Röntgen, ultrahang, CT vagy MR? Melyik vizsgálat mire való?

A képalkotó vizsgálatok története 1895-ben kezdődött, amikor Wilhelm Conrad Röntgen felfedezte az általa X-sugárnak nevezett sugarakat, melyekkel először sikerült kívülről az emberi testbe belelátni. (Német nyelvterületen nevezték el a feltalálóról, és mi is így használjuk.)

A röntgen több évtizedig az egyetlen képalkotó vizsgálat volt, majd az 1950-es évektől kezdődően egymás után fejlesztették ki az izotópos, ultrahang-, CT- és MR-berendezéseket. Sok, részben invazív röntgenvizsgálatot (az endoszkópia mellett) ezek a modernebb eljárások váltottak fel. Ebben a cikkben csak az alapvető tudnivalókat foglaltuk össze, a portálunkon valamennyi eljárásról részletesebb információkat is olvashatnak. Az izotópvizsgálatokra most nem térünk ki.

Röntgenvizsgálatok

A röntgenvizsgálat a mellkasban ma is alapvetően fontos, szűrővizsgálatra is alkalmas. Gyors, hozzáférhető vizsgálat, pl. tüdőgyulladás, mellkasi folyadékgyülem, szívnagyság, légmell stb. megítélésére. A tüdődaganatok méretük és elhelyezkedésük függvényében ábrázolhatók, de a továbblépéshez CT szükséges. Csont-ízületi betegségek, sérülések esetén is a legtöbbször első vizsgálat. Röntgen nélkül sokszor a többi képalkotó vizsgálat sem értékelhető jól.

A további kivizsgálás történhet MR-, CT- vagy izotópvizsgálattal, a lágyrészek, ízületek ultrahanggal is jól vizsgálhatók. Arcüreg- és homloküreg-gyulladás kimutatására az orrmelléküreg-felvétel egy jó tájékozódási lehetőség, de a viszonyok részletes elemzése CT-vizsgálattal lehetséges.

A kontrasztanyagos röntgenvizsgálatok (pl. gyomor-bél, vesék) veszítettek fontosságukból, a vezető szerep a többi képalkotó vizsgálaté, valamint (a gyomor-bél rendszerben) az endoszkópiáé lett.

A mammográfia az emlőket ábrázoló speciális röntgenvizsgálat, készíthető szűrésként vagy panaszos esetben is. 30-35 éves kor felett daganatra utaló tünet vagy panasz esetén kötelező. Újabb, pontosabb változata a tomoszintézis.

A röntgenvizsgálatok ionizáló sugárzással járnak, ezért csecsemők, kisgyermekek esetén komolyan mérlegelni kell, terhességben lehetőleg kerülendők.

Ultrahangvizsgálatok

Az ultrahang (UH) széles körben használt, káros hatással nem kell számolni, így a magzati kortól kezdve bármilyen életkorban elvégezhető. A teljesség igénye nélkül: a hasi-kismedencei szervek, pajzsmirigy és nyaki lágyrészek, herék esetén sokszor nincs is szükség más vizsgálatra. Kóros eltérés esetén a hasról CT-/MR-vizsgálat következhet. A pajzsmirigyben, emlőben stb. kimutatott daganat gyanúja esetén tűszúrásos mintavétellel folytatják a kivizsgálást. Az emlő-UH 30 éves kor alatt önmagában is alkalmazható.

Igen elterjedt a keringés vizsgálatára a Doppler-technika (color Doppler, duplex ultrahang), melyet főleg a nyaki artériák (carotisok) és alsó végtagi vénák vizsgálatára alkalmazunk, de bármely éren végezhető. Súlyos carotis-szűkület esetén CT-angiográfia alapján dönthetnek műtétről.

Speciális formája a testüregeken belüli ultrahang, a legismertebb ezek közül a transzvaginális UH, de a gyomor-bél rendszer és környezetének endoszkópos ultrahangvizsgálata is elterjedt.

Az ízületek lágyrészeinek vizsgálata jól kiegészíti a csontokat megmutató röntgent.

A magzati ultrahang is közismert, melyet főként nőgyógyászok és szonográfusok végeznek.

A szív ultrahangvizsgálata a kardiológusok területe, nagyon sok információt ad a szívüregekről, billentyűkről, a szív működéséről. Szükség esetén a szívről MR-vizsgálat végezhető.

CT-vizsgálatok

A röntgensugár alapú CT-vizsgálatok a teljes test számos régiója esetén részletes, pontos képet adnak. A röntgenvizsgálatokkal ellentétben az összevetülések az értékelést nem korlátozzák.

Koponya-CT-t főleg vérellátási zavarok, illetve vérzés gyanúja vagy trauma esetén végeznek. A CT az első vizsgálat a súlyos sérültek (politraumatizáltak) esetén is. A legrészletesebb képet adja a tüdő szerkezetéről, annak kóros megváltozásáról. Magas kockázatú személyeknél tüdőrák szűrésére végezhető. Akut súlyos állapotok (pl. tüdőembólia, aortarepedés) gyanújakor az első vizsgálat. Speciális alkalmazás a szív koszorúereinek a vizsgálata. A hasban gyulladásos és daganatos folyamatok szinte minden formájában nagyon informatív. Húgyúti (húgyvezeték) kövek kimutatásában is a legjobb. A csontokat, gerincet érintően elsősorban a töréseket és a mésztartalom megváltozását ábrázolja, az ízületek, lágyrészek azonban MR-rel vizsgálhatók jobban. CT-vel virtuális endoszkópos vizsgálatok végezhetők (pl. vastagbél, hörgők). A CT érfestés a katéteres angiográfiáknál jóval kisebb invazivitással ábrázolja az artériákat, bár részletgazdagságban nem éri el azokat, ugyanakkor az erek környezetét is mutatja.

A sugárterhelés és az intravénás kontrasztanyag adása képezi a CT-vizsgálatok kockázatait, ellenjavallatait.

MR-vizsgálatok

Az MR-vizsgálatok igen dinamikusan fejlődő képalkotó eljárások.

Az agy és a gerinc (gerincvelő, idegek), az ízületek, lágyrészek MR-rel a legpontosabban vizsgálhatók. A hasban önállóan, vagy CT-vel nem eldönthető kérdések megoldásában is alkalmazzák; a kismedencében lévő daganatok, gyulladások (prosztata, méh-petefészkek) egyértelmű az előnye a CT-vel szemben. A mellkasban is inkább a lágyrészekre célozható, a tüdő részletes vizsgálatára nem alkalmas. Az emlő esetén meghatározott javallatokban igen érzékeny módszer. A szív-MR egyidejűleg morfológiai, funkcionális és életképességi tulajdonságokra is kiterjed, miközben nem invazív. A sugárterhelés hiánya miatt várandós nők és kisgyermekek esetén az MR-nek elsőbbsége van a CT-vel szemben.

Az MR-vizsgálatok egy része szintén intravénás kontrasztanyag adásával jár.

Nagyon fontos az ellenjavallatok, kizáró körülmények pontos felmérése és a tiltások betartása.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Laki András, radiológus