Az atípusos tüdőgyulladás és bakteriális kórokozói

Szerző: WEBBeteg - Dr. Nagy László, infektológus

Az otthon szerzett pneumóniákat (tüdőgyulladásokat) klinikai lefolyásuk alapján két csoportra, típusos és atípusos pneumóniákra oszthatjuk.

A két forma között - a klinikai lefolyást, a laboratóriumi és radiológiai tüneteket, illetve a kórokozók sajátosságait illetően - számos eltérés észlelhető.

Kórokozók típusos és atípusos tüdőgyulladás esetén

A típusos tüdőgyulladás leggyakoribb kórokozója a Streptococcus pneumoniae nevű baktérium. Jellemző a hirtelen kezdet, a hidegrázás, a láz, a légvételt kísérő mellkasi fájdalom és a gennyes köpetürítéssel járó, produktív köhögés. A jellegzetes fizikális tünetek megfelelnek a röntgenképen látható beszűrődésnek. A vérképben jelentősen megemelkedik a fehérvérsejtek száma.

Bővebben A Streptococcusok okozta fertőzések

A tüdőgyulladás tünetei és típusai

A tüdőgyulladások fajtáit különböző szempontok szerint oszthatják fel. Ez a felosztás lényegében a megfelelő terápiát szolgálja, miután laborvizsgálattal megállapították, hogy milyen kórokozó a felelős a betegségért. A betegség felosztható a tünetek alapján, eszerint megkülönböztetnek típusos és atípusos tüdőgyulladást. Utóbbinál a betegség lappangva alakul ki.
Tüdőgyulladás: okok, tünetek, kezelés

Az atípusos tüdőgyulladást kiváltó bakteriális ágensek ezzel szemben a Mycoplasma pneumoniae, a Chlamydia pneumoniae, a Chlamydia psittaci a Coxiella burnetii, a Legionella pneumophila. Ezek között akad olyan, amelynek nincs sejtfala, így a sejtfalszintézist gátló antibiotikumok vele szemben hatástalanok. Más, e csoportba tartozó baktériumok sejten belüli, intracelluláris életmódot folytatnak, ezért az általuk okozott fertőzés leküzdésére csak olyan antibiotikum alkalmazható, amely hatékony baktériumölő koncentrációban képes bejutni a fertőzött sejtekbe.

Az atípusos tüdőgyulladást okozó baktériumok sajátosságai, fertőzési módjuk és az általuk kiváltott tüdőn kívüli tünetek az alábbiakban összegezhetők röviden.

Mycoplasma pneumoniae

A legkisebb méretű, sejten kívüli szaporodásra képes baktériumok közé tartozik, és nem rendelkezik hagyományos bakteriális sejtfallal. A fertőzés célsejtjei a légutak csillószőrös hámsejtjei. Miután cseppfertőzéssel terjed, a fertőzés átadására azok a helyek ideálisak, ahol az emberek nagy számban, viszonylag szűk térben, tartósan élnek együtt.

A fertőzés leggyakrabban az 5-15 éves korcsoportot érinti. Az infekció leggyakoribb megjelenési formája az atípusos pneumónia, de a kórokozó egyéb jellegű légúti betegséget is okozhat. Alkalmanként légutakon kívüli tünetek is felléphetnek, melyek hátterében feltehetőleg autoimmun folyamat áll.

Tévhitek a tüdőgyulladásról

A tüdőgyulladás általában fertőzés következtében alakul ki. A pneumococcusok és az atípusos baktériumok is okozhatnak halmozott megbetegedést kisebb közösségekben, családokban, de ez viszonylag ritka.
A négy leggyakoribb tévhit a tüdőgyulladásról

Chlamydia pneumoniae

A baktérium intracelluláris kórokozó, mely nem képes a szokásos energiahordozó vegyületek szintetizálására. Energiáját az általa megfertőzött gazdasejtből nyeri, mint energia parazita. A fertőzés módja cseppinfekció. A C. pneumoniae a felelős a közösségben szerzett atípusos tüdőgyulladások 10-20 százalékáért, a hörghurutok 10 százalékáért valamint a torokgyulladások 5-10 százalékáért. A fertőzés minden életkorban felléphet, ám jellemzően nem fordul elő 5 éves kor alatt.

Kóroki szerepet játszhat az érelmeszesedésben. Sejtparazitaként, továbbá egyedi életciklusának köszönhetően megkerülheti az immunvédelmet és krónikusan perzisztál a szervezetben. Képes áthangolni a fertőzött sejteket és feltehetően autoimmun folyamatokat elindítani. Ezen tulajdonságai miatt egyesek szerint kóroki szerepe lehet a sclerosis multiplex és az Alzheimer-kór kialakulásában.

Chlamydia psittaci

Az ornithosis (psittacosis, papagájkór) kórokozója. A madarak, különösen a papagájok és a galambok számítanak természetes rezervoárnak. Az emberi fertőzés mindig a szárnyasok, száraz, szétporladt ürülékének belégzésével történik. A baktérium ezután a légutakból a májba, lépbe kerül, majd a véráram útján eljut a tüdő kötőszövetébe. Az atípusos tüdőbeszűrődés mellett toxikus máj- és szívizom-károsodás is előfordulhat.

Coxiella burnetii

Az intracelluláris parazita okozta szisztémás betegség a Q-láz (Balkán grippe), amelynek akut és krónikus lefolyása ismeretes. A fertőzés célsejtjei a falósejtek, a tüdőszövet sejtjei és a májsejtek. A kórokozó azokon a területeken fordul elő, ahol a terjesztő kullancsfajok és az emlősállatok (elsősorban szarvasmarha juh és kecske) közötti kórokozó-cirkuláció biztosított. Legtöbb baktérium a fertőzött állat méhében és tejmirigyeiben található. A kórokozók az állat ürülékével, vizeletével, tejével ürülnek. A humán infekció ritkán áll kapcsolatban ízeltlábú vektorokkal.

Az emberre történő fertőzésátvitel szokásos módjai: - porból származó aerosolok, szalma, fertőzött textíliák, állati termékekkel kapcsolatos folyamatok (vágóhidak, állati bőrök, gyapjú) vagy fertőzött nyers tejtermékek fogyasztása. A szervezetbe bejutott kórokozó az akut fázisban tüdőgyulladást, a krónikusban szívbelhártya-gyulladást okoz. A heveny illetve a krónikus szakban egyaránt jelentkezhet májgyulladás.

Legionella pneumophila

A Legionellák nemzetségének több mint 30 faját ismerjük, de a klinikai fertőzések java részét (90 százalék) a L. pneumophila okozza. A fertőzéseknek klinikailag és epidemiológiailag két formája van, - az atípusos legionella pneumónia (legionárius betegség) és a Pontiac-láz (nem jár tüdőérintettséggel).

1976-ban az „Amerikai Legionáriusok” nevű amerikai veterán-segélyszervezet philadelphiai nagygyűlésén tüdőgyulladás-járvány tört ki. A 182 megbetegedett közül 147-en kórházi kezelésre szorultak, 29-en meghaltak. Terrorcselekményre gondolva, a közegészségügyi vizsgálatok hatalmas erővel indultak meg a kórok felderítésére. A következő év januárjában sikerült is azonosítani a kórokozót, amely a nevét a legionáriusokról, illetve a tüdőgyulladásról kapta.

A baktérium elsősorban vízzel fedett felületeken kialakuló biofilmben szaporodik és képez telepeket. A szintén vizes közeget kedvelő, önálló táplálkozásra képes baktériumok (pl. vas-mangán baktériumok) szolgáltatnak számára szén- és energiaforrást, továbbá az amőbákban is képes szaporodni.

A Legionellák a természetes vizeken kívül víztározókban, vízhálózatokban, fúrt kutakban is előfordul. Elterjedésükben nagy szerepet játszanak a meleg vizes fürdők, szaunák, uszodák, zuhanyzók, szabadtéri szökőkutak, klímaberendezések, lélegeztető gépek párásítói, sőt még az autók ablakmosó folyadéktartálya is. Legtöbbször finom vízpermet (mikroaerosol) belégzésével jutnak a tüdőbe, melynek következtében gennyes fibrines tüdőgyulladás alakul ki. Emberről emberre történő terjedése nem bizonyított.

A tüdőgyulladás elkerűlhető!

Általában a tüdőgyulladás azért alakul ki, mert immunrendszere valami miatt (átmenetileg vagy tartósan) gyengébb. Az alábbi tanácsok segíthetnek Önnek egészsége megőrzésében.
Hogyan előzzük meg a tüdőgyulladást?

A típusos tüdőgyulladás tünetei

A típusos tüdőgyulladás kórképében jellemző a tünetek hirtelen kezdete, hirtelen állapotromlás, gyengeség, hidegrázás, láz, a légvételt kísérő mellkasi fájdalom és a gyakran köpetürítéssel járó, produktív köhögés. A jellegzetes fizikális tünetek és az általános állapot súlyossága általában összhangban van a mellkasröntgen-felvételen látható beszűrődések kiterjedésével. A vérképben jelentősen megemelkedik a fehérvérsejtek száma, a gyulladásos értékek (CRP, akár PCT) is gyors emelkedésnek indulnak.

Az atípusos tüdőgyulladások tünetei

Atípusos pneumoniák esetében - mindazzal ellentétben, ami a típusos tüdőgyulladásra jellemző - a tünetek lassan, fokozatosan kezdődnek, a beteg általános állapota sokáig jó lehet, jellemzően a “lábon hordott” tüdőgyulladások esetéről beszélünk. A kínzó ingerköhögés inproduktív jellegű, és gyakran jelentkeznek extrapulmonális (tüdőn kívüli) tünetek. Feltűnő a szegényes fizikális eltérés a röntgenképhez viszonyítva, és a sok esetben a gyulladásos paraméterek sem ugranak ki jelentősen.

Mycoplasma pneumoniae fertőzés esetén leggyakrabban pneumonia (közösségben szerzett tüdőgyulladások 3-4%-a), légcső-hörgöhurut illetve gyulladás, vagy felső légúti hurut jelentkezik első tünetként, melyek közül a pneumoniával járó eseteket tartjuk a legsúlyosabb lefolyásúnak. A felnőtt esetek 15%-ában tünetmentes átvészelés zajlik. A tracheobronchitis nagyobb arányban fordul elő gyermekekben, esetükben 15%-20% körüli is lehet a kórházi ellátás szükségessége. A betegség jellemzően hosszasan zajlik, közérzetromlás, fáradékonyság, fejfájás mellett izomfájdalom, az esetek 25%-ában extrapulmonális tünetként bőrtünetek-bőrkiütések (erythema multiforme), ritkán az immunválasz célponttévesztése kapcsán, autoimmun komponensként központi idegrendszeri szövődmények is jelentkezhetnek, a betegség kezdetekor a jellegtelen köhécselést sokszor csak rákérdezésre említi meg a beteg. Kifejezetten súlyos, halálos lefolyás ritkán fordul elő, feltételezik, hogy ezen esetek hátterében addig fel nem fedett immunhiányos betegség állhat. A légúti hám leválását követően keletkező mély fekélyek, az ezekkel járó tüdőoedema és a hörgők elzáródása (bronchiloitis obliterans) vezethet a betegség fatális kimeneteléhez.

A Chlamydia pneumoniae fertőzés felelős a közösségben szerzett tüdőgyulladások 13%-áért, emellett torokgyulladást, orrmelléküreg-gyulladást illetve légcsőhurutot okozhat. Az egyéb atípusos pneumoniák lefolyásához hasonlóan a fertőzés enyhe tünetekkel kezdődik, láz helyett inkább hőemelkedés jellemző, a beteg fokozatosan kezd köhécselni, napi tevékenységéből nem esik ki, köhögésének jellege száraz ingerköhögés. A gyulladásos folyamat involválhatja a garat nyálkahártyáját, esetleg nyelési fájdalom, nyelési nehézség is előfordulhat, a nyaki nyirokcsomók jellemzően nagyobbak. A betegség a klasszikus tüdőgyulladással összehasonlítva enyhébb tüneteivel kezelés nélkül akár több hétig is húzódhat, lassan azonban spontán is gyógyulhat, a 6 hétig is eltarthat. Kezelés hiányában nagyobb valószínűséggel alakulnak ki szövőmények, más szervekre kiterjedő gyulladásos folyamatok, következményes betegségek, ritka esetben agyhártyagyulladás, a szív hártyáit, esetleg izmait érintő gyulladásos betegség (pancarditis), késői szövődményként immunológiai mecahnizmusú felszálló végtaggyengeség, bénulás (Guillain-Barre-szindróma), reaktív izületi gyulladások, a bordaközi izmok gyulladása légvétel által provokált mellkasi fájdalommal.

Szintén a Chlamydiák családjába tartozó kórokozó a Chlamydia psittaci, mely az előzőeknél sokkal specifikusabb, jellegzetesebb kórkép, a papagájkór-madárkór, más néven ornitózis kórokozója. Elkülönül az eddig említett kórokozóktól abban a tekintetben, hogy emberről emberre nem képes terjedni, a fertőzés forrása minden esetben szárnyas, madarak ürüléke, egyes papagájfajok által hordozott típusok különösen heves és jellegzetes lefolyású kórképet okoznak, a betegség sok esetben foglalkozási ártalomként fordul elő. 14-18 napos lappangási idő után a betegség jellegtelenül kezdődhet, lázzal, izom- és izületi fájdalmakkal, hasmenéssel, akár kötőhártya gyulladással, csökkenő sejtszámokkal, majd az atípusos tüdőgyulladás tüneteivel, melyet lépmegnagyobbodás kísér. Halálos kimenetel mindössze az esetek 1%-ában fordul elő, azonban szövődmények gyakorta értinhetik a májat, a szívet és a központi idegrendszert.

A szintén zoonozisként, tehát állatokról emberekre terjedő betegségként ismert Q-láz kórokozója a Coxiella burnetti nevű baktérium, mely nagyon ritkán kullancscsípés útján, gyakrabban pedig a baktérium sejtet tartalmazó partikulumok belélegzésével, esetleg a fertőzött/hordozó állatok vizeletének, tejének, székletének, váladékainak kontatusával kerül az emberi szervezetbe, tipikusan állatgondozók, tanyán, állattenyésztéssel foglalkozó környezetben élők betegsége. A lappangási idő 1 hónapot is meghaladhat, melyet követően általános levertség, rossz közérzet, izomfájdalommal, hátfájdalommal leginkább influenza szerű betegségre emlékeztető tünetegyüttes jelentkezik. A beteg levert, hányingere van, éjjel bőven izzad, álmatlan, lázaskodik, majd fokozatosan köhécselni kezd. Orvosi vizsgálat és laboratóriumi ellenőrzés esetén májmegnagyobbodásra, a májenzimek megemelkedésére derül fény, kezeletlen esetekben 10%-os a fatális kimenetelű szívbelhártya vagy szívizom gyulladás előfordulása, mely heteken-hónapokon át kísérheti a beteget a teljes állapotromlásig. A Q-láz diagnózisa igen gyakori az ismeretlen eredetű lázas betegségek (FUO) kivizsgálása során, az esetek jelentős részében endocarditis kizárása céljából történik nyelőcsövön át végzett szívultrahang vizsgálat, mely leírja a pancarditis jeleit.

A Legionella pneumophila által okozott légionárius betegség „klasszikus” kórformáját az atípusos pneumónia és a légzőszervrendszeren kívüli tünetek (hasmenés, alacsony szérum nátriumszint, májgyulladás és májenzim emelkedés, veseműködési zavarok, megváltozott tudatállapot) alkotják. Az, hogy a szervezetbe jutó baktériumok milyen súlyos tüneteket okoznak, erősen függ az egyén immunológiai állapotától. A betegség enyhe, inkább influenza szerű betegségre emlékeztető formája az ún. Pontiac-láz, melynek során jellegzetesen elmarad a tüdőérintettség, a betegek inkább gyengeséget, izomfájdalmakat, lázat tapasztalnak, 2-4 napon belül azonban a tünetek minden beavatkozás nélkül, önlimitáló módon rendeződnek. Amennyiben a tünetegyüttesben megjelenik a súlyosabb légzőszervi érintettség, a betegség 3.-4. napjától ennek tünetei dominálnak, a beteg köhög, fullad, állapota napról napra romlik, hidegrázástól szenved, magas láza van, egyre erőteljesebben köhög. Laboratóriumi vizsgálatai során a vese- és májérintettség, az emelkedett izomenzimek sem ritkák, azonban a domináló, akár légzési elégtelenségig, intenzív osztályos ellátás, lélegeztetés szükségességéig progrediáló lézőszervi tünetek az esetek nagy részében sarkallják a kezelőorvost az atípusos pneumoniák kizárására és az azokat is lefedő gyógyszer választására. A betegség halálozási aránya akár a 30%-ot is elérheti, lefolyása gyakran nagyon rapid, az állapotromlás a többi atípusos pneumoniától eltérően hirtelen zajlik, mire a környezetben tudatosul, hogy a családtag beteg, addigra a beteg sok esetben az intenzív osztályra kerül.

Légkondicionáló pro és kontra

A légkondicionálók elterjedésével, egyre gyakoribbá válnak az általuk okozott szövődmények is. Azzal a legtöbben tisztában vagyunk, hogy - különösen gyerekek esetében - mellőzzük a légkondicionáló túlzott használatát, nem tartózkodunk a klímából kiáramló hideg levegő útjában, elkerülve ezzel a nyári náthás, meghűléses tüneteket, ízületi panaszokat. Egészségünkre nézve azonban nem csak a hideg, de a légkondicionáló berendezésből kiáramló levegő minősége is komoly veszélyt jelenthet.
Légkondicionáló pro és kontra

Az atípusos pneumoniák kezelése

A gyógykezelés megválasztásában alapvető megfontolást kíván az, hogy a szóban forgó kórokozók sajátos tulajdonságai eltérnek sok baktériumétól, egy részük sejtfallal nem rendelkezik, így a sejtfalszintézisre ható antibiotikumok esetükben nem jöhetnek szóba. Más kórokozók gazdasejtet igényelnek, sejten belül élnek, így a sejt belsejében megfelelő koncentrációt el nem érő antibotikumok esetén sem számíthatunk hatásosságra. Mindezt szem előtt tartva, a megfelelően megválasztott és időben alkalmazott antibiotikumok segítségével a bakteriális eredetű atípusos pneumóniák eredményesen kezelhetők.

Fontos hangsúlyozni, hogy az alapellátási gyakorlatban rutinban választott antibiotikumok egy jelentős része nem fedi le az atípusos kórokozók spektrumát, így könnyen megeshet, hogy a légúti folyamatra az első észlelő első választásaként ajánlott antibiotikum ellenére a beteg állapotjavulása elmarad, gyakran ez a tapasztalat ösztönzi az első észlelő orvost, hogy a beteget tovább utalja, kezdeményezze intézményi körülmények között zajló kivizsgálását. Amennyiben a kezelőorvosban felvetődik az atípusos baktérium infekció gyanúja, ennek megfelelő típusú (légúti kinolon, makrolid, tetraciklin) antibiotikumot kell válasszon, melyet a megfelelő dózisban alkalmazva a beteg panaszai uralhatók.

A szokatlan lefolyású, más szervrendszerek tüneteivel is kísért tüdőfertőzés esetén mindig fel kell merüljön atípusos kórokozó lehetősége, tisztázatlan általános állapotromlás, légzőszervi tünetek esetén ugyanakkor figyelembe kell vennünk a foglalkozásból eredően akvirálható (állatgondozók, állatkerti gondozók, idomárok, állattenyésztők, sajtkészítők, vadászok, erdészek, mezőőrök) kórokozók lehetőségét, mely gondolkozási irány hatással kell legyen a terápia megválasztására is.

Forrás: WEBBeteg
Szerzők: Dr. Nagy László infektológus és Dr. Sarkadi Adrien, infektológus

Hozzászólások (0)

Cikkajánló

Hogyan előzzük meg a...

A tüdőgyulladás leggyakrabban azért alakul ki, mert immunrendszere valami miatt (átmenetileg vagy tartósan) gyengébb. Egészsége megőrzésével vagy...

ARDS (akut respirációs distressz...

Az ARDS (acute respiratory distress syndrome vagy akut légzési distressz szindróma) több háttér ok miatt kialakuló tüdőkárosodás okozta hirtelen...

Mire figyeljünk inhalálás esetén?...

Megfázás, asztma, COPD... A légúti betegségek kezelésében fontos szerep jut az inhalációs terápiának, amely során a gyógyszerek, gyógyhatású...

Tüdőgyulladás: okok, tünetek...

A tüdőgyulladás a tüdő szöveteinek gyulladása fertőzés, allergia vagy fizikai-kémiai okok következtében. Néhány ipari országban a...

A tüdőgyulladás kialakulása és...

Mi állhat a tüdőgyulladás kialakulásának hátterében? Melyek a betegség rizikófaktorai? Melyek a betegség hajlamosító tényezői? A WEBBeteg...

A tüdőgyulladás és tünetei

A tüdőgyulladás világszinten a gyerekek vezető haláloka, ám a gyerekek, idősek és legyengült emberek mellett lecsaphat az egyébként egészséges...

Legionella - A légiós baktérium

Megisszuk, fürdünk benne, mégsem betegszünk meg. Ha azonban a vízpermetet belélegezzük, akár bele is halhatunk a Legionella baktérium által okozott...

A tüdőgyulladás kezelése

A tüdőgyulladás kezelése és annak sikeressége függ annak típusától, a beteg korától és életkörülményeitől. Összeállításunkból mindent...

Kérje ingyenes cikkértesítőnket!
Amennyiben szeretne azonnali értesítést kapni a témában születő új cikkekről, adja meg az e-mail címét. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.