A csontvelő-átültetésről részletesen

Ma sok, leginkább a vérképzőszervi daganatos megbetegedés, valamint egyéb vérképzőszervi rendellenesség egyetlen megoldása a csontvelő-, azaz a vérképző őssejt-transzplantáció. A beavatkozás lényege, a kezelés utáni kilátások, tudnivalók.

A csontvelő-transzplantáció, azaz csontvelő-átültetés lényege a befogadó szervezet kóros, vagy nem működő csontvelejének (csaknem) teljes kiirtása, majd pótlása egészséges csontvelői őssejtek beadásával.

A csontvelő-transzplantáció hosszadalmas és bonyolult beavatkozás, de bizonyos betegségekben jelenleg az egyetlen kezelési lehetőség. Rendszerint más kezelési lehetőségek hiányában választják ezt a kezelési módot, mely rendkívül hatékony, de nagyon veszélyes is.

A betegeknek ezzel a beavatkozással 45-70 százalékos esélyük van a gyógyulásra, ami a beavatkozás nélkül kb. 20 százalék lenne. Ezekben az esetekben a betegséggel súlyosan érintett csontvelő (csaknem) teljes kiirtása után, az őssejtek bejutatása révén új, működő képes csontvelő kialakítása a cél.

Transzplantációtípusok

Allogén csontvelő–átültetés: Az allogén szó azt jelenti, hogy nem saját. A beavatkozás során tulajdonképpen nem az adományozó (donor) csontvelejét, hanem az abból származó őssejteket ültetik át, tehát helyesebb lenne csontvelői – őssejt - átültetésről beszélni. Eleinte testvérdonoros átültetéseket végeztek, később fedezték fel, hogy idegen is lehet a donor. Ma a világon 200 millió lehetséges csontvelődonort tartanak nyilván. Sajnos a betegek mintegy 30 százalékának nem találnak donort.

Autológ csontvelő-átültetés: a csontvelőtranszpalntáció allogén csontvelő-átültetéssel kezdődött, későbbiekben fedezték fel, hogy saját csontvelői őssejtek is beültethetőek. Főleg immunbetegségek esetében használják ezt a módszert.

Köldökzsinórvér: a következő lépés az idegendonoros átültetés egy speciális formája, a köldökzsinórvér-átültetés kidolgozása volt. A köldökzsinórvér őssejtjei esetén a csontvelői őssejtekhez képest csak kevésbé szigorú immunegyezésnek kell lennie.

Ma Magyarországon köldökzsinórvér-átültetést az kap, akinek nem találnak megfelelő csontvelődonort. Hátránya a lassú megtapadás (ami akár 30-40 nap is lehet), az immunműködések felépülése is hosszabb. Emiatt gyakoribb a fertőzéses szövődmény, hosszabb a kórházi tartózkodás, több gyógyszeres kezelésre lehet szükség.

Hogyan történik az allogén csontvelői-őssejtátültetés?

Az átültetés előtt el kell végezni az adományozó (donor) csontvelői őssejtjeinek begyűjtését, ez a folyamat az úgynevezett szeparálás. Az őssejtek származhatnak a donor véréből, vagy csontvelejéből. Új lehetőség a köldökzsinórvér.

Immunológiai megfelelőség: a beültetendő őssejtek megelőzően szigorú szövetazonossági vizsgálatokon mennek át. A csontvelő-átültetés során ugyanis a befogadó szervezet (host) immunsejtjeit cseréljük ki a csontvelő donor sejtjeire (beültetett szövet/sejt: graft). Ezért a megfelelő egyezőség nagyon fontos, mert a donorból származó immunsejtek megtámadhatják a befogadó szervezet sejtjeit, szöveteit, szerveit.

Csontvelődonor: először a rokonok (általában testvér, egyes speciális esetekben szülő) között keresnek donort. Amennyiben nem találnak, akkor úgynevezett donor-adatbázisokhoz, nemzetközi regiszterekhez fordulnak. Csontvelődonor olyan 18-55 év közötti egészséges felnőtt lehet, aki önként jelentkezik. Ezzel a betegeknek új esélyt ad az életre. Magyarországon csontvelődonornak a kijelölt vérellátó állomásokon lehet jelentkezni. A potenciális donorok közül a beteg szempontjából immunológiailag a leginkább megfelelőt választják.

A csontvelő „levétel”: Az őssejtforrás lehet a csípőlapátból műtéti körülmények között nyert csontvelő, vagy a donor ősejt számának emelését célzó néhánynapos előzetes gyógyszeres kezelését követően a perifériás vérből feretizációval (egy speciális berendezéssel) eltávolított csontvelői eredetű őssejt. Illetve lehet köldökzsinórvér.

A csontvelőt a csípőlapátból veszik le, általában mindkét oldaliból, egy nagyobb fecskendő és vastagabb tű segítségével. A beavatkozás általában 40-60 percig tart. A levett mennyiség 3-4 hét alatt pótlódik. A beavatkozást altatásban, vagy gerincvelői érzéstelenítésben végzik. A beavatkozás után általában 2-3 napot kórházban kell tölteni, és a donor 6-8 nap után nyeri vissza munkaképességét.

A csontvelő levétel szövődményei egyfelől az altatásból, érzéstelenítésből adódhatnak. De eddig nem számoltak be ezek kapcsán komolyabb szövődményekről. Másfelől a levétel helyén alakulhat ki fájdalom, érzékenység, szivárgó vérzés, fertőzés, melyek néhány nap alatt rendszerint gyógyulnak.

A beteg előkészítése: a beteg a transzplantáció előtt egy nagyon részletes belgyógyászati kivizsgáláson mennek át. Ennek során értékelik a különböző szervi funkcióit (szív, máj, vese, stb.) és meghatározzák a beteg számára legelőnyösebb kezelési módozatokat.

Ezt követően legalább 1 héttel a beültetés előtt felvételre kerülnek a transzplantációs osztályra. Gomba- és baktériumellenes kezeléssel eltávolítják az esetleges fertőzőforrásokat és az úgynevezett steril boxba (steril szobába kerül). Majd úgynevezett kondícionáló kezelésben részesül, mely után megkapja az őssejteket (ez a tulajdonképpeni transzplantáció).

Kondícionáló kezelés: a kondícionáló kezelés kemoterápia vagy teljestest-besugárzás. Célja: a beteg saját csontvelejének elpusztítása. A sugár- illetve gyógyszeres kezelés 1 hétig tart, majd ezután 1 nap szünet és a transzplantáció következik.

A csökkentett kondicionáló kezelés Kelemen Endre magyar hematológus felfedezésén alapul, aki felfedezte, hogy nem kell a befogadó teljes csontvelejét kiirtani a kezelés sikerességéhez. Kedvező következménye, hogy a donor immunsejtjei gyakran elpusztítják a „maradék” leukémiát. Másrészt a kezelés csökkentett intenzitása miatt több beteg kerülhet transzplantációra (pl. idősebb, illetve alapbetegséggel rendelkező betegek is). Ma már a betegek közel egyharmada csökkentett intenzitású kondícionálással kerül transzplantációra.

A beültetés folyamata: a beteg megkapja az őssejteket, tulajdonképpen egy speciális infúzió, a vértranszfúzióhoz hasonlóan. Az új csontvelő megtapadásához kb. 10-25 nap szükséges. A legelhúzódóbb a köldökzsinórvér eredetű őssejtek megtapadása.

Közvetlenül a beültetés után

A kezelés utolsó szakasza, közvetlenül követi az őssejtek beadását. Tulajdonképpen várakozás a donor őssejtek megtapadására és a vérképzés beindulására, illetve a perifériás vérben a megfelelő vérsejtszám elérésére. Ekkor a beteg egy steril boxban (steril szobában, transzplantációs boxban) tartózkodik. Egy látogató naponta beléphet bemosakodva, steril ruhába öltözve.

A betegek steril ételeket fogyasztanak. Ha gyermek részesül csontvelő transzplantációban akkor a kedvenc játékait, tárgyait amiket szeretne bevinni, előzetesen sterilizálni kell. Általában vérsejtpótlás is szükséges ebben az időszakban, betegek vértranszfúziókat kaphatnak. Általában immunszupresszív kezelés is szükséges.

A steril box után

A beteget fokozatosan szoktatják hozzá a normál életkörülményekhez. Általában fél évig, vagy még hosszabb ideig a betegek gyógyszeres kezelésben részesülnek. Jellemzően egy évvel a transzplantáció után a gyógyszerek elhagyhatóak, és a beteg életmódja ezt követően nem tér el jelentősen a más egészséges emberek életmódjától.

Szövődmények

Előfordulhat, hogy a beültetett sejtek a fent ismertetett módon a befogadó szervezet sejtjeit károsítva elhúzódó betegségeket okoznak. Ilyenkor ízületi gyulladások, bőrgyulladás, hasmenés, étvágytalanság, kóros lesoványodás, vérképzőszervi rendellenességek jelenhetnek meg.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Piros Zsuzsanna