer fokozatos „újratanítása”. A vestibularis (egyensúlyi) gyakorlatok és a rendszeres mozgás segítik az agyat abban, hogy ismét magabiztosabban dolgozza fel az egyensúlyi információkat.

A pszichoterápia – különösen a kognitív viselkedésterápia – segíthet felismerni és megtörni azt az ördögi kört, amelyben a szédüléstől való félelem, a fokozott önmegfigyelés és az elkerülő viselkedések maguk is fenntartják a tüneteket.

Bizonyos esetekben, főként, ha szorongás, pánikbetegség vagy depresszió is társul a panaszokhoz, antidepresszáns gyógyszerek (SSRI vagy SNRI készítmények) is hatékonynak bizonyulhatnak. A javulás rendszerint fokozatosan, hetek-hónapok alatt következik be, de megfelelő kezeléssel a betegek többségénél jelentős életminőség-javulás érhető el, és visszatérhetnek korábbi aktivitásaikhoz.

A kezelés fontos pillére a vestibularis (egyensúlyi) torna (VBRT – Vestibular Rehabilitation Therapy). A speciális gyakorlatok segítik az agyat abban, hogy újra megfelelően dolgozza fel az egyensúlyi információkat, deszenzitizálja és hozzászoktatja a beteget a mozgási ingerekhez. A legjobb eredményhez min. 3-6 hónapig folytatni kell a gyakorlatokat!

Mit tehet a beteg?

A teljes mozgáskerülés általában rontja a tüneteket. Segíthet a rendszeres séta és fizikai aktivitás, a fokozatos visszatérés a korábban elkerült helyzetekhez, a megfelelő stresszkezelés, az elegendő mennyiségű és minőségű alvás, relaxációs vagy mindfulness technikák alkalmazása is.

Mikor forduljon orvoshoz?

Szédülés esetén mindig indokolt orvosi vizsgálat, különösen, ha a panasz hirtelen kezdődik, forgó jellegű, erős szédülés jelentkezik, beszédzavar, kettőslátás vagy végtaggyengeség társul hozzá, elesés vagy eszméletvesztés is előfordul, illetve ha a tünetek hetekig-hónapokig fennállnak, és rontják az életminőséget.

Összefoglalás

A fóbiás szédülés (PPPD) egy gyakori, de sokszor félreértett állapot. Neve ellenére a panaszok valódiak, és nem „csupán képzeltek”. A tünetek hátterében az egyensúlyi rendszer fokozott érzékenysége és a szorongás egymást erősítő hatása áll. Megfelelő kivizsgálással, pszichoterápiával, egyensúlyi tornával és szükség esetén gyógyszeres kezeléssel a legtöbb beteg állapota jelentősen javítható.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta szakorvos
Felhasznált irodalom: Persistent Postural-Perceptual Dizziness (Cleveland Clinic)