A non-Hodgkin-limfóma több kórképet foglal magába, az egyes típusok több szempontból is eltérnek egymástól, így különböznek az érintettek életkorában, a kezelésre adott válaszban, a folyamat agresszivitásában és a betegség várható lefolyásában.
A téma cikkei |
| 3/1 Limfómák 3/2 A non-Hodgkin-limfóma 3/3 A Hodgkin-limfóma |
A különféle alcsoportoknak megfelelően különböző kivizsgálási és terápiás protokollok léteznek, melyek az egyes típusoknak megfelelően kemoterápiás kombinációkat, biológiai kezelési eljárásokat, vérképző őssejtátültetést, sugárterápiát vagy egyszerű, kezelés nélküli nyomon követést alkalmaznak. Vannak kevésbé, és igencsak agresszív viselkedésű limfómák is.
Kivizsgálás |
| Valamely non-Hodgkin-limfóma diagnózisának felállításához - valamint terápiás és prognosztikai szempontból is - a nyirokcsomó-mintavétel és a minta szövettani mikroszkópos vizsgálata elengedhetetlen. A daganat kiterjedésének megállapításához a mellkasröntgen és CT, valamint a has ultrahang- és CT-vizsgálatára is szükség van. Korszerű, egyre gyakrabban alkalmazott kivizsgálási lehetőség a PET-CT, amely a betegség kezelésére adott válaszát is értékeli, ezáltal segít az egyénre szabott kezelési terv kialakításában. Koponya és gerinc MR-felvétel készítésére idegrendszeri érintettség gyanúja esetén kerül sor. Szükség esetén csontvelővizsgálat, liquorvizsgálat, májbiopszia, gyomortükrözés, fül-orr-gégészeti vizsgálat elvégzése is szóba jöhet. Laborvizsgálatok közül a vérkép, süllyedés, vasanyagcsere, a máj- és vesefunkció, valamint a vizeletvizsgálat jelentősége emelendő ki. |
Az enyhébb lefolyású esetekről többnyire elmondható, hogy lassan, alattomosan, hosszú idő alatt alakulnak ki, eleinte nem okoznak súlyos tüneteket, de az alkalmazott terápiára csak kevésbé vagy egyáltalán nem reagálnak.
Általánosságban igaz, hogy lokalizált, alacsony agresszivitású daganatoknál a tumor besugárzása elegendő lehet, míg generalizált stádiumban a mérsékelten rosszindulatú tumoroknál a "watch and wait", azaz a kezelés nélküli várakozás és megfigyelés az ajánlott mindaddig, amíg a beteg állapota nem súlyosbodik. Ekkor kombinált kemoterápiát alkalmaznak. Ma már léteznek olyan kezelési eljárások, amelyek egyes alacsony agresszivitású limfómaféleségek (pl. follicularis lymphoma) hatékony kezelését is lehetővé teszik.
Az agresszív viselkedésű limfómákra - Burkitt-limfóma, anaplasztikus nagy sejtes limfóma, diffúz nagy B-sejtes limfóma - az a jellemző, hogy kezelés nélkül korán (néhány hónapon, egy-két éven belül) a beteg halálát okozzák, viszont a kezelés során jól reagálnak az alkalmazott terápiára.
A fokozottan rosszindulatú limfómákat tehát kemoterápiás szerek kombinációival és sugárterápiával igen eredményesen lehet kezelni. Standard kezelés a cyclophosphamit, doxorubicin, vincristin, prednisolon 6-8 ciklusban való alkalmazása. Ha szükséges, kiegészítő kezelésként a koponya besugarazása, illetve metothrexat liqourba történő beadása is szóba jön. Egyes kórformák speciális kezelést igényelnek (Burkitt-limfóma).
Az igen magas rizikójú betegek esetén őssejt-transzplantációt lehet végezni, mely bizonyos esetekben a hosszú távú túlélés egyetlen lehetősége, bár magának a beavatkozásnak is nagy a kockázata.
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Soltész Annamária
Lektorálta: Prof. Dr. Kiss Csongor, onkológus
| 3/1 Limfómák | | 3/2 | | 3/3 A Hodgkin-limfóma |
