A Streptococcusok okozta fertőzések

A Streptococcusok olyan fertőző baktériumok, amelyek változatos megbetegedéseket okozhatnak. Az A csoport legjelentősebb képviselője a Streptococcus pyogenes, más néven a húsevő baktérium.

A Streptococcusok egyik jellemző tulajdonsága, hogy a vörösvértesteket tönkreteszik, elbontják. Ezt a folyamatot hemolízisnek nevezik. A Streptococcusokat az általuk okozott hemolízis alapján soroljuk alfa-, illetve béta-hemolizáló csoportba:

• Az alfa-hemolizáló csoportba tartozik a tüdőgyulladást okozó Streptococcus pneumoniae, valamint a szájüregben élő Streptococcus viridans fajták.
• A béta-hemolizáló csoport Streptococcusait immunológiai tulajdonságaik alapján csoportosítják tovább. Ezek a szerocsoportok, amelyeket a latin ABC nagybetűivel jelölik.

A Streptococcusok között vannak ártalmatlan, sőt, hasznos fajok is, némelyik hozzátartozik a normális bélflórához, és a S. termophilust az ementáli sajt és egyes joghurtok készítéséhez is használják.

A Streptococcusok legismertebb tagjai

A húsevő baktérium

Az A-csoport tagjai a legfertőzőbb kórokozó Streptococcusok. Legjelentősebb képviselőjük a Streptococcus pyogenes, más néven húsevő baktérium.

Nevét onnan kapta, hogy előszeretettel szaporodik el sebekben vagy gyulladt bőrterületeken, és főként erősen szennyezett sebek vagy legyengült állapotú betegek esetén, akár amputáció is szükséges lehet a beteg gyógyulása érdekében.

A húsevő baktériumot egyébként az emberek többsége tünetmentesen hordozza, egyúttal üríti a kórokozót.

Leginkább a felső légutak közvetítésével, cseppfertőzéssel terjed. Betegség akkor alakul ki, ha a szervezet immunrendszere valamilyen okból legyengül vagy olyan új S. pyogenes alfajjal találkozik, amely iránt a védettség még nem alakult ki.

Streptococcus agalactiae

A B-szerocsoport legjelentősebb képviselője a Streptococcus agalactiae. A tehéntőgy normál flórájának a tagja, és a nők közel 40 százalékánál is jelen van a nemi szervek területén.

Azoknál a nőknél, akik hordozzák ezt a baktériumot, sokkal gyakoribb a szülési komplikációk kialakulása. Az újszülöttnél súlyos megbetegedések forrása lehet, újszülöttkori vérmérgezéshez vezethet. Ezen kívül ízületi gyulladást és szívbetegséget, endocarditist okozhat a véráramba kerülés után.

C és G szerocsoportba tartozó Streptococcusok

A C és G szerocsoportba tartozó Streptococcusokat, gyakran állatok hordozzák tünetmentesen, emberben viszont súlyos, gennyesedéssel járó kórképeket alakíthatnak ki.

Ezek a következők lehetnek:

• torokgyulladás,
• tüdőgyulladás,
• cellulitis (mélybe terjedő bőrgyulladás, nem azonos a köznyelvben cellulitnek nevezett kozmetikai problémával)
• pyoderma (a bőr mélyebb rétegeinek gennyes gyulladása),
• orbánc,
• ótvar,
• különböző sebfertőzések,
• gyermekágyi és újszülöttkori vérmérgezések,
• endocarditis (a szív belhártyájának gyulladása),
• ízületi gyulladás.

Enterococcusok

A D szerocsoportba, az összefoglaló néven enterococcusoknak nevezett Streptococcus fajok tartoznak.

Közös jellemzőjük, hogy általában a bélrendszer normál flórájának részét képezik, viszont a szervezet legyengülésekor vagy a véráramba kerülésük után, súlyos betegségeket alakítanak ki. A vérbe bekerülhetnek például a bélrendszer rosszindulatú megbetegedéseinek következtében.

A kiváltott kórképek közül jellegzetes az endocarditis, húgyúti fertőzések, hasüregi fertőzések, bőrfertőzések, gennyes sebfertőzések és súlyos esetben vérmérgezés is kialakulhat.

Streptococcus pneumoniae

A Streptococcus pneumoniae, más néven pneumococcus, gyakran található meg a légutakban, és súlyos megbetegedések kiváltására képes, elsősorban gyermekeknél, ahol zárt közösségekben járványos lehet az előfordulás. Szerencsére ma már létezik védőoltás a pneumococcus ellen.

A viridansok

Van még egy csoportja a Streptococcusoknak, amelyet viridans csoportnak neveznek. A viridansok a szájüregben egészséges körülmények között megtalálhatók, és jelentős szerepük van más kórokozók távol tartásában.

Ugyanakkor a véráramba kerülve, például egy szuvas fogból kiindulva, szívbelhártyagyulladást okozhatnak különösen olyan betegeknél, akiknek szívbillentyű betegségük is van.

A Streptococcus-fertőzések megjelenése

A Streptococcus-fertőzések három formában jelenhetnek meg:

• A hordozó állapotra jellemző, hogy a hordozó személyben a kórokozó nem okoz megbetegedést.
• A heveny megbetegedések gyakran gennyesedéssel járnak.
• Az akut szakasz után, a szervezet immunreakcióinak következtében a fertőzés lezajlása után, nagyjából két héttel úgynevezett poststreptococcalis kórképek jelenhetnek meg.

A Streptococcus okozta torokgyulladás a leggyakoribb kiváltott betegség, leginkább az A-csoportba tartozó baktériumok, elsősorban a S. pyogenes okozza. A streptococcusos torokgyulladás egyötödére jellemző, hogy a betegnek torokfájása, láza van. A torokképletek vörösek, duzzadtak, nem ritka a gennyesedés, főleg a mandulák területén. A betegség az esetek többségében általános panaszokat okoz: enyhe torokfájás, fejfájás, rossz közérzet, émelygés, hányás, hányinger. A nyaki nyirokcsomók megnagyobbodottak és fájdalmasak. A köhögés nem általános. Kisgyermekeknél gyakran az orrfolyás az egyetlen tünet.

A torok- és mandulagyulladás esetében, a kórokozó a nyirokutakon keresztül terjed, és gennyes középfülgyulladás, agyhártyagyulladás alakulhat ki szövődményként.

A bőrfertőzések közül gyakran okoznak ótvart és orbáncot, de a skarlát jellemző kórokozója is a Streptococcus pyogenes.

A toxikus sokk szindróma (TSS) súlyos tünetegyüttes, amelyet kezdetben a menstruációs ciklussal hoztak összefüggésbe, majd később derült fény egyes baktériumokkal való szoros ok-okozati kapcsolatára.

Diagnózis és terápia

A diagnózis a fertőzött területből vett váladék vagy súlyos esetben vérmérgezés fennállásakor a vér mikrobiológiai vizsgálatán alapszik, a tünetek pontos feltérképezése után.

A mikrobiológiai vizsgálat megadja a kórokozó pontos típusát, illetve meghatározható az a legmegfelelőbb terápiás szer is, amely az adott baktériumot a legnagyobb hatásfokkal pusztítja el. Az egyes Streptococcus fajok antibiotikumérzékenysége eltérő. Általában nagyon jól reagálnak penicillinre, ám nem egyszer, főként súlyos esetben erőteljesebb kezelés, antibiotikumkombinációk alkalmazása válik szükségessé.

A gyógyulás után poststreptococcalis kórképek fejlődhetnek ki

A Streptococcusok okozta megbetegedések lezajlása után immunológiai mechanizmusok következtében poststreptococcalis (azaz Streptococcus-fertőzés utáni) kórképek fejlődhetnek ki, melyek jellemzően az elsődleges betegség gyógyulása után jelennek meg.

A kórfolyamatok érinthetik a veséket, a szívet reumás láz formájában, a központi idegrendszert, a mozgásszerveket.

A reumás lázról bővebben

A reumás láz Streptococcus-fertőzés utáni immunológiai túlérzékenységi reakció, amely a fertőzések mintegy 3%-ában alakul ki 2-4 héttel a gyógyulás után. Az egész testre kiterjedő folyamatról van szó, jelentőségét azonban az adja, hogy a szívbelhártyát is érintheti, Abban az esetben, ha ez a szívbelhártya-gyulladás a szívbillentyűkre is kiterjed, nagy a veszélye a visszafordíthatatlan billentyűkárosodásnak.

A reumás láz kialakulásánák kockázatát a megelőző, akut fertőzés idején végzett antibiotikus kezeléssel lehet jelentősen csökkenteni.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőink: Dr. Kónya Judit, családorvos, Dr. Reinhardt István