Az orsóférgesség okai, tünetei és kezelése

Az orsóféreg (Ascaris lumbricoides) egy kifejlett állapotban 15-25 cm hosszú élősködő, jelenlétére gyakran csak a fáradékonyság, köhögés hívhatja fel a figyelmet.

Az orsóférgek életciklusa és terjedése

A fertőzést lárvakezdeményeket tartalmazó peték lenyelése okozza, melyek általában földdel szennyezett, nem megfelelően megmosott zöldségek vagy gyümölcsök külső részére tapadnak. A vékonybélben kifejlődő lárvák a bélfalon keresztül a keringésbe jutnak, majd a tüdőbe vándorolnak. Innen köhögés, majd a köpet lenyelése révén ismét a tápcsatornába jutnak.

Az orsóféreg lárváiból a vékonybélben keletkezik kifejlett féreg, a hím példányok 15-20, a nőstények 20-25 cm hosszúak. A félig emésztett ételekből táplálkoznak. A nőstény férgek petéi a gazdaszervezetből a széklet útján távoznak. Nem megfelelő közművesítés esetén a szennyezett széklettel, szenyvízzal a peték visszajuthatnak a környezetbe. A petékben meleg, nedves talajban kb. 2 hét alatt alakulnak ki a lárvakezdemények. Ekkor lesznek fertőzőképesek, az élelmiszerekre kerülve újabb szervezetekbe terjedhetnek tovább.

Az orsóférgesség tünetei

Gyakori a tünetszegény fertőződés, különösen felnőttek esetében, amikor fáradékonyság, enyhe hörghurutszerű köhögés lehet a tünet. Ha a tüdőben sok lárva van jelen, tüdőgyulladást okozhatnak lázzal, intenzív köhögéssel, köpetürítéssel.

A kifejlett orsóférgek belekben történő jelenléte - különösen gyermekekben - kóros lesoványodást, illetve tápanyag-felszívódási zavart okozhatnak. Ekkor vérszegénység, bágyadtság, haspuffadás, hasmenés léphet fel. Az élősködők nagyszámú jelenléte hasi fájdalmakkal, hányással, akár bélelzáródással is járhat.

Az általuk termelt toxinok okozhatnak nyugtalanságot, alvászavart, végbéltáji viszketést.

Alkalmanként más szervekbe is eljutnak a szervezetben vándorló lárvák, a tüdőből kiindulva a gégébe, a középfülbe kerülve gyulladást okozhatnak. A kiterjedt fertőzés vakbélgyulladáshoz, olykor a máj- és epevezeték gyulladásához is vezethet.

Fertőzés gyanúja esetén a diagnózis a széklett mikroszkópos vizsgálatával, a peték illetve kifejlett orsóférgek azonosításával állítható fel. Elvileg kimutathatóak köpetből is, de a székletvizsgálat egyszerűbb és biztosabb módszer. Kiterjedt fertőzés esetén képalkotó diagnosztikai vizsgálatokra (röntgen, ultrahang) is szükség lehet a más szervekben történő előfordulás kimutatására.

Az orsóférgesség kezelése

Az orsóféreg-fertőzés kezelésére féregirtó szerek (anthelmintikumok), albendazol (a lárvák elölésére) és levamizol vagy mebendazol (a kifejlett orsóférgek ellen) használatosak. Terhesség, szoptatás alatt alkalmazásuk ellenjavallt.

A gyógyszerek a peték ellen kevésbé hatékonyak, így a tartós féregmentesség eléréséhez gyakran ismételt kezelések szükségesek a panaszmentesség és a negatív székletvizsgálati eredmény eléréséig. Megfelelő kezelés esetén a fertőzés nem jár hosszú távú következményekkel.

Megelőzés

Az orsóféreg-fertőzés megelőzésében alapvető fontosságú:

• személyi higiéné: alapos kézmosás, zsebkendőbe köhögés, szabadban történő székletürítés mellőzése,
• élelmiszerbiztonság: hámozás, ivóvízzel történő alapos mosás.

Ez fontos a továbbfertőzés kockázatának csökkentésére is, különösen 8 év alatti kisgyermekek fertőzése járhat komoly következménnyel. Szoptatás esetén az anyatejes táplálást a gyógyulásig fel kell függeszteni.

Az ember mellett sertésekben fordul elő az élősködő egy másik faja (Ascaris suum), amely azonban szintén képes emberi megbetegedést is okozni. Ezért a sertések rendszeres állatorvosi vizsgálata, szükség esetén kezelése is fontos.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Horváth Balázs, általános orvos
További felhasznált forrás: CDC