Kóros okok a gyermekkori szívritmuszavarok hátterében

A legtöbb ritmuszavar jóindulatú, és csupán rendszeres ellenőrzést igényel, bizonyos esetekben azonban gyógyszeres kezelésre vagy katéteres beavatkozásra is szükség lehet. A korszerű diagnosztikai és terápiás lehetőségeknek köszönhetően ma már a legtöbb gyermek teljes életet élhet, sportolhat és jó életminőségre számíthat.

Leggyakoribb ritmuszavarok

1. Supraventricularis tachycardia (SVT)

A gyermekkorban előforduló tartós szapora szívverések leggyakoribb oka a supraventricularis tachycardia (SVT). Az esetek túlnyomó többségében az úgynevezett AVRT (atrioventricularis reentry tachycardia) vagy AVNRT (atrioventricularis nodalis reentry tachycardia) áll a háttérben. Ilyenkor a pulzusszám akár 180–250/perc is lehet. A roham rendszerint hirtelen kezdődik, majd ugyanilyen váratlanul szűnik meg.

A gyermekek leggyakoribb panaszai:

• heves szívdobogásérzés,
• mellkasi diszkomfort,
• sápadtság,
• nyugtalanság,
• szédülés,
• rossz közérzet.

Csecsemőknél az SVT gyakran kevésbé jellegzetes tünetekkel jelentkezik, például nehéz etethetőséggel, fokozott izzadással, ingerlékenységgel vagy aluszékonysággal. A tartósan fennálló, kezeletlen SVT átmenetileg ronthatja a szív pumpafunkcióját, ezért mielőbbi orvosi ellátást igényel.

Mit tehet a szülő roham esetén?

Ha a gyermek hirtelen szapora szívverésre panaszkodik, a legfontosabb a nyugalom megőrzése. Érdemes megfigyelni, mikor kezdődött a panasz, sikerül-e pulzust mérni, illetve jelentkezik-e sápadtság, mellkasi fájdalom, nehézlégzés vagy rosszullét. Nagyobb gyermekeknél a kezelőorvos által korábban megtanított vagusmanőverek (például hideg borogatás az arcra) egyes esetekben segíthetnek a ritmuszavar megszüntetésében. Ezeket azonban kizárólag orvosi útmutatás alapján szabad alkalmazni. Ha a gyors szívverés tartósan fennáll, a gyermek rossz állapotú, mellkasi fájdalom, nehézlégzés vagy ájulás jelentkezik, sürgősen orvosi ellátást kell kérni.

2. WPW-szindróma

A Wolff–Parkinson–White (WPW)-szindróma veleszületett ingerületvezetési eltérés, amelyben a normális ingerületvezető rendszer mellett egy járulékos ingerületvezető köteg is jelen van. Ez hajlamosíthat visszatérő gyors szívverés kialakulására. A WPW sok gyermeknél véletlenül, EKG-vizsgálat során derül ki, panaszokat nem minden esetben okoz. Panaszos betegekben, illetve bizonyos tünetmentes esetekben is szükség lehet elektrofiziológiai kockázatbecslésre, mivel ritkán fokozott hirtelenszívhalál-kockázattal járhat. Szükség esetén katéterabláció végleges megoldást jelenthet.

3. Kamrai ritmuszavarok

A kamrai eredetű ritmuszavarok gyermekkorban szerencsére ritkák.

Előfordulhatnak

• veleszületett szívbetegség,
• szívizomgyulladás,
• öröklődő szívizombetegség,
• genetikai ritmuszavar-szindróma esetén.

A kamrai tachycardia minden esetben alapos kivizsgálást igényel. Ugyanakkor fontos tudni, hogy az úgynevezett idiopathiás kamrai tachycardiák jelentős része jóindulatú lefolyású lehet, ha strukturális szívbetegség nem igazolódik.

4. Öröklődő ritmuszavar-szindrómák

Bizonyos ritmuszavarokat genetikai eltérések okoznak. Ezek korai felismerése kiemelten fontos, mivel megfelelő kezeléssel jelentősen csökkenthető a súlyos szövődmények kockázata.

• Hosszú QT-szindróma:

A hosszú QT-szindróma során a szív elektromos újratöltődése megnyúlik.

Jellemző tünetei lehetnek

• terhelés során jelentkező ájulás,
• úszás közben kialakuló rosszullét,
• hirtelen ijedtség vagy érzelmi stressz után jelentkező eszméletvesztés,
• ritkán hirtelen szívmegállás.

A diagnózis EKG-val, családi anamnézissel és szükség esetén genetikai vizsgálattal állítható fel.

• Katekolaminerg polimorf kamrai tachycardia:

Ez ritka öröklődő ritmuszavar, amely elsősorban fizikai terhelés vagy erős érzelmi stressz során okoz veszélyes kamrai ritmuszavart. Kezelésének alapja a béta-blokkoló gyógyszeres terápia. Bizonyos esetekben további gyógyszeres kezelésre, katéterablációra vagy beültethető kardioverter-defibrillátor (ICD) alkalmazására is szükség lehet.

• Brugada-szindróma:

A Brugada-szindróma szintén öröklődő elektromos szívbetegség.

Gyermekkorban ritka, de lázas állapotban vagy egyes gyógyszerek hatására fokozódhat a veszélyes ritmuszavarok kialakulásának kockázata, ezért a magas láz mielőbbi csillapítása kiemelten fontos.

Milyen kezelési lehetőségek állnak rendelkezésre?

A kezelés mindig a ritmuszavar típusától és súlyosságától függ.

1. Gyógyszeres kezelés

A gyermekeknél alkalmazott antiaritmiás gyógyszerek közé tartoznak többek között

• béta-blokkolók,
• flekainid,
• propafenon,
• sotalol,
• egyes speciális esetekben amiodaron.

A megfelelő készítmény kiválasztása minden esetben gyermekkardiológus vagy gyermek-elektrofiziológus feladata.

2. Katéterabláció

Napjainkban a katéterabláció számos ritmuszavar végleges kezelését jelenti.

Az eljárás során a combvénán keresztül vékony katétereket vezetnek a szívbe, majd rádiófrekvenciás energia vagy fagyasztás segítségével megszüntetik a ritmuszavarért felelős kóros ingerületvezető területet.

Leggyakrabban alkalmazzák

• WPW-szindrómában,
• AVNRT-ben,
• AVRT-ben,
• bizonyos pitvari tachycardiákban.

Tapasztalt centrumokban a sikerességi arány a legtöbb supraventricularis tachycardia esetében meghaladja a 90–95%-ot, miközben a súlyos szövődmények előfordulása ritka.

Sportolhat-e ritmuszavarral élő gyermek?

Jóindulatú extrasystolék vagy respiratorikus sinus arrhythmia esetén a legtöbb gyermek korlátozás nélkül sportolhat. Komplexebb ritmuszavarok esetén a sportolási alkalmasságról mindig egyénileg, gyermekkardiológiai vizsgálat alapján kell dönteni, figyelembe véve a ritmuszavar típusát, az esetleges alapbetegséget, valamint a kezelés eredményességét. Bizonyos öröklődő ritmuszavar-szindrómák esetén a versenysport korlátozása is szükségessé válhat.

Milyen életkilátásokra számíthat a gyermek?

A legtöbb gyermekkori ritmuszavar megfelelő kivizsgálás és kezelés mellett kiváló prognózisú. Sok gyermek egyáltalán nem igényel gyógyszeres kezelést, másoknál a katéterabláció végleges megoldást jelenthet. Még az öröklődő ritmuszavar-szindrómák esetén is jelentősen csökkenthető a súlyos események kockázata rendszeres ellenőrzéssel, megfelelő gyógyszeres kezeléssel és az életmódbeli ajánlások betartásával. A korai felismerés és a rendszeres utánkövetés jelentősen javítja a hosszú távú életkilátásokat.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Bodócsi Réka, belgyógyász-kardiológus