Milyen betegségek állhatnak a gyermekkori elhízás hátterében?
megjelent:
Bár a gyermekkori elhízás túlnyomó többsége életmódi eredetű, a gyermekorvosnak minden esetben mérlegelnie kell, hogy felmerülhet-e valamilyen másodlagos ok is.
Az összes gyermekkori elhízásnak csupán néhány százalékát teszik ki azok az esetek, amikor valamilyen kezelendő betegség áll a súlyproblémák hátterében. Ezen esetek felismerése azonban kiemelkedően fontos, mert ilyenkor nem elegendő pusztán a táplálkozási szokások megváltoztatása vagy a mozgás fokozása. Az alapbetegség kezelése nélkül a testsúly rendezése gyakran nem, vagy csak részben sikerül.
Endokrin betegségek
A közhiedelemmel ellentétben a hormonális betegségek csak ritkán felelősek az elhízás kialakulásáért. Mégis fontos rájuk gondolni, mert jellegzetes tünetekkel járnak, és megfelelő kezeléssel a folyamat sok esetben megállítható.
- A leggyakoribb ilyen kórkép a pajzsmirigy-alulműködés, amely előfordulhat gyermekkorban is. Az anyagcsere lassulása mellett fáradékonyságot, székrekedést, száraz bőrt, hidegtűrő képesség csökkenését és lassabb növekedést is okozhat. Bár a betegek gyakran híznak, a jelentős elhízás önmagában ritkán magyarázható kizárólag pajzsmirigybetegséggel. Ráadásul a pajzsmirigyfunkció rendezése nem eredményez fogyást, csak a további pajzsmirigy-eredetű súlygyarapodás megelőzésében segíthet.
- Szintén ritka, de jellegzetes tünetegyüttes a Cushing-szindróma, amelyet a szervezet tartósan magas kortizolszintje okoz. Ilyenkor a zsírfelhalmozódás elsősorban a törzsön és az arcon figyelhető meg, miközben a végtagok viszonylag vékonyak maradnak. A holdvilágarc, a lilás bőrstriák, a magas vérnyomás és a növekedés lelassulása együtt már erősen felveti a betegség gyanúját.
- Ritkábban növekedési hormon hiánya vagy a hipotalamusz károsodása is állhat a háttérben. Ez utóbbi előfordulhat például agydaganat, idegsebészeti beavatkozás vagy sugárkezelés után. A hipotalamusz szabályozza többek között az éhség- és jóllakottságérzést, ezért sérülése rendkívül gyors, nehezen befolyásolható súlygyarapodást eredményezhet.
Az endokrin eredetű elhízás egyik legfontosabb ismertetőjele, hogy a gyermek nemcsak hízik, hanem a testmagasság növekedése is lelassul. Ezzel szemben az egyszerű, életmódi eredetű elhízásban szenvedő gyermekek többsége normális ütemben, sőt gyakran átlag feletti tempóban növekszik.
Ritka genetikai okok
Ha a súlygyarapodás már csecsemő- vagy kisdedkorban kezdődik, és a gyermek szinte állandó éhségérzettel küzd, felmerülhet valamilyen genetikai eltérés lehetősége is. Ezek a betegségek ugyan rendkívül ritkák, mégis egyre nagyobb figyelmet kapnak, mert az elmúlt években több esetben célzott kezelési lehetőségek is megjelentek.
- A legismertebb genetikai szindrómák közé tartozik a Prader–Willi-szindróma, amelyet csecsemőkorban még inkább izomgyengeség és táplálási nehézség jellemez, később azonban szinte csillapíthatatlan étvágy alakul ki.
- A Bardet–Biedl-szindróma vagy az Alström-szindróma szintén elhízással járhat, de ezekben az esetekben rendszerint egyéb eltérések – például látásromlás, fejlődési rendellenességek vagy vesebetegség – is jelen vannak.
- Nemcsak teljes szindrómák, hanem egyes gének hibái is vezethetnek súlyos elhízáshoz. Különösen ismert a melanokortin-4 receptor (MC4R) gén mutációja, amely a monogénes elhízások leggyakoribb oka. Emellett a leptin hormon genetikai eredetű hiánya, leptinreceptor-mutáció vagy a POMC gén eltérései is megzavarhatják az étvágy szabályozását.
Genetikai kivizsgálás elsősorban akkor indokolt, ha az elhízás nagyon korán kezdődik, rendkívül súlyos, fokozott étvággyal jár, vagy fejlődési eltérések és pozitív családi anamnézis is társul hozzá.
Gyógyszer mellékhatás is állhat a háttérben
Nem ritka, hogy a súlygyarapodás valamilyen tartós gyógyszeres kezelés mellékhatásaként jelentkezik. Ilyenkor nem maga a gyógyszer a „hibás”, hiszen alkalmazása sok esetben nélkülözhetetlen, ugyanakkor fontos felismerni ezt az összefüggést.
- Jelentősebb testsúlynövekedést okozhatnak például a hosszabb ideig alkalmazott kortikoszteroidok, amelyek számos gyulladásos és autoimmun betegség kezelésének alapvető gyógyszerei.
- Hasonló mellékhatás ismert egyes epilepsziaellenes szerek, különösen a valproát.
- Több atípusos antipszichotikum, például az olanzapin vagy a riszperidon esetében is.
- Bizonyos antidepresszánsok szintén hozzájárulhatnak a testsúly növekedéséhez.
Ilyen helyzetekben a gyógyszer önkényes elhagyása természetesen nem javasolt. Ha azonban a súlygyarapodás jelentős mértékű, érdemes a kezelőorvossal áttekinteni, hogy rendelkezésre áll-e más, hasonló hatékonyságú készítmény, illetve hogyan lehet a mellékhatásokat életmódbeli beavatkozásokkal mérsékelni.
Az alvászavarok és az elhízás kapcsolata
Az elmúlt évek kutatásai egyértelműen igazolták, hogy az alvás nem csupán a regeneráció szempontjából fontos, hanem a testsúly szabályozásában is jelentős szerepet játszik, elsősorban az étvágyért és az anyagcseréért felelős és így az elhízással kapcsolatba hozható hormonok szintjének befolyásolásán keresztül..
A tartós alváshiány olykor nem csak szokás kérdése, hanem valamilyen alvászavar következménye. Az összefüggés ráadásul kétirányú. Az elhízás önmagában is növeli az alvási apnoe kialakulásának kockázatát, amely során alvás közben ismétlődően átmenetileg elzáródik a felső légút. Az érintett gyermekek gyakran hangosan horkolnak, nyugtalanul alszanak, nappal pedig fáradékonyak, figyelmetlenek vagy tanulási nehézségekkel küzdenek.
A lelki tényezőkről sem szabad megfeledkezni
A gyermekkori elhízás és a pszichés problémák kapcsolata rendkívül összetett. Egyes gyermekeknél a tartós stressz, a családi konfliktusok, a szorongás vagy a depresszió vezet úgynevezett érzelmi evéshez, vagy stresszevéshez, amikor az étkezés elsősorban nem az éhséget csillapítja, hanem a feszültség oldását szolgálja.
Ugyanakkor maga az elhízás is komoly lelki terhet jelenthet. Az érintett gyermekeket gyakrabban éri csúfolódás vagy kiközösítés, ami ronthatja az önértékelésüket, fokozhatja a szorongást, és akár depresszió kialakulásához is hozzájárulhat. Nem ritka, hogy ez ördögi kört indít el: a negatív érzelmek fokozzák a túlevést, a további súlygyarapodás pedig még nagyobb lelki megterhelést okoz.
Éppen ezért a korszerű kezelés ma már nem kizárólag a testsúly csökkentésére törekszik, hanem a gyermek teljes testi és lelki állapotát veszi figyelembe. Szükség esetén gyermekpszichológus vagy gyermekpszichiáter bevonása éppoly fontos lehet, mint a dietetikai vagy gyermekendokrinológiai ellátás.
Forrás: WEBBeteg
