Hogyan kezelhető a gyermekkori elhízás?
megjelent:
A gyermekkori elhízás kezelésének alapja ma is az életmód megváltoztatása, azonban ez jóval többet jelent annál, mint hogy a gyermek „kevesebbet egyen és többet mozogjon”. Az elmúlt években alapvetően megváltozott a szemlélet: ma már nem a gyermek hibáztatása vagy szigorú fogyókúrák előírása áll a középpontban, hanem a teljes család bevonásával megvalósuló, hosszú távon fenntartható életmódváltás.
A kezelés első lépése annak felmérése, hogy milyen tényezők járulnak hozzá a súlygyarapodáshoz. Amikor egy gyermek elhízás miatt orvoshoz kerül, a kivizsgálás célja annak eldöntése is, hogy primer vagy másodlagos elhízásról van-e szó, illetve kialakultak-e már szövődmények. Ezek a tényezők alapvetően meghatározzák a kezelés megtervezését.
Hogyan történik a kivizsgálás?
A vizsgálat részletes beszélgetéssel kezdődik. Az orvos rákérdez a terhesség és a születés körülményeire, a gyermek fejlődésére, táplálkozási szokásaira, fizikai aktivitására, alvására, gyógyszereire, valamint a családban előforduló elhízásra, cukorbetegségre vagy egyéb anyagcsere-betegségekre. Már ezek az információk is sokat segíthetnek annak eldöntésében, hogy szükség van-e további speciális vizsgálatokra.
Legalább ennyire fontos a gyermek növekedési görbéjének áttekintése. A korábbi testmagasság- és testsúlyadatok alapján gyakran jól látható, hogy mikor kezdődött a súlygyarapodás, és az együtt járt-e a növekedési ütem változásával. Ez különösen hasznos lehet az endokrin betegségek felismerésében.
A fizikális vizsgálat során nemcsak a testtömegindex meghatározása történik meg. Az orvos vérnyomást mér, megvizsgálja a pubertás állapotát, keresi az esetleges hormonális betegségekre utaló jeleket – például a Cushing-szindrómára jellemző bőrelváltozásokat –, valamint felméri, fennállnak-e ortopédiai eltérések vagy alvási apnoéra utaló tünetek.
A laboratóriumi vizsgálatok célja elsősorban a szövődmények korai felismerése. Ennek része lehet a vércukor- és HbA1c-meghatározás, a vérzsírok vizsgálata, a májenzimek ellenőrzése, valamint szükség esetén a pajzsmirigy működésének vizsgálata is. Hormonvizsgálatokra vagy genetikai tesztekre azonban csak akkor van szükség, ha a tünetek valóban felvetik valamely ritka háttérbetegség lehetőségét.
Szükség esetén hasi ultrahang, alvásvizsgálat vagy egyéb célzott vizsgálatok is szóba jöhetnek. A kivizsgálás célja ugyanakkor nem az, hogy minden túlsúlyos gyermeknél minél több vizsgálat történjen, hanem hogy az egyéni kockázatok alapján a megfelelő vizsgálatokra kerüljön sor.
A kezelés meghatározásának alapelvei
Más megközelítést igényel egy kisiskolás gyermek, aki napi több órát tölt képernyő előtt és rendszeresen cukrozott üdítőket fogyaszt, mint egy serdülő, akinél pszichés problémák vagy gyógyszermellékhatás áll a háttérben. Ezért a terápiát minden esetben egyénre szabottan kell megtervezni.
Kisebb gyermekeknél a cél sokszor nem is a fogyás. Mivel ebben az életkorban a testmagasság még intenzíven növekszik, gyakran elegendő a testsúly stabilizálása. Ha a gyermek néhány hónapon vagy éven keresztül nem hízik tovább, miközben nő, a testtömegindex fokozatosan csökkenhet, és a testsúly normalizálódhat anélkül, hogy jelentős fogyásra lenne szükség. Serdülőknél, illetve súlyosabb elhízás esetén azonban már mérsékelt testsúlycsökkentés is indokolt lehet.
A sikeres kezeléshez általában több szakember együttműködésére van szükség. A gyermekorvos vagy gyermekendokrinológus mellett fontos szerepe van a dietetikusnak, aki nem tiltólistákat állít össze, hanem segít olyan étrend kialakításában, amely a gyermek fejlődése mellett is hosszú távon tartható.
Emellett a rendszeres testmozgás, a megfelelő alvás, a képernyő előtt töltött idő csökkentése és szükség esetén pszichológiai támogatás is a kezelés részét képezi. Az eredmények tartósságát jelentősen javítja, ha a család egészének életmódja változik, hiszen a gyermek étkezési és mozgási szokásait elsősorban a közvetlen környezete határozza meg.
Mikor jöhet szóba gyógyszeres kezelés?
Hosszú ideig a gyermekkori elhízás kezelésében gyakorlatilag nem álltak rendelkezésre hatékony gyógyszerek. Az elmúlt években azonban több új készítmény is megjelent, amelyek megfelelően kiválasztott serdülők esetében már bizonyítottan segíthetik a testsúly csökkentését.
Jelenleg a legnagyobb tapasztalat a GLP-1-receptor-agonisták, elsősorban a liraglutid és a szemaglutid alkalmazásával kapcsolatban áll rendelkezésre. Ezek a gyógyszerek az étvágy szabályozásában részt vevő hormonok hatását utánozzák: fokozzák a jóllakottságérzést, lassítják a gyomor kiürülését, ezáltal csökkentik a kalóriabevitelt. Klinikai vizsgálatok alapján megfelelő életmódkezeléssel kombinálva számottevő testsúlycsökkenés érhető el velük.
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ezek a készítmények nem helyettesítik az életmódváltást, és nem alkalmazhatók minden túlsúlyos gyermeknél. Jelenleg elsősorban súlyos elhízásban szenvedő serdülők esetében jönnek szóba, gondos kivizsgálást követően, szakorvosi felügyelet mellett. A kezelés során rendszeres ellenőrzés szükséges, és figyelembe kell venni a lehetséges mellékhatásokat is, amelyek közül leggyakoribbak a hányinger, a hányás és az emésztőrendszeri panaszok.
Külön csoportot jelentenek a ritka genetikai eredetű elhízások. Az utóbbi években egyes, az étvágyszabályozás zavarával járó genetikai betegségek esetében már célzott gyógyszeres kezelés is elérhető, amely a korábban alig befolyásolható kóros éhségérzetet is képes mérsékelni. Bár ezek a kezelések csak kevés beteget érintenek, jól mutatják, milyen gyorsan fejlődik az elhízás terápiája.
Mikor indokolt bariátriai műtét?
A bariátriai vagy metabolikus sebészeti beavatkozás gyermekkorban továbbra is igen ritka kezelési lehetőségnek számít, ugyanakkor ma már nem tekinthető tabunak. Az elmúlt évek vizsgálatai igazolták, hogy megfelelően kiválasztott serdülőknél nemcsak jelentős testsúlycsökkenés érhető el vele, hanem javulhat vagy akár meg is szűnhet több társbetegség, például a 2-es típusú cukorbetegség, a magas vérnyomás vagy a metabolikus diszfunkcióval társult steatoticus májbetegség (zsírmáj).
Általában csak olyan serdülőknél javasolható bariátriai műtét, akiknél súlyos elhízás áll fenn, már kialakultak az elhízással összefüggő szövődmények, és legalább 6–12 hónapig tartó, megfelelően vezetett komplex életmódkezelés nem hozott kielégítő eredményt. Emellett fontos feltétel a testi és pszichés érettség, valamint az is, hogy a fiatal és családja megértse a beavatkozással járó hosszú távú kötelezettségeket.
A leggyakrabban alkalmazott műtéti eljárások a sleeve gastrectomia és a Roux-en-Y gyomor-bypass, amelyek ma már döntően laparoszkópos technikával végezhetők. A műtét önmagában azonban nem jelent végleges megoldást: az operációt követően is elengedhetetlen az életmódváltás, a dietetikai támogatás, valamint az élethosszig tartó orvosi utánkövetés és szükség esetén vitamin- és nyomelempótlás.
A korszerű ajánlások szerint a bariátriai műtétet nem „utolsó esélyként”, hanem egy jól meghatározott terápiás lehetőségként kell értelmezni. Megfelelő betegkiválasztás mellett jelentősen javíthatja az életminőséget, csökkentheti a szövődmények kialakulásának kockázatát, és hosszú távon kedvezőbb egészségi kilátásokat biztosíthat az érintett fiatalok számára.
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Dunás-Varga Veronika, belgyógyász
