Az Epstein-Barr vírus

Az egyik leggyakoribb humán patogén vírus az EBV-ként is ismert Epstein-Barr vírus, ami a herpeszvírusok családjába tartozik. A vírus világszerte előfordul és a legtöbb ember fertőzötté válik élete során, ám komolyabb megbetegedést csak elégtelen immunrendszeri válasz esetén okoz.

Az EBV-fertőzés

A fejlett országokban a lakosság nagy része megfertőződik az Epstein-Barr vírussal (EBV), ami a humán herpeszvírusok 4-es típusa, a felnőtt lakosság 90-95 százaléka vírushordozó. A csecsemők az anyai ellenanyag védelmének eltűnését követően válnak fogékonnyá a vírusra, ezt követően nagyon sok gyerek fertőződik EBV-vel.

Az esetek többségében az akut EBV-fertőzés nem okoz tüneteket, vagy megkülönböztethetetlen más, enyhe lefolyású, rövid ideig tartó egyéb gyermekkori betegségektől. Amikor az EBV-fertőzés felnőttkorban, vagy fiatal felnőttkorban következik be, akkor jellemzően erőteljesebb panaszokkal jár, az esetek 35-50 százalékában a mononucleosis infectiosa (mononukleózis) nevű betegséghez vezet, de az EBV-fertőzés összefüggésbe hozható daganatos betegségekkel és a sclerosis multiplex kialakulásával is.

Az Epstein-Barr vírus rejtett, látens módon megmarad a fertőzött ember sejtjeiben (B-limfociták, mandulák) a páciens élete végéig. Időszakosan a vírus reaktiválódhat, általában az immunrendszer átmeneti meggyengülése esetén, ilyenkor megtalálható a fertőzött ember nyálában. A reaktiválódás rendszerint nem okoz tüneteket, de fertőzőképes.

Az Epstein-Barr vírus terjedése

Az EBV átadásának tipikus módja a fertőzött ember nyálával történő közvetlen érintkezés. (A mononukleózist ezért is szokták más néven csókbetegségnek hívni.) A levegő vagy vér útján történő átadás erre a vírusra normális esetben nem jellemző.

A vírus fertőzőképes akut fertőzés idején (a lappangási idő, a megbetegedés, vagy tünetmentes megfertőződés esetén is), továbbá a vírus reaktiválódása alatt is.

Mivel a vírus gyakran kimutatható egészséges, tünetmentes hordozók nyálában is, ezért nincs javaslat speciális óvintézkedés vagy elkülönítés alkalmazására. A lappangási idő még megbetegedés esetén is hosszú, 4-6 hétre nyúlik, míg a fertőzés után megjelennek a tünetek. Tény az is, hogy sok egészséges ember élethosszig képes hordozni, és időszakosan terjeszteni a vírust. Ezek az emberek az elsődleges kiinduló pontjai a vírus emberről emberre történő terjesztésének. Emiatt a vírus átadását majdnem lehetetlen megelőzni.

A mononucleosis infectiosa

Az Epstein-Barr vírus által okozott fertőzéses megbetegedés a mononucleosis infectiosa (mononukleózis), ami elsősorban a kamaszokat és fiatal felnőtteket érinti. Tünetei a láz, a torokfájás, és a megnagyobbodott nyirokcsomók, valamint a nagyfokú gyengeség, fáradékonyság. Ez utóbbi sokszor az akut fázis lecsengése után még hetekig, sőt, hónapokig is fennállhat. Ezen túlmenően, sok esetben lép- és májmegnagyobbodás is jelentkezhet. Szívproblémák, vagy a központi idegrendszer érintettsége ritkán fordul elő. Nincs ismert összefüggés az aktív EBV-fertőzés és a terhesség alatti problémák, mint például a vetélés, koraszülés vagy születési rendellenességek között.

Ép immunrendszerrel rendelkezők esetében a mononucleosis infectiosa szinte sosem végzetes, ugyanakkor a gyógyulás elhúzódó a tünetek általában egy vagy két hónapon belül szűnnek meg. Az EBV-fertőzésnek és a mononucleosis infectiosának nincs kifejezett terápiája, a tünetek kezelésére van lehetőség. Nem létezik ellenszere, nincs lehetőség védőoltás útján történő megelőzésre.

Tovább A mononukleózisról részletesen

Az EBV-fertőzés kimutatása

Tünetmentes esetekben a vírus igazolására nincs szükség, hiszen a felnőtt lakosság döntő többsége vírushordozó, csak megbetegedés esetén kerülhet sor a fertőzés kivizsgálására. A klinikai diagnózis alapját a tünetek képezik, figyelembe véve a páciens életkorát, a diagnózis megerősítéséhez pedig laborvizsgálatokra is szükség van.

Az Epstein-Barr vírussal fertőzött személyek szerológiai eredményei emelkedett fehérvérsejtszámot mutatnak, növekvő százalékos arányban tartalmaznak rendellenes fehérvérsejteket. Az IgM és IgG antitestek vizsgálatával megállapítható, hogy korábbi fertőzés, vagy akut fertőzés illetve reaktiváció markerei vannak-e jelen a szerológiai mintában. A vírus kimutatására létezik gyorsteszt és PRC-teszt is.

A krónikus aktív EBV-fertőzés

Fontos tudni, hogy a mononucleosis infectiosával összefüggő tünetek szinte sosem állnak fenn négy hónapnál tovább. Amikor az ilyen betegség tovább tart, mint hat hónap, akkor azt krónikus aktív EBV-fertőzésnek nevezik. A kórkép felléphet a nem súlyosan immunhiányos betegeknél is.

Ezeknél a pácienseknél a vírus nem kerül látens állapotba, tünetként tartósan jelentkezik a hullámzó lefolyású láz, a torokfájás, a nyirokcsomó-, máj- és lépmegnagyobbodás, olykor légúti és emésztőrendszeri tünetek is. A betegségre fokozott fáradékonyság jellemző, a krónikus fáradtság szindróma (CFS) hátterében állhat az EBV-fertőzés is. A további vizsgálatok ilyenkor arra is hivatottak, hogy kizárjanak más krónikus betegségeket a panaszok mögött.

Az Epstein-Barr vírus és más betegségek

Az EBV-fertőzöttség összefüggésben hozható több - daganatos vagy autoimmun - megbetegedés gyakoribb előfordulásával. A fokozott rizikó azoknál áll fenn, akik immunrendszerének védekezőképessége meggyengül, krónikus megbetegedés vagy ismétlődő reaktiváció lép fel. A tartósan látens vírushordozók körében nem kell magas rizikóval számolni.

• Az Epstein-Barr vírus onkogén vírus, a daganatos megbetegedések közül például az orrgarat daganatos megbetegedése, a Burkitt-limfóma, a Hodgkin-limfóma, az EBV-pozitív gyomorrák összefügg a fertőzéssel.
• Az autoimmun betegségek közül valószínűleg a sclerosis multiplex kialakulásában lehet fontos szerepe az Epstein-Barr vírusnak, de vizsgálják az összefüggést a lupus és a rheumatoid arthritis esetében is.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Magyar Zsuzsanna, újságíró-szerkesztő; Forrás: WebMD, CDC;
Lektorálta: Dr. Lesznyák Judit