A pneumococcus-fertőzés

A köznyelvben pneumococcusként említett Streptococcus pneumoniae nevű baktérium a típusos bakteriális tüdőgyulladás, a gennyes agyhártyagyulladás, valamint az orrmelléküreg- és a középfül-gyulladások tipikus kórokozója. Minden életkorban képes súlyos betegségeket okozni, a legveszélyeztetettebb az 5 év alatti és a 65 év feletti korosztály.

Milyen betegségeket okozhat a pneumococcus?

A pneuomococcus (Streptococcus pneumoniae) elterjedt, egészséges immunrendszerrel élőknél legtöbbször tünetmentesen hordozott baktérium. A baktérium tünetmentes - garat és orrüreg nyálkahártyáján történő - hordozása mindennapos a kisgyermekek között, akik azt saját közösségeikben (bölcsőde, óvoda) körbe is adják egymásnak. A kor előrehaladtával a hordozás aránya csökken, de felnőttkorban is folyamatosan kimutatható a népesség 5-10 százalékában.

A nyálkahártya gyulladása és felszíni károsodása esetén csökken annak védő (barrier) funkciója, a baktériumnak ilyenkor esélye lesz megbetegíteni a hordozó szervezetet.

A pneumococcus-fertőzés által okozott betegségek:

• Lokális fertőzések - A középfülgyulladás, az arcüreggyulladás (főleg gyerekeknél) és a tüdőgyulladás (főleg felnőtteknél) gyakori kórokozója, de okozhat kötőhártyagyulladást is. Ezeket a betegségeket más baktériumok is okozhatják, de a pneumococcus szerepe kimagasló. A fertőzés és megbetegedés többször is kialakulhat egy betegnél.
• Invazív fertőzések - Bizonyos pneumococcus-szerotípusok könnyebben bekerülnek a nyálkahártyáról a véréramba, ilyenkor ritka, de nagyon súlyos megbetegedéseket okozhatnak: agyhártyagyulladás, atípusos tüdőgyulladás bakterémiával, gennyes ízületi gyulladás, a felsorolt betegségek bármelyikének szövődményeként pedig életveszélyes szepszis alakulhat ki.

Mennyire veszélyes a pneumococcus-fertőzés?

A pneumococcus baktériumot hordozók többségében nem alakul ki megbetegedés, ugyanakkor megnövekedett kockázatot jelent középsúlyos vagy súlyos lefolyású betegségek kialakulására, ezért jelentős népegészségügyi probléma. Különösen három csoport veszélyeztetett az immunrendszer elégtelen működése miatt: az 5 év alatti kisgyermekek, a 65 év feletti idős emberek, valamint a legyengült immunrendszerrel élő betegek.

A 2-5 év alatti gyermekek immunrendszerének éretlensége magyarázza a kórokozó különös veszélyességét ebben a korcsoportban. A lokális fertőzések (arcüreggyulladás, fülgyulladás) is nehezen gyógyuló, gyakran szövődményekkel járó betegségek. Véráramfertőzés (szepszis) és agyhártyagyulladás (meningitis) esetén a betegség nem ritkán olyan rohamos lefolyású, hogy az antibiotikum kezelés elkezdésére nincs idő, a halálos szövődmények nem előzhetőek meg. A WHO adatai szerint világszerte évente több mint 1,5 millió ember halála köthető pneumococcus-fertőzéshez, ebből az 5 éves kor alatti korosztályhoz csaknem 1 millió haláleset esik.

65 év felett a korral járó gyengébb immunválasz a magyarázat a pneumococcus okozta fertőzések súlyosságára. Az idősek gyakran a tünetmentes, baktériumot hordozó kisgyermektől (unoka) kapják el a baktériumot, ami egy vírusfertőzés (influenza) szövődményeként halálos tüdőgyulladást vagy vérmérgezést okozhat náluk. Az influenzajárványok halálos áldozatainak többségénél valójában a pneumococcus felülfertőződés okozza a tragédiát. A Streptococcus pneumoniae okozta időskori tüdőgyulladás hazai adatok szerint 26-50 százalékban halálos.

Az alapbetegségüknél fogva gyenge immunitású egyének hasonló okból kifolyólag veszélyeztetettek. Magas kockázattal járó betegcsoportok: primer vagy szekunder immunhiányban szenvedők, daganatos betegek és kemoterapiát kapók, autoimmun betegségük miatt immunszuppresszáns gyógyszert szedő betegek, cukorbetegek, léphiányosok, szervátültetettek, rossz szociális körülmények között zsúfoltan együtt élők, táplálkozási hiányállapotoktól szenvedők.

Figyelemfelhívó tünetek

A veszélyes, invazív pneumococcus-fertőzés lehetőségére utal, ezért azonnali orvoshoz fordulás (sürgősségi osztály, mentők) indokolt az alábbi tünetek jelentkezése esetén:

• Hirtelen fellépő, magas (39°C feletti) láz
• Tudatzavar, aluszékonyság, gyengeség, elesettség
• Szapora pulzus, hideg végtagok, sápadtság (keringési zavarok)
• Légzési nehézség, szapora légzés, zihálás, mellkasi fájdalom, köhögés (tüdőgyulladás)
• Tarkókötöttség, heves fejfájás, hányinger (agyhártyagyulladás)
• Pontszerű bőrbevérzések megjelenése

Az antibiotikumkezelés lehetősége

A pneumococcus-fertőzés kezelésének alapja az antibiotikumok alkalmazása. A zajló betegség és az érintett terület figyelembevételével szájon át történő, szükség esetén injekció vagy infúzió formájában beadott gyógyszert választhat az orvos. Tekintettel kell lenni a fertőzés által érintett szervre, azaz más antibiotikumok hatásosak például középfülgyulladásban vagy tüdőgyulladásban, míg bakteriális agyhártyagyulladás esetén olyan antibiotikumra van szükség, mely megfelelő koncetrációban jut el a központi idegrendszerbe, és ott megfelelő, a baktériumok számára végzetes szérumszintet biztosít. Lehetőség van olyan antibiotikum választására is, amelyet naponta csak egy alkalommal kell bevenni, illetve rövid ideig (3 nap) kell alkalmazni, ezt követően pedig még hosszas hatást képes kifejteni.

Az antibiotikumterápia bizonyos esetekben nem bizonyul hatásosnak. A szinte minden baktérium esetében fokozódó antibiotikum-rezisztencia a pneumococcus esetében is szűkíti az alkalmazható hatásos hatóanyagok körét. Minden antibiotikumkezelés szelektálja a baktériumokat, és kiválogatja azokat, amelyek bizonyos ellenállóképességgel rendelkeznek az aktuálisan alkalmazott készítmény ellen, ezáltal minden felesleges antibiotikumkezelés egy lépés a rezisztencia támogatásának irányába.

A másik tényező a pneumococcus baktériumok invazív típusainak jelenléte, melyek nagyobb arányban képesek véráramfertőzést és központi idegrendszeri fertőzést okozni. Ezekben az esetekben a megbetegedés lefolyása olyan gyors, hogy sokszor nincs idő az állapot felismerésére, a beteg kórházba kerülésére és a gyógyszerhatás kialakulására.

A pneumococcus elleni vakcina

A védőoltás az egyetlen módszer, amellyel csökkenthető a kórokozó előfordulása és az akár halálos kimenetellel járó invazív pneumococcus-fertőzések száma. A különböző életkorok immunológiai sajátosságainak megfelelően két típusú pneumococcus elleni védőoltás áll rendelkezésünkre.

Poliszacharid védőoltás (PPV) - Ezen védőoltás az egyszerűbb, olcsóbb változat, ami a 23 leggyakoribb és kiemelkedően veszélyes törzsek antigénjeit tartalmazza, ugyanakkor az általa kiváltott immunválasz kevésbé erőteljes. A pneumococcus baktérium poliszacharid tokját az immunrendszer 2-5 éves életkor alatt - éretlensége folytán - nehezen érzékeli. Így a pusztán poliszacharidot tartalmazó oltóanyagok emiatt csak ezen korcsoport felett váltanak ki megfelelő immunválaszt, azonban nagyobb gyerekeknél és felnőtteknél is gyengébb, illetve rövidebb időtartamú (3-5 év).

Konjugált vakcinák (PCV) - A konjugálás (kötés, kapcsolás) azt jelenti, hogy a baktériumtok poliszacharid anyagát fehérjéhez kapcsolják, együtt juttatva őket a szervezetbe. A fehérjékre már egy kisded immunrendszere is jó hatékonysággal válaszol, és felnőtteknél is erőteljesebb az immunválasz, ami akár évtizedekig is fennállhat. Ezek az oltóanyagok lehetőséget adtak arra, hogy a különösen veszélyeztetett 2-5 év alatti korcsoportba tartozó, éretlen immunitású gyermekek is részesülhessenek a vakcina által biztosított védőhatásban. A konjugált vakcinák ugyanakkor kevesebb pneumococcus-típust fednek le: a régebbi 7 illetve 13 típus ellen védő készítmények már nincsenek forgalomban, napjainkban a 15 illetve 20-féle pneumococcus elleni vakcinákat alkalmazzák.

A gyermekek számára 2014-ben a kötelező oltási rend része lett a pneumococus elleni konjugált védőoltás. Beadása más kötelező oltásokkal (DTPa+IPV+Hib) egy időben történik, a baba 2 és 4 hónapos korában, továbbá egy emlékeztető oltásra kerül sor (varicella vakcinával együtt) 12 hónapos korban.

Felnőttek számára a pneumococcus elleni védőoltás a következő esetekben ajánlott:

• 50 év felett mindenkinek;
• krónikus betegeknek: tüdőbetegségek (COPD, asztma), szív-, vese- és májelégtelenség, cukorbetegek;
• dohányosoknak, életkoruktól és társuló alapbetegségüktől függetlenül;
• belsőfül műtéten átesetteknek és koponyasérülteknek;
• immunszupprimált (pl. transzplantált) és léphiányos betegeknek.

Lázzal járó akut megbetegedés esetén nem javasolt az oltások beadása, de a láz elmúltával kérhető.

Bővebben A Streptococcus baktériumok okozta fertőzések

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Gócs Viktor, infektológus
Aktualizálta: Dr. Sarkadi Adrien, infektológus
További felhasznált forrás: A Streptococcus pneumoniae infekciók megelőzése felnőttkorban (Orvosi Hetilap 2024)