Babakuckó

Szerző: kranki

A BLOG LEÍRÁSA

Élet egy apró gyermekkel és egy pocaklakóval... :-)

Látogatás: 39602 alkalommal

A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

Témazáró

2008.09.16.

Mint már említettem augusztus 22-én megszületett a kislányunk, Ágica. Nagyon boldogok vagyunk mind a négyen, és szerencsére egészségesek is!

A fenti blog leírás már nem aktuális, úgy hogy ezennel ezt a blogot bezárom és MAZSOLÁK néven tovább írosgatok.

Remélem továbbra is Velünk tartotok, és nyomon követitek az eseményeinket!

Mindenkinek sok puszi: Kranki

Hasmenés

2008.09.06.

Hazajöttünk, itthon vagyunk. Sajnos úgy néz ki, valamiféle vírust elkaptam, ugyanis megy a hasam. Még jó, hogy lassan két hete hogy szültem, azóta nem is voltam kint, még is összeszedtem....ez az én formám! Diétázom, sok folyadékot iszom, mert Ágicának kell a tejcsi...Nem engedhetem el magam!

Ráadásul ez még semmi, Tomcsira is átragadt a hasmenés! Ettől féltem! Egyből hívtam a védőnéninket, majd a doktornénit. Babika néni közölte, hogy ma már én vagyok a harmadik, aki ezzel kapcsolatosan hívja. Szóval valószínű, hogy tényleg vírusos. Szegény Tomcsi egész nap nyűgösebb volt az átlagosnál. Anyukám volt itt velünk, ő játszott vele. Nagymamám tanácsára főzött rizsnyákot. Én is néztem, hogy mit? De a lényeg, hogy ízlett és használt neki! Ajánlom nektek is (persze ha szükséges).

A doktor nénink délután rendelt, írt ki MILUPA HN 25 tápszert, ami nem tartalmaz tejet, és hasmenés esetén javasolt fogyasztani. Valamint hasmenés elleni szirupot is kaptunk, amit naponta 4-szer kell bevenni egy kis kanállal. Nekem pedig széntablettát adott, hogy nyugodtan szedjem. 

A tápszert a negyedik gyógyszertári "NINCS" után feladva, hazajött apa, hogy telefonkönyv segítségével nyomozzon tovább, vajon hol lehet kapni? Rá kellett jönnünk, hogy sehol sincs, sőt állítólag már nem is gyártják. Mivel nem ajánlottak helyette mást, felhívtuk a doktor nénit, hogy mi legyen? Ő is utána érdeklődött, de neki sem mondtak mást. Így hát marad a diéta, és megpróbálunk tej nélkül elaludni.

Délután a fiúk elmentek sétálni, majd vacsira Tomcsi evett egy kis rizsnyákot, megitta a szirupot, és jó sok forralt vizet. Megfürdött, tejcsi helyett is vizet ivott és szerencsére elaludt. És lekopogom, azóta nem volt kakis pelenka....

Nagyon felháborodtam a tápszer hiányán. Szerencsére Tomcsi már másfél éves, és nem annyira fontos a napi fél liter tej, vagy tejféleség fogyasztása. De mi lett volna, ha még nincs egy éves??? Mit adtam volna neki enni???

Megszületett a hugi

2008.09.01.

2008. augusztus 22-én 19 óra 15 perckor világra jött Ágica, Tomcsinak a kishúga. Pontosan anyának, azaz nekem a születésnapomon! Ennél szebb ajándékot nem is kaphattam volna!

Tavaly Valentin napra kaptam apától Tomcsit, most meg Ágicát! Micsoda időzítés! Tökéletes! Mint az életem, a két egészséges, és gyönyörű gyermekünk! Most kicsit lefoglalnak a napi események a picivel, de ígérem nemsokára jelentkezem és beszámolok az itthon eltöltött napokról, hetekről! Mit szól a bátyó a hugicához? Hogy telnek a napjaink két aprósággal? És milyen érzések kerítenek a hatalmukba? FANTASZTIKUS! Majd mesélek! Addig is legyetek jók, és élvezzétek az Élet apró szépségeit!

A Nagyerdőn

2008.08.15.

A múlt hétvégén a Békás tónál Borfesztivált rendeztek, különféle színes programokkal, koncertekkel ékesítették a hangulatot. Vasárnap, ebéd előtt mi is kinéztünk a kis családdal. Délelőtt lévén nem volt nagy tömeg, sőt a sátrak nagy része sem volt még kipakolva. De bár merre néztünk apával, mindenütt babakocsis, vagy lábbal hajtós kismotorokkal közlekedő gyerekeket és szülőket láttunk. Nem is gondoltuk volna, hogy ennyien sétálnak errefelé!

A tavat tavasszal felújították, kicsit koszos volt már a víz, de a csodálatos színű tavirózsák feledtették velünk ezt a gondolatot! A nagyobb gyerkőcök a hídról horgászással próbálkoztak, míg a kisebbek szülői felügyelettel a tó szélén szaladgáltak és hadonásztak a botjaikkal. Tomcsi is megpróbált közel menni a vízhez, beledobálni fadarabokat, de apa nem engedte (szerencsére). Így volt egy kis hiszti, de hamar túljutottunk rajta, mert megláttuk a pónilovakat. Akkor már szaladt is feléjük....de ahogy odaért, megtorpant és megvárt minket. Elbizonytalanodva állt előttük, utánozta a hangjukat, de nem mert közelebb lépni. Végül apával együtt mentek oda, és együtt simogatták meg a lovacskákat. Rájuk is lehetett ülni, menni 10 kört velük, valamint közös fotót is lehetett készíttetni róluk. Mi megkértük a tulajdonost, hogy előbb, hadd próbáljuk ki, tetszik-e a nagyfiúnak egyáltalán a dolog. Ő megengedte, apa pedig ráültette Tomcsit. Nem is volt semmi gond, míg el nem indult a paci. Akkor viszont emelte a kis kezét, hogy vegyük le, mert ő bizony le akar szállni a lóról. Gyorsan készítettem a saját fényképezőgépünkkel egy képet, az utókor számára és levettük a lovacskáról. Szóval ennyi volt a lovaglás! De legalább nem került pénzbe!

Megnéztük az ottani játszóteret is, majd átsétáltunk az Egyetem elé, a szökőkúthoz. Elújságoltuk neki, hogy két évvel ezelőtt itt fotózkodtunk apával menyasszony és vőlegényként! Hogy repül az idő! Lassan meg már itt van a hugi is!

Ez a víz jobban felkeltette az érdeklődését, mint a Békás tó. Rohant oda és már emelte is a kis lábát, hogy belemászik! Nyilván nem engedtük, akkor próbálkozott a kezével csapkodni a vízben. Kitartó egy gyermek! Alig tudtuk elvonszolni a szökőkúttól, de felfedeztem egy kisfiút, aki az aszfaltra rajzolt krétával. Így sikerült elcsalni őt a víztől. Leült a betonra, kezébe ragadott egy színes krétát, és el kezdett firkálni. Persze a meglévő rajzokba kellett neki belerajzolni! A kisfiú egy darabig nézte, majd odalépett és lökdösni kezdte,még a krétát is kikapta a kezéből! Tomcsi csak nézett, nem értette a kisfiú mérgét. Arrébb ültünk, és mi is rajzoltunk macit, virágot, amit nyugodtan összeszínezhetett! Ez is jó volt!

Hirtelen ránéztem az órámra, úristen mindjárt fél tizenkettő! Meleg is volt, meg Tomcsinak következett az alvásidő, meg az elmaradhatatlan finom ebéd! Így hát be a kocsiba, és irány mama!

Máté 1 éves szülinapi bulija

2008.08.10.

Szombatra kaptunk meghívót a keresztfiúnk első szülinapjára. Anyósomékhoz szólt a meghívás, mivel ők kertes házban laknak, jobb ott egy kerti party, mint bent egy lakásban összeizzadni!

A két gyerkőc miatt a buli délután egy óra utánra lett meghírdetve, mivel akkor ébrednek fel. Ezért érkeztünk mi is fél kettőre a helyszínre. A sógorom épp a szülinapos lufikat akasztotta fel a kapualjra,az ő apósáék grilleztek hátul, anyósomék a salátákat, a köreteket szervírozták, míg a dédik már a teraszon várakoztak. A teraszon szépen meg volt terítve, az asztalon Micimackós papírtányérok, és macis - névreszólós poharak sorakoztak egymás mellett. Már csak az ünnepelt és anyukája hiányzott!

Hamarosan ők is megérkeztek. A két fiú hatalmas visítással és öleléssel köszöntötte egymást.

Következett az ajándék átadás: először a két-két nagyszülő köszöntötte fel az unokájukat, majd a dédik következtek, végül mi a keresztszülők zártuk a sort.

Máté azt sem tudta, hová nyúljon, mindenütt ajándék kupacok hevertek a pléden. Szerencsére senki sem felejtkezett el a mi kisfiúnkról sem, ő is kapott ajándékot! Igaz, neki a jövő héten lesz a szülinapja, és az sem kerek (csak 1 és fél), de fontos volt, hogy ő is kapott valamit! Így együtt bontogatták a csomagokat. Néha-néha egy pillantást vetettek a másikra, vajon ő mit kapott, főleg, ha az hangot is adott ki, de mindenki el volt a saját meglepetésével!

Ezek után következhetett végre az evés! Finomra sikerültek a grill húsok, a baconszalonnába tekert virslik és kolbászok...hozzá a fincsi friss zöldség saláták.....jól bekajáltunk! Menet közben Tomcsi is evett ezt-azt, amit sikerült a szájába dugnom.

Közben beborult az ég, elkezdett cseperegni az eső is, így a szülinapi tortát csak a kapualj alatt tudtuk elfogyasztani. De ott is nagyon nagy sikere volt. 

Máté anyukája hozta (és sütötte) a tortát, rajta az 1-es számgyertya és a halacskás marcipán figura. Mi pedig elénekeltük a "Boldog születésnapot" című nótát, majd Máté megpróbálta elfújni a gyertyát, nem sok sikerrel....végül Tomcsi sietett a segítségére! Máté közben lekapta a tetejéről a marcipán figurát, és elkezdte rágcsálni. Pár perc múlva úgy nézett ki, mint aki sárban hempergett...még a haja is ragadt a marcipántól!

Kíváncsi leszek a fényképekre!

Ez a nap is gyorsan véget ért, mehettünk haza fürdetésre!

Furcsa volt, hogy egy évvel ezelőtt a sógornőm volt nagy pocakos, most meg én vagyok.......hogy elszaladt egy év!!

Vajon mi lesz jövőre?

 

A játékboltban

2008.08.06.

A keresztfiúnk nemsokára egy éves lesz (éppen most pénteken). Már megvettük neki az ajándékokat egy jó hónappal ezelőtt, de meglepetésből soha sem elég, ezért még nézni akartam neki valami ráadást. Elvégre egyszer egy éves Máté (is)!

Leírom, mit fog kapni: Tomcsinak vettem a múltkor egy készségfejlesztő dobozt, amelynek mind a hat oldalán különféle játékok vannak (ami zenél, állathangokat ad ki, telefon hang effektekkel, tologatós- húzogatós, átforgatós figurákkal). Szóval sok mindent tud, és a keresztfiúnknak nagyon megtetszett, a sógornőm meg is jegyezte, hogy ők is vesznek egyet Máténak. Erre én egyből lecsaptam,-majd mi megvesszük!- végre valami, aminek tényleg örül a gyerek!

Aztán étkészlet, amire most már neki is szüksége van:osztott lapostányér, mély tányér, pohár és evőeszköz.

Mivel Máté is úgy nő, mint a gomba, vettünk neki ruhát is. Többek között pólókat és egy édes három részes garnitúrát (rövid nadrág, póló és egy kockás mellény). Annyira megtetszett, hogy Tomcsinak is szereztem be belőle!

Ezeken felül gondoltam még valami kis apróságra...ezért elindultunk hármasban a játék nagykerbe.

A bejáratnál kivettem Tomcsinak egy nagy bevásárlókocsit, hogy mi könnyebben tudjunk nézelődni, de apa úgy döntött nem szükséges.

Letette Tomcsit a földre, ő meg kapásból szaladt a plüss játékokhoz, egyiket a másik után fogta meg, szorította, ölelte magához. Miután itt körülnézett rohant tovább a sorok közé. Az alsó polcokat, amiket elért végig fogdosott mindent, benyomogatta a játékokat. Apa nem győzött menni utána, és visszapakolni a dolgokat. Én meg csak nézegettem , válogattam a sok játék között.

Eszembe jutott, hogy a mi kisfiúnk ne érezze magát furcsán a szülinapi partin, neki is vennünk kell ajándékot. Hisz ő még kicsi és nem tudja, nem érti miért kap az unokatesója annyi játékot, ő meg nem.

A bőség zavara kerített a hatalmába....örültem volna, ha Tomcsi megmutatta volna, mit szeretne! Olyan nehéz így választani! Gondoltam valami húzós játékra, amit maga után tud húzni, vagy barkácskészletre....

Végül is, találtam egy szerelő készletet kicsiknek (jó nagy darabokból áll, nincs benne apró lenyelhető rész és csak 300 Ft-ba került), egy pöttyös labdát, egy nagy piros sportkocsit, aszfaltkrétát(mert az utóbbi időben elkezdett rajzolgatni a játszin az aszfaltra), lufit(mert léggömb pártiak is lettünk). Apa választott matchbox-ot is. Valamint az alsó polcon elhelyezett bébikormányos játékszimulátort.....ami mellől nem igazán sikerült elvonszolnunk....így hát az is a kosárba került!

 És ebből mi lesz a Mátéé? Jogos a kérdés.... szerintem a piros sportautó és a labda.

Lehet, hogy soknak hangzik, amit vettünk, pedig összesen kerekítve 5000 Forintot fizettünk!

Ja, és mikor mondtuk Ica mamának, akkor közölte, hogy a szimulátort átveszi tőlünk, ugyanis ő is úgy gondolkodott, mint mi az ajándékosztás terén!

Élményekkel, és játékokkal gazdagon tértünk haza. Legközelebb már négyesben fogunk menni vásárolni.....

 

Hajszobrásznál

2008.08.02.

Minden akkor kezdődött, mikor apa bejelentkezett a fodrászához, és megkérdezte tőlem, hogy Tomcsit viheti-e.....

Mire én: - Persze, hisz több, mint egy hónapja voltunk Tündinél!

A biztonság kedvéért elkísértem őket azon a napsütötte délután.

Egy kicsit várnunk kellett, addig Tomcsi felderítette a terepet, ugyanis itt voltunk legelőször fodrásznál, és fel kellett eleveníteni az emlékeket!

Jobbnak láttam, ha előbb apát nyírja le Rita, Tomcsi addig is szokja a helyzetet, és nézi mi vár rá (is). Az elején tetszett neki a hajnyíró gép hangja, csodálta ahogy hullott a földre apának a haja. Majd megunta, és folytatta a terepszemlét. Először az ajtóról a függönyt akarta leszedni, majd a hajmosónál a törölközőket kezdte a földre dobálni. Végül a polcon felfedezett egy kis seprűt, és azzal kezdett nagytakarításba....képzelhetitek..a hajszálak repkedtek ide-oda!

A bejáratnál volt egy akvárium, néha odaszaladt, megkopogtatta az üveget, utánozta a halakat, majd odébb állt.

 Közben elkészült apa frizurája, jöhetett Tomcsi feje. Már mikor beültettük a székbe nyöszörögni kezdett, aztán a hátára került a törölköző, beindult a hajvágó és vége lett a világnak! Olyan ordításba kezdett, hogy szerintem az egész környék visszhangzott tőle! A kis fejét kapkodta, dobálta össze-vissza. Akkor kitaláltuk, hogy apa vegye az ölébe...de nem vált be. Ezután próbálkoztam én: ölembe vettem, megnyugodott, de mihelyst bekapcsolta Rita a gépet, kezdődött minden előről. Nem volt mit tenni, feladtuk!

Hazafelé úton próbáltuk megfejteni a hiszti okát: talán keveset aludt? Vagy ismeretlen volt a hely? Vagy Rita nem volt szimpi? Pedig egy kosár játékot is elővett Tomcsinak!

Nem jutottunk előrébb a válasz terén. Az vigasztalt, hogy másnap én is bejelentkeztem a fodrászomhoz (Tündihez), bízva, hogy ott minden kiderül!

Pénteken délután elég alvás és evés után, elindultunk....

Ide is előbb érkeztünk, hogy legyen idő szétnézni. Itt Tomcsival kezdtünk. Beletettük a forgószékbe, próbálkoztunk a törölközővel, de ledobta a hátáról. Jött a sírás. Szóval megpróbáltuk minden takaró nélkül.. Így sem tetszett neki, leraktam a földre, és Tündi mögé állt, és nyírta...menet közben! Nemcsak Tomcsi, de még én is tiszta hajas lettem. De sikerült legépelni a haját! Hurrá!

Elnézést kértem Tünditől, és értetlenül álltam, hogy ha eddig engedte, akkor most mi történt, hogy NEM?

Szerinte, mint gyakorlott kisgyerekes hajnyíró, mostanra nyílt ki a gyerek, és rájött, hogy tud ellenállni is! Azt is mondta, hogy ez normális, megszokott dolog, van ennél rosszabb is!

Már előre félek a következő hajvágástól!

Mindezek után következtem én....reméltem apa hamar visszaér Tomcsiért, hogy nyugodtabban dolgozhasson Tündi a fejemen.

Odaültem a hajmosóhoz, kaptam egy törölközőt a nyakamba, hátrahajoltam....és megint elkezdődött a sírás! Olyan nagy könnycseppek hullottak a kis arcán végig, hogy még én ekkorákat nem is láttam! Jobban sírt, mint mikor ő volt az olló alatt. Gondolom, féltett vagy sajnált engem? Felvettem az ölembe, és megpróbáltam megmagyarázni, hogy ez egyáltalán nem fáj, sőt jólesik, de reménytelennek tűnt.

Szerencsére apa érkezése jobb kedvre derítette, úgyhogy el is mentek sétálni míg én el nem készültem.

A végeredmény (hosszú hajból rövid lett) viszont tetszett Tomcsinak, mert széles mosollyal szaladt felém!

Szóval az a lényeg, hogy minden jól végződött!

 

 

Tomcsi fejlődése

2008.07.31.

2007. február 14-e óta nagyon sok idő eltelt.....rengeteg élménnyel és tapasztalattal lettünk gazdagabbak. Így visszagondolva, sokat el is felejtettünk. Még jó, hogy annak idején Tomcsi kapott egy Babanaplót, amit azóta is folyamatosan vezetek. Néha, ha időm engedi, és rámtör a nosztalgiázhatnék- pláne így Ágica érkezése előtt - előveszem a fényképalbumot és a naplót, és nézegetek, olvasgatok. Mintha nem is Tomcsi lenne a képeken, rengeteget változott! Milyen pici volt! (pedig átlag babának született)

Lassan a család is előveszi majd, és hasonlítgatja a hugicához.

Visszatérve a naplóhoz, -lehet, hogy az én memóriámmal van probléma, de- sok apróságot elfelejtettem Tomcsival kapcsolatban: Mit, mikor, és hogyan csináltunk? Pedig fel kell eleveníteni a történteket, mert szükségünk lesz rá....segítségül hívtam a naplót.

Első mosoly 10 hetesen, első hangos felnevetés 12 hetesen- szinte hihetetlen! Másfél hónaposan már átaludta az egész éjszakát, négy hónaposan (keresztapu szülinapján) átfordult, fél évesen pedig kibújt az első fogunk! Szerencsére tőlem örökölte a fájdalommentes fogzást: csak a híg széklet, és orr-nyál folyásból következtettünk az újabb fog érkezéséről. Bár visszagondolva, volt egy pár nehéz éjszakánk, mikor úgy bedugult a kis orra, hogy nem kapott levegőt. Szegény, ordított, mi úgy próbáltunk segíteni, hogy orrszívóval akartuk kiszívni az anyagot, de nem is nagyon jött, meg nem is engedte. A szívünk majd megszakadt a fájdalomtól, annyira sajnáltuk, de muszáj volt próbálgatni. (a mai napig az orrszívó puszta látványától készen van a gyerek)

Ennek ellenére mi még örülhetünk, mert nem volt láz, és nem volt nagyon nyűgös - mondom, leszámítva azt a néhány éjszakát -.

Innentől kezdve szinte minden hónapban történt valami új és számunkra fantasztikus változás az életünkben.

Kezdődött a pápá integetéssel, a pancsolás megkedveléséig. A szoptatás 7 hónapos koráig működött, ugyanis olyan nagyfiúnak érezte már magát, hogy ezek után nem volt hajlandó bekapni a cicit, pedig még lett volna tejcsim. Következhetett az újabb állomás: a kanalas etetés. Kedvence - mai napig - a sütőtök és az őszibarack.

Mostanság próbáljuk az önálló evéshez szoktatni, ami Tomcsinak nagyon tetszik, végre gond nélkül disznólkodhat.(utána úgy néz ki a konyha, mintha egy bomba becsapott volna a fazékba). De ezt leszámítva egyre ügyesebben megy neki. Főleg a villára felszúrni a husi-, krumpli darabokat. A kanállal kicsit érdekesebb a helyzet, azt fordítva dugja a kicsi szájába, és még rá is harap a kanálra! Biztos ez is csak idő kérdése.

A mászás már-már majdnem kimaradt az életünkből, mikor is a hátrafelé mászás után beindultunk. Megmondom őszintén, én már féltem, hogy 1 éves kor közeledtével még semmi sem történik, ezért a Dévény-módszer felől érdeklődtem. Gyógytornászt is akartam hívni a kisfiamhoz, de abban a hónapban egy sem tudott fogadni minket, mindegyik foglalt volt! Így utólag nem is bánom.

A mászás után alig vártuk, hogy elinduljon, mert szerintem elég sokáig csak mászott....Végül 15 hónaposan megtette az első lépéseket. Olyan büszkék voltunk.....fogta a kezünket, és lépett! Először egyet-kettőt, majd minden nap egyre többet, egyre bátrabban. Míg most, olyan gyorsan szalad, hogy alig érjük utol!!

Az első szó, természetesen az ANYA volt! Nem teljesen tisztán, inkább "aana" volt, de tudtam, hogy az én vagyok, és nekem szól!

Manapság mindenkinek "aanaa"-t kiabál, ha jelezni akar valamit, de mellette már mama, baba, papa, adjál és persze APA is elhagyja a kis száját. Meg persze a hanta babanyelv, amit még nem tudtunk megfejteni!

És még mennyi mindent tudnék írni, de már felébredt a kis drágám és szólít: AAANYAA!

Legközelebb folytatom. Addig is pusszancs Mindenkinek!

 

Házassági évforduló

2008.07.21.

Elérkezett a nagy nap....

Mamáék  30-ik házassági évfordulója....

Ezért meghívták az egész család apraja nagyját Bogácsra egy ünnepi ebédre. Miért pont Bogács? A nászútjukat Cserépfalun töltötték, és úgy gondolták nekünk is meg kell néznünk a környéket, kipróbálnunk a kitűnő éttermeket!

Örültünk, legalább kirándulunk megint egyet! (ki tudja meddig mehetünk)Bár lassan csak egy hónapom van Ágica érkezéséig, már nem nagyon szívesen vállalok be hosszú utazásokat.

Tomcsi ébredése előtt elkészítettem a májkrémes szendvicseket, a finom teát, hogyha felkel, már is útra kelhetünk. Így is történt, még be kellett szaladnunk a cukrászdába a menyasszonyi tortáért, aminek a szállítása - hűtőtáskában jégakkuval zajlott- a hirtelen jött nagy meleg miatt, érdekes volt. Majd a 30 szálas virágkosár elhelyezése okozott némi problémát, mert nem igazán akart beférni a csomagtartóba. Végül az anyósülés padlózatára tudtuk rakni, ami azt jelentette, hogy az ülést hátrébb kellett tolni.....szóval nem sok helyem maradt! De a cél szentesíti az eszközt - alapon kibírtam a jó órahosszas utat.

Tomcsi útközben nézelődött, a rádió bekapcsolása után az ismerős dallamokra táncolni kezdett a gyermekülésben, így számunkra is gyorsabban telt az idő.

Szerencsésen megérkeztünk a házhoz, ahol egy kiszuperált padlószőnyegen, két pléd és a játékok várták a két kis unokát. Mi szokás szerint előbb érkeztünk, így a választás joga a mi kisfiúnkat illette meg. Azt sem tudta a drágánk, mivel játsszon!

Nemsokára megérkeztek Mátéék is, nagy visongatással üdvözölték egymást, és ismét rávetették magukat a játék-kupacra. Az a fél év korkülönbség lassan nem is észrevehető a két gyermek között.

Ebédidőhöz közeledvén összepakoltunk, és átmentünk Bogácsra, egy hangulatos, kőkorszaki étterembe. Belépéskor az asztalon elhelyezett rózsakosár láttán a szülők már elérzékenyültek, később ez csak fokozódott az ajándékok átadásával.

A gyerkőcöket beletettük az etetőszékekbe, és kezdődhetett az ünneplés!

Pezsgős koccintással kezdtünk, amiből persze én sem maradhattam ki - gondolván ennyi Ágicának sem fog megártani -.

Majd érkezett a finom húsleves, amiből úgy gondoltam, Tomcsi is jól fog lakni a sok zöldséggel....de ez sajna, csak úgy jött össze, hogy a kisfiúnk táljába az asztalnál ülők beletették a saját zöldségüket, így lett meg az Ő menüje! Szerintetek?! Kértünk volna plusz répát, krumplit, de közölték, hogy nincs több. Már ekkor leszögeztem magamban, hogy ide sem jövünk többet!

Másodiknak mindenki azt rendelt, amit kívánt, az jól sikerült.....mi külön rendeltünk még egy adagot Tomcsinak is.....a kovászos uborka különösen ízlett neki! Vajon számít valamit, hogy mikor még a pocakomban volt, rengeteget megettem?

Minden főétkezés végén nekem a desszert nélkülözhetetlen kellék. Most itt volt a torta, a szülők akkori menyasszonyi fotójával a tetején!

Anyósomék meg sem tudtak szólalni a meghatódottságtól! Mi pedig az örömtől, hogy így sikerült meglepnünk őket.

Ebéd után siettünk vissza a szállásra, mert a két gyerkőc már nagyon álmosnak bizonyult. Visszaértünk, gyors peluscsere, le a kisinget, nadrágot. Utazóágy híján magunk közé vettük Tomcsit apával, és így hármasban - plusz a pocaklakó- aludtunk egy nagyot a jó hűvös szobában.

Ébredés után uzsi, és indulhattunk, mert nagyon eltelt az idő. A szülők kitalálták, hogy hazafelé menet megállhatnánk egy finom halászlére Tiszafürednél...na, persze ennek a meghívásnak sem tudtunk ellenállni! Ezért meg lecsúsztattunk a torkunkon egy-egy adag harcsa halászlevet finom, ropogós kemencében sütött házikenyérrel....Tomcsinak is bejött!

A két etetőszék itt egymás mellé került. Boldogan néztük, ahogy a két fiú az előrágott kenyérdarabokat próbálják egymásnak átadni. Vicces kép volt! Tündériek voltak!

Végül is a szokásos fél 8-as fürcsi helyett fél 9-re értünk haza, amit észrevehetően nehezményezett a kisfiúnk. Már a kocsiban elaludt, és megzavarta, hogy utána jött a locsizás, a kajcsi...és nem igazán akart visszaaludni! (pedig nagyon fáradt és álmos volt!)

Tanulság: ha már beállt a gyerkőc napirendje, próbáljunk minden körülmény mellett alkalmazkodni hozzá! Ne zavarjuk meg szegényt!

Ígérem, nem fordul elő még egyszer!

Házavató Pátyon

2008.07.16.

A legjobb barátnőmék úgy döntöttek elköltöznek Debrecenből, közelebb a munkahelyükhöz. Pátyon találták meg álmaik házát....

Igaz, még nem rendezkedtek be 100 százalékosan, de ránk való tekintettel (hogy augusztusban szülök), minket külön meghívtak.

Hétfő reggel kezdtem összecsomagolni: miután este megnéztük az időjárás jelentést, több ruhát kellett odapakolnom, mert lehűlést jeleztek. Én megmondom öszintén, örültem neki, mert nem a nagy melegben kellett utaznunk, és Tomcsinak is kedvezőbb a hőmérséklet.

Szóval a szokásos ruha és játék mennyiség összeszedése után, indultunk is. Utána érdeklődtem, hogy Budapesten az Outlet útbaesik, ezért oda is beszaladtunk. (az újságokban sok jó dolog van ott)

A valóság is ezt igazolta, de több idő kellett volna még nekem, hogy alaposabban szét tudjak nézni......de apa siettetett.....

Ajánlom, aki arra jár nézzen be, mert sokat lehet spórolni!

Végül is kora délután érkeztünk meg a Pest melletti kisfaluba. Hamar megtaláltuk a barátnőmék házikóját, akik már nagyon vártak minket.

Kisbabájuk még sajna nincs, de van egy hófehér westie-jük, akit Tomcsi nagyon szeret!

Az időjárás nem volt valami csodás, ugyanis szakadt az eső.....a hőfok pedig lesüllyedt 16 fokra!!!

Tomcsinak bőven raktam oda ruhácskát, úgyhogy nem őmiatta izgultam, hanem magunk miatt. De a barátnőmék megmentettek minket a hidegtől, ugyanis felöltöztettek minket!

Átadtuk az ajándékokat, Tomcsi a virágcsokrot, két puszi, ami nála még abból áll, hogy odatartja a kis pofiját.

Gyorsan megbarátkozott a környezettel Tomcsi, úgy mászkált a házban, mintha otthon lenne! Különösen a harmónikaajtó tetszett neki, ami a spájzt választotta el a konyhától, valamint az egyik szobát a nappalitól. Felváltva rohangált az egyik ajtótól a másikhoz, húzgálta ki-be, kopogtatott rajtuk, kukucskált mögülük. Már féltem, hogy letépi, mikor nyugalomra intett a házigazda, még garanciás, most kell tesztelni!

Amikor megunta az ajtóhúzigatást, Frodót (a kutyát) kezdte el nyúzni, akinek túl jó a memóriája, és menekülőre fogta a dolgot. Sajnos, sok kellemetlen tapasztalata alakult ki a kicsikkel kapcsolatban, ezért már nem szereti, ha piszkálják. Viszont mikor előkerült a labda és a lufi, csak előmerészkedett....Tomcsi pedig csak erre várt, rávetette magát a kutyára, meglovagolta, majd szeretetét kifejezésre juttatva beleharapott! Frodó hátába! Szegény kutyus, azt se tudta hová meneküljön hirtelen. Kis idő elteltével megint előbújt, akkor Tomcsi az egyik cumiját dobta Frodónak, aki megszagolta, és elszaladt vele. Na erre a kisfiam, iszonyatos ordításba kezdett.(pedig a másik cumkó a kezében maradt) Miután visszaszereztük a cumit, jöhetett a fertőtlenítés! Egyébként nem szoktam túlzásba vinni ezt a dolgot, de most jobbnak láttam megtenni ezt a lépést. Tudjátok, soha nem lehet tudni, és különben is jobb félni, mint megijedni! Vagy nem így gondoljátok?

Elérkezett a vacsora idő: Meglepetésünkre nemcsak felnőtt, de még külön gyerek menüt is állított össze az én barátnőm!

Vacsi után segítettem leszedni az asztalt, addig a fiúk összeállították az utazóágyat. Majd következett a fürcsi: Itthonról vittük az ismerős pancsis játékokat, (Kriszti még csúszásgátlót és babafürdetőt is szerzett be) apa beletette Tomcsit a hatalmas fürdőkádba, (melyből alig látszott ki,) de a locsi-pocsi az mindenhol pancsolást jelent, ezért szerencsére semmi extra nem történt....a végén úgyanúgy mint itthon, nem akart kiszállni a vízből.

Gyors öltözés, tejcsi ivás, és az altatás.....igen ám, de kint a szomszédban ugatott a kutya....idegen hangok, zajok....Tomcsinál mutatóujj feltartva: Haa! Mi ez?

Akadt egy kis probléma, de a végén a fáradtság győzőtt, és csak elaludt a kis manócskánk. Ezekután mi is kidőltünk, beszélgettünk még egy kicsit, de hamar álomba szenderültünk.

Másnap még szintén esett az eső, ezért ismét a házban kényszerültünk maradni, de nagyon gyorsan elrepült az idő, és már indulhattunk is haza.

Útközben a barátnőm felhívott telefonon, hogy Frodó úgy alszik, mint a bunda, és köszönnek szépen mindent. Ezzel mi is így voltunk: Tomcsi végig aludta a hazafelé utat, és mi is köszöntük azt a fantasztikus, teljeskörű ellátást, amit kaptunk tőlük.

Egyúttal meghívtuk őket augusztus 20-ra, mondván milyen szép a debreceni virágkarnevál...:) és még lehet, hogy én is egyben leszek!

 

 

Bevásárlás Tomcsival

2008.07.12.

Mivel a Pocaklakó nemsokára megérkezik, úgy gondoltam ideje felkészülnünk rá. Itt most nem a huginak szükséges dolgokat értem, mert azokat már beszereztük, hanem ajándékokat, amikre augusztusban, illetve szeptemberben van szükség. Tudjátok, névnap, szülinap, házasságiévforduló, stb.. Ezeket nem szivesen bízom másra, ezért míg tudok közlekedni, addig be kell vásárolnom.

Készítettem egy listát, hogy kinek-mikor-mit gondoltam, mellé az összeget....hát nem olcsó mulatság....de ez kell és kész!

Szóval hármasban nyakunkba vettük a várost, miután a délutáni szunyókálásból felkelt Tomcsi. Célirányosan közlekedtünk, nagy áruházláncokba is benéztünk, főleg azért, mert ott Tomcsit be lehet ültetni a bevásárlókocsiba, és mi nyugodtan nézelődhetünk.

Szerencsére nem annyira hisztis gyermek, nyugisan ült a kocsiban, mindig talált valami érdekes látnivalót.

A legjobb barátnőmnek a kutyájának is akartunk valami meglepit, ezért egy állatkereskedésbe is bementünk. Azért is szeretem ezt az üzletet, mert annyi féle-fajta állat van, hogy szinte egy mini állatkerttel felér.

Apa Tomcsival egyből ment hátra az állatokhoz, míg én válogattam az ajándék ötleteim között. Miután végeztem, megkerestem a fiúkat, és mit látok? Apa ölében Tomcsi, a vállán pedig egy nagy papagáj, aki nagy hévvel csipkedi a kicsink ujjacskáját, aki jól mulatott az adott helyzeten. Hogy-hogy nem fél?-kérdem én. Minden kicsi ilyen bátor?

Nyúlt be a nyuszikhoz, megsimogatta a tengerimalacot, utánozta a halacskákat az akváriumnál. Fizetés után alig akart kijönni az üzletből.

De nem volt mese, haladnunk kellett tovább, mert hétfőn házavatóra utazunk, és még hiányzott az ajándék. Végül azt is megvettük, indulhattunk végre haza, azaz a játszira.

A kocsiból kiszállva, a haverokat egyből észrevette Tomcsi, ő már fel sem akart jönni, hisztizni kezdett.  Szerencsére keresztanyuék Mátéval épp akkor értek oda, így ők lent maradtak míg mi apával felvittük a csomagokat, és lehoztuk a homokozókészletet.

Keresztanyu meglepődve mesélte, hogy az egyik anyuka egyből ment oda Tomcsihoz, és vitte a gyerkőcökhöz. Hát igen....mi ilyen közvetlenek vagyunk...nálunk ez természetes, hogy segítünk egymásnak, mindig figyelünk nemcsak a saját gyermekünkre, hanem az övékére is....Megosztjuk a játékokat, nassolnivalókat, tapasztalatot cserélünk.

Így én meg különösen nyugodt vagyok, ha Ágicával leszek a lakásban, mindig lesz, aki a nagyszülőkön kívül foglalkozik a kisfiúnkkal.

Remélem, majd lesz alkalmam viszonozni ezt nekik, ha ők lesznek hasonló cipőben, mint most én!

A homokozóban

2008.07.09.

A reggeli után már tudja Tomcsi mi következik: indulunk a játszira.

Még mosogatok, mikor hozza a cipőjét, hogy adjam rá, mert ő már készen van. Ilyenkor egy pár percem van már csak, mert egyébként következik a hiszti. (felvilágosítottak az anyukák, ez még nem hiszti, de nekem már annak számít)Szóval fel a cipőt, babakocsi, homokozókészlet, innivaló és mehetünk.

Szerencsére kezdünk beilleszkedni a lenti csapatba: Panna (az egyetlen talpraesett kislány, aki most 2 és fél éves) ha meglátja Tomcsit, már szalad felé és kiabálja a nevét. A fiúkkal kicsit másabb a kapcsolatunk, tudjátok tartózkodóbbak.....és egyre inkább féltékenyek a csajszlira! Máté augusztusban lesz 2 éves, az ő nagy cimborája Dávid( ő is 2 és fél éves)....ők ketten nehezebben engedik maguk közé Tomcsit. Például Máté a játékait csak Dávidnak adja oda. Ha véletlenül Tomcsinak mégis sikerül megkaparintania, jön az ordítás, és erőszakkal kiveszi a kezéből. Az én kisfiam pedig csak néz, hogy most meg mi történt?

Már most úgy vettem észre, kezd enyhülni a két fiú, alakul a triumvirátus! De a kiskirály akkor is Panna lesz!

Tegnap Panna kapott egy babakocsit, ami persze mind a három fiú érdeklődését felkeltette. Szinte egyszerre vetették rá magukat, mindegyik tolni akarta. A Nő közéjük lépett, és egy határozott mozdulattal, félretolta őket, és győzelemittasan eltolta köztük. Mi szülők csodálattal néztük a kiscsaj határozottságát. Na igen, ő biztos nem lesz egy elveszett gyerek!

 Az akarat és a makacsság már nálunk is jelen van, addig hajtja a magáét, míg meg nem kapja, vagy el nem éri a kis célját. De hát apa és anya is ilyen, akkor mit várunk?

A homokvárépítés még apára vár, Tomcsi csak a rombolás szintjén tart.

Jó nézni, ahogy eljátszanak a homokozóban, apa és fia....na meg persze a többi baba.... és nemsokára a hugica is.

Nagyon büszke édesanya és feleség vagyok!

Teljes szivemből kívánom, hogy TI is így érezzétek!

A kertben

2008.06.29.

A hétvégék nálunk "nagyszülős hétvégék". Szombatonként Erzsi mamáéknál, vasárnaponként Ica mamáéknál vagyunk. Most sem történt másképp.

Az én szüleim bérházban laknak, de -szerencsére- van egy kertjük is.

Kihasználva a jó időt, - és azt, hogy Tomcsi kapott egy felfújhatós medencét- itt volt az alkalom, hogy megismételjük a múlt heti pancsolós napokat.

Reggeli után gyorsan összecsomagoltam, tettem oda jó sok játékot, fürdőgatyát, három adag váltó ruhát, kisköntöst, és indultunk, ne a nagy melegben kocsikázzunk (bár a kocsiban van klíma).

Amint kiértünk, a medence már készen állt a bevetésre, már melegedett benne a pancsivíz. A hőfok nem volt megfelelő, ezért mamának még melegítenie kellett hozzá. A mi kisfiúnknak viszont nem nagyon volt türelme kivárni ezt, toporzékolni kezdett. Ő úgy gondolta, a kellékeket beledobálta a vízbe, és mászhat ő is utánuk....

 Próbáltuk nyugtatgatni, de reménytelennek bizonyult. Míg jött papa a mentő ötlettel: Nézzük meg a galambokat!

Nagypapa nagy galambász, a kertben két galambház is található, postagalamb reptetés a hobbija.

Tomcsi imádja nézni őket. Úgy jár-kel a galambházban, mintha mindig is ott lett volna. Papa pedig titkon reméli, ha már az ő kisfia nem követte a nyomdokait, talán majd a kisunoka fogja.

Ha már az állatoknál tartunk, a hátsó szomszéd bácsinak pedig van egy kecskéje, és tyúkjai. Nyilvánvaló volt, hogy őket is ezek után meg kell néznünk.

Kapásból ment a kerítéshez, beintegetett nekik, majd ment füvet szedni, amit a drótkerítésen pici ujjaival próbált átdugdosni a kendermagosoknak.

Remélem ez az állatszeretet megmarad a későbbiekben is, és nem fog félni tőlük.

Az állatetetésnek mama kiáltása vetett véget, hisz elkészült a pancsivíz. 

Szaladtunk előre, bele a medencébe! Közben a káros napsugárzás ellen odaállítottunk egy napernyőt is, hogy nyugodtabbak lehessünk. (azért a biztonság kedvéért még naptejjel is bekentem)

Mi szintén a hűvösbe húzódva figyeltük, milyen aranyosan eljátszik a vízben: a kisvödörből a nagyvödörbe öntötte a vizet, majd átlapátolta. Aztán jött a felhúzhatós rák, a levegőben úsztatva, és így tovább...milyen jól elvolt!!

Közben elkészült az ebéd, ideje lenne kiszedni Tomcsit a vízből, már féltünk, hogy uszonya nő a gyereknek, de nem akart kimászni.

Nagy nehezen apa meggyőzte, megebédeltünk, mama pedig elvitte aludni. Nem sokáig kellett ringatni, hamar kidőlt.

2 óra alvás után uzsi, és ismét irány a víz! A szalonnasütés, a tűz kicsalogatta a medencéből, hisz újabb érdekes látnivaló akadt!

Finom zsíros kenyér, paprika, paradicsom, jól bekajáltunk, és már este 7 óra, nyomás haza, alvásidő!

Holnap másik mamáékhoz megyünk, szerintem megismételjük a mai napot. Talán annyiból lesz másabb, hogy ott lesz az unokatesó, Máté is!

Addig is, jó éjt! Szép álmokat!

Az élményfürdőben

2008.06.25.

A szombati nap hatalmas sikere után, ma a debreceni élményfürdőt látogattuk meg. Szégyen, nem szégyen debreceni létünkre még nem voltunk!

Reggeli után összecsomagoltam, és indultunk is a Nagyerdőre.

Már gyanús volt - fél 10-kor- hogy még van szabad parkolóhely...és amikor benéztünk az üvegfalon, nem láttunk bent senkit...

Kiderült, hogy 10-kor nyit.....hi-hi-hi

Szóval lepakoltunk egy még üres padra, a többi "sorstársunk" mellé. Persze Tomcsi nem ült meg, neki menni kellett felderíteni a terepet, hisz annyi érdekes dolog van a világon!

Például az egyik padon egy kislánynak Micimackós úszógumija volt, amit közelről is meg kellett szemlélni. Máshol két kisfiú chipset ropogtatott, amit persze meg kellett kóstolni.

Néha ég a fejem, mintha nem adnék enni a gyermekemnek, úgy kuncsorog.....Ja, és amit elkért, azt odavitte a "Micimackós úszógumis" kislánynak! Hát nem ÉDES??! AZ én fiam!!!!

 Végre elérkezett a 10 óra, a nyitás. A tömeg szabály szerint beözönlött, gyors öltözés, és irány a medence!

Megtaláltuk a medencénket, 40 cm és 32 fokos, tele van csúszdával, érdekes játékokkal: de jó!!!

A fiúk bele is mentek a vízbe, két lány egyből oda is jött, hogy ebbe a medencébe csak a gyerek lehet, majd ők vigyáznak rá.

Apa megfordult, hogy kijön, ezzel a lendülettel Tomcsi elmerült a vízben! Kicsit megijedt, mint mi is, úgyhogy azonnal kivettük, és kerestük a bébimedencét.

A bébimedencét az emeleten találtuk meg, mini csúszda, mini teknősbéka, mini medence. Tökéletes! És ráadásul csak egy baba volt rajtunk kívül a vízben! A víz hőfoka 35-37 fok.

Annyira melegem volt, hogy a száraz fürdőruhám, tiszta vizes lett. Úgy éreztem, mintha szaunában lennék, amit nem bírok! És apa sem!

Szerencsére Tomcsi nem vett észre ebből semmit, élvezte a helyzetet. Ismét lapátolta, locsolgatta a vizet, csúszdázott, és próbált volna barátkozni a 14 hónapos kisfiúval, majd a 20 hónapos kislánnyal, de sajna egyikőjük sem volt vevő Tomcsira.

Apának javasoltam, ha már itt vagyunk próbálja ki a csúszdákat, de nem volt tőlük elájulva. Lehet már ő is öreg hozzá?!

Hamar letelt a két óra, mindhárman csuromvizesen lépdeltünk az öltöző felé, Tomcsi hozzá ordítva tombolt, mert ő még maradni akart.

Végül megállapítottuk apával, hogy tegnap a szabadban nem izzadtunk úgy, mint most, a körülmények is jobban tetszettek, valamint anyagilag is olcsóbban megúsztuk!

Talán majd télen még megpróbáljuk!

A strandon

2008.06.25.

Végre itt a nyár, és meleg az idő, az ember strandra jár.......

Tavaly nyáron már voltunk babaúszáson, akkor Tomcsi 5 hónapos volt. A víztől nem félt, de nem volt éppen egy aktív baba. A többiek pancsoltak, csapkodták a vizet, a mi kis drágánk pedig apa karján feküdve nézelődött. "Tiszta anyja ez a gyerek!" - jegyezte meg akkor apa.

Megbeszéltük, hogy szüneteltetjük egy kicsit a témát, majd később újra próbáljuk. Aztán meg jött a kemény, hideg tél, akkor féltem, hogy megfázik, azért nem mentünk.

Szóval, ismét nyár lett. Ráadásul kapóra jött, hogy a veresegyházi rokonok Hajdúszoboszlóra érkeztek kempingezni. Gondoltuk, hogy akkor már őket is meglátogatjuk.

Beköszöntünk nekik, Tomcsi körbejárta kívül-belül a lakókocsit, megszerelte az ajtókat, így hát indulhattunk is. Dávid, a család legfiatalabb tagja ( 8 éves) is velünk tartott.

A gyermekmedencét hamar megtaláltuk, csak a hang után kellett mennünk. A három fiú egyből belevetette magát a vízbe, én a partról figyeltem őket. (ugyanis nagy pocakkal, félve mindenféle fertőzésektől, jobbnak láttam kintről nyomon követni az eseményeket)

Vittünk  magunkkal úszógumit, olyan lábbedugóst, kisvödröt, lapátot a homokozó-készletünkből, kislabdát, nagy labdát, és a locsolókannát, ami mostanság az otthoni fürcsi elmaradhatatlan kelléke.

Eleinte a medence szélén labdáztak a fiúk, Tomcsi az úszógumiban. Tudtátok milyen jó dolog vizet lapátolni a vödörbe?

Majd az úszógumi levétele után felfedezte, hogy leér a kis lába, és a vízben járni is lehet. Na, ezek után szinte megállíthatatlan lett!

Főleg a medence közepén elhelyezkedő teknősbékák tetszettek neki, az amelyik még vizet is spriccelt! Apa nem győzőtt utána szaladni.

Alig tudtam néha kicsalogatni a fiúkat, hogy a legbiztonságosabb, legmagasabb faktorszámú naptejjel bekenjem őket a leégés ellen.

Az idő szinte repült, már 11 óra is elmúlt, mikor szóltam nekik, hogy húzódjanak a medence árnyékos részére. Igaz, Tomcsin volt egy kis sapi, de fő a védelem!

Dél körül már láttam a lurkókon, hogy elfáradtak, de sehogy sem akartak kijönni a vízből (érezték, addig jó míg bent vannak).

Köztudott, hogy a férfiakhoz a gyomrukon keresztül vezet az út, ezért kajával, nasival próbálkoztam. Ez sikerült is! Ebéd előtt egy jégkrém, Tomcsinak egy túró-rudi, és mehetünk is. A rudi elfogyasztása, és a medence távolodása láttán a kisfiam ordítani kezdett, és hevesen mutogatott a víz irányába. Át anya ölébe, elő a cumi, ami nyugtatásra kiváló és indultunk is vissza a kocsihoz. A hazafelé vezető utat már alvással töltötte, amit otthon a saját kis helyén tovább folytatott.

Felbuzdulva a mai napon, megbeszéltük apával, hogy vasárnap a debreceni élményfürdőt látogatjuk meg.

 

Fog(le)törés

2008.06.18.

Képzeljétek, nagy az én bánatom.....

A kisfiamnak letört egy kis darab a metszőfogából!

Hétvégén, a szokásos vasárnapi ebéden anyósoméknál voltunk. Megebédeltünk, következett az ebéd utáni szieszta. Ilyenkor félretoljuk a dohányzóasztalt, a fotelt, és a két unokáé a szőnyeg. Előkerül az összes játék, kész akadálypálya a terep!

Valószínűnek tartom, hogy valamikor is itt, és ekkor történhetett a baleset....ugyanis ha hiszitek, ha nem nem vettük észre az eseményt!!! Pedig végig ott voltunk hatod magunkkal abban a szobában!!!!

Egyszer volt egy olyan eset, hogy apa is lefeküdt közéjük, mikor Tomcsi rámászott, azaz lebírkózta az apját, és valahogy átesett rajta, cumival a szájában....lehet,hogy ekkor történt?

Egy kicsit meglepődött, ijedt arcot vágott, de nem sírt.

Felelősnek, hibásnak éreztem magam, a család próbált nyugtatgatni, hogy lesz ez még rosszabb, mikor majd a vér is folyni fog!!! És jöttek a történetek a férjemről és a sógoromról....

HÚÚ, ez ennyire drasztikus??? Hogy fogom én túl élni azt a korszakot, mikor már ez is tönkretesz?

És hogy fog kinézni a nagyfiam, míg ki nem nő a maradandó foga?

Azóta eltelt pár nap, kezdek megbarátkozni a helyzettel. Több ismerősőm is jelezte, hogy annak idején ők is így jártak.....hiszen fiúk!!!

Hajvágás

2008.06.18.

Megint eltelt egy hónap, mehetünk a fodrász Tündihez, negyedjére!

Kíváncsian vágtunk neki az útnak, Erzsi mamával, hogyan fog reagálni Tomcsi (ha emlékeztek, nagyon nyugodtan ülte végig a múltkorit).

Kicsit korábban érkeztünk a helyszínre, hogy barátkozzon meg a környezettel, ha elfelejtette volna:))

Józsi, a fodrász srác éppen egy lánynak mosta a haját, amely az én kisfiamat teljesen lenyűgözte: most, hogy a hölgy vagy a víz......szerintem inkább az utóbbi, mivel imád pancsolni a gyerek!

Ebből adódóan a várakozás nagyon gyorsan eltelt, már mi is következtünk.

Beültettük a fodrászszékbe, Tündi rátette a törölközőt, majd a nagy lepelt, és már búgott is a hajnyírógép.

Tomcsi a tükörből követte nyomon az eseményeket, néha oldalra pillantott, Józsi hogyan szárítja a vendég haját, néha pedig hátra rám: Jééé, anyából kettőt látok!!!

Pillanatok alatt ledúrta a hajzuhatagot, közben pedig nem győzte dícsérni Tomcsit, milyen ügyes Nagyfiú!

Végül is, nem csalódtam, mert igazából mostmár tényleg nagyfiam van!!

A sógornőm a keresztfiamnak ő maga vágja le a haját (nem tudom, hogy a pénz miatt, vagy miért?).

Én úgy gondolom, fontos, hogy új élményekkel gazdagodjon, új helyszíneket, embereket ismerjen meg. Ezzel színesebbé, változatosabbá tudom tenni a kis életét, közvetlenebb és barátságosabb lesz a külvilággal szemben.

Nagypapa születésnapja

2008.06.12.

Apának az apukája tegnap volt 52 éves.

Meglepetésként összegyűlt a kis család, nagymama finom gulyáslevessel várt minket (ő be volt avatva).

Mikor már autóval közelítünk a házuk felé Tomcsi már majd kiugrik a bőréből örömében. Kiszállás után kiabálva szalad a kapu felé........nagypapa így vette észre érkezésünket! Szinte madarat lehetett volna fogatni vele, annyira boldog volt!

Bementünk a házba, felköszöntöttük papát, elénekeltük a Halász Judit: Boldog születésnapot! című dalt, Tomcsi még táncolt is hozzá.

Végszóra megérkeztek a sógoromék is, Mátéval. A két fiú egyből letámadta egymást, puszi-puszi és már játszottak is. Persze megint az a játék kellett az egyiknek, ami a másiknál volt. (a nagyszülők lassan belejönnek, és mindenből kettőt, vagy hasonlót vesznek)

Nem tudom, de remélem csak átmeneti állapot Tomcsinál az "ütlegelés".....véletlenül vagy direkt a kezében lévő dolgokkal ütögeti a mellette lévőt...legyen az apa, vagy például Máté. A múltkor apa feküdt otthon az ágyon, mikor is odaosont, és a nagy homokozólapáttal fejbevágta. Ez mi lehet? Normális dolog ez?! Hogyan kell helyesen lekezelni?

Azt olvastam, hogy ha sokszor mondjuk a gyereknek a "NEM" és "NEM SZABAD" szavakat, a végén immunissá válnak rá. Inkább tereljük el a figyelmét, adjunk neki más játékot! Szerintetek???

Nálunk nem nagyon jön be.....ha elveszem tőle, vagy elviszem attól a helytől(cserepes virágtól), amit nem szabad, hisztizni kezd. Mi a tippetek?

Míg mi az asztalnál beszélgettünk, Tomcsi a kis seprűvel (papának segítve) végigseperte a füvet. Imád takarítani, sokat segít otthon is!

Majd kimentünk hátra az udvarra, mégiscsak a jó levegőn legyünk már, ha kertesházban vagyunk......

Ilyenkor elhatározzuk, hogy mi is veszünk egy szép házat, kis kerttel, ahol a gyerkőcök a részükre kialakított játszótéren vidáman szaladgálhatnak.

Szóval, vittünk ki tányérokat, és bekanalaztuk a finom levest. Tomcsi is nagyon szereti, szinte minden nap meg tudná enni.

Ezekután megérkezett a szülinapi torta is, égő gyertyával a tetején, amire az én kisfiam egyből rámozdult. Szerinte, azt neki kellett elfújni. Végül papával közösen megtörtént a dolog. Ágica a pocakomban már alig várta, hogy felszeljék végre azt a csokis lúdláb tortát.....hmmmm..fiiinom volt.  A fiúknak is ízlett, főleg a tejszínhab a tetején...

Hirtelen beborult az ég, éppen csak annyi időnk volt, hogy összepakoljunk, és be a házba, már szakadt is az eső.

Az időjárás figyelmeztetett, hogy 19 óra, lassan fürcsi idő, úgyhogy indulás haza.

Megint eltelt egy újabb nap, ismét élményekkel gazdagabban tértünk haza.

Egy újabb játszótér felfedezése

2008.06.10.

Anyukáktól hallottam erről a játsziról, mikor panaszkodtam, hogy mennyire szemetes, csikkes, üvegszilánkos a játszi, ideengedik a gazdik a kutyáikat dolguk végezni....

Egyből felkeltette az érdeklődésem, ennek az ellentéte játszi......

Tomcsi, ezt feltétlenül látnunk kell!!

Így is történt: tegnap elsétáltunk az Újkertbe (szerencsére nincs tőlünk messze) babakocsival. Könnyen odataláltunk, mert egy iskolás csoport is odatartott, mint utólag kiderült. Egy kerítéssel körbezárt terület, abszolút kutyamentes övezet.

Külön rész van a nagyobbaknak, vár óriáscsúszdákkal, hálós mászóka, stb. Megmondom őszintén: ezt a részt annyira még nem mértem fel, arra még ráérek!

A kisebbeknek bébihinta, kiscsúszda, homokozó (gyönyörű tiszta homokkal) óriás napernyővel, stb. Ahogy bementünk Tomcsival a kicsik közé, láttam a kis arcát, azt sem tudta hová nézzen, amikor pedig kivettem a sportkocsiból, azt sem tudta merre szaladjon. Nagyon tetszett neki! Rengeteg baba, tengernyi játék.

Amit még nagyon jónak találtam, az a játék kölcsönzés! De nem ám pénzért, hanem ZÁLOGÉRT!!! Az pedig nem lehet pénz, mobiltelefon, igazolvány, hanem valami személyes tárgy a gyerkőctől!

Amit pedig használat után visszavittünk, és visszakaptuk a játékunkat.

Mi kikölcsönöztünk egy lábbal hajtós kismotort, és egy labdát. Kipróbáltuk a csúszdát, és a bébihintát is, ami nagyon jól körbefogta a babákat.

Két hatalmas tábla is van, amire krétával rajzolhatnak a gyerekek. Tomcsinak egyenlőre az okozott örömöt, hogy rajz közben szállt a krétapor.

Hiába volt nagyon meleg már fél 11-kor, de a sok fa miatt, kellemes hűvösnek éreztük.

Odabent, a faházban külön foglalkozásokon is résztvehetnek a kicsik és nagyok. Mi még csak a nyitott ablakon keresztül hallgattuk a dalokat és mondókákat, de így is nagyon élveztük.

Ennek ellenére 11-kor úgy döntöttünk ideje hazamenni ebédelni, és csendes pihenőzni egyet, hogy délután újult erővel ismét visszalátogassunk ide.

Ajánlom mindenkinek a figyelmébe, akinek számít, hogy a gyermeke hol és hogyan játszik!

 

Csongrádon

2008.06.10.

Mint ígértem, megosztom Veletek a csongrádi kirándulásunk történetét is.

Apának a főiskolás barátaival tartjuk a kapcsolatot: együtt buliztunk a lagzijainkon, és együtt örültünk az apaság-anyaság örömeinek...Az egyik párnak 2006. augusztus 20-án kisfiúk, Ádi született, míg Szilviéknek augusztus 22-én (ami pont az én szülinapom is egyben) kislányuk, Zsófi lett. Fél év múlva megszületett a mi Tomcsink!

Már csak egy srác van, aki pár-, és gyerek nélkül jár velünk nyaralni....Valahogy nem talál rendes lányt, aki hasonló terveket sző, mint Ő.

Nincs önként jelentkező? (Egyébként egy helyes, aranyos pasiról beszélünk...)

Szóval, alig vártuk, hogy végre össze tudjunk egyeztetni egy hétvégét, és együtt a gyerkőcökkel elmehessünk valahová. Így lyukadtunk ki tavaly Lakitelken, egy gyönyörű vadászkastélyban, az erdő közepén. Csend, nyugalom, pont amire vágytunk.

 Sajna akkor az idő nem kedvezett nekünk: szinte egész napot a házban kellett töltenünk. A lurkók még szerencsére el voltak a földre terített pléden: a nagyobbak akkor kezdtek el járni, Tomcsi még csak ülni tudott.(itt látszik a fél év korkülönbség..)

Mindezek ellenére jól éreztük magunkat: a fiúk sörözgettek, főztek nekünk, a gyerekek játszottak, mi anyukák pedig tapasztalatokat cserélgettünk, és felügyeltük a rendet a kicsik között.

Úgy váltunk el, hogy jövőre újra találkozunk.

Sikerült is az újabb találkozás, elérkezett a hosszú hétvége...

Az idén a lakitelki kastély már foglalt volt, ezért új helyet kellett néznünk: így találtunk rá Csongrádra, a tiszaparti vendégházra.

Ismét tizenegyen vágtunk neki: kajával, piával, gyerekcuccokkal felpakolva.

Egy éve nem találkoztunk: Úristen, mennyit nőttek, változtak a lurkók!

Az idő csodálatos, napos meleg volt. Kint grilleztek az apukák, mi pedig a fa alatt, a hűvösbe terített pléden heverésztünk a gyerekek mellett. Volt mit megbeszélnünk, hisz sok minden történt az egy év alatt. A babák is feltalálták magukat, egymás játékaival nagyon jól elvoltak. Érdekes: Tomcsi Zsófival jobban megtalálta a közös hangot, mint Ádival. Ádi inkább apukája mögé bújt, vagy anyukájával játszott, míg Zsófi ment, megfogta Tomcsi kezét és együtt sétáltak. Még a cumijukat is kicserélték a szájukban. Öröm volt őket nézni!! Már szövögettük az esküvői álmokat, mi lesz,ha rokonok leszünk...

Az éjszakáink is jól teltek, szerencsére Tomcsit nem zavarta meg az új hely. A szokásos időben fürcsi, tejcsi, esti mese és már aludt is a saját kis ágyában.

Itt találkozott először testközelről cicával, kutyával. A három gyerkőc közül Ő - a legkisebb - volt a legbátrabb! Úgy kellett "elvonszolni" az állatoktól, most már elég lesz!

A három nap nagyon hamar eltelt, már pakolhattunk is hazafelé. Megbeszéltük: jövőre folytatjuk....!!!!

Akkor már meg lesz Ágicánk is, remélem az a srác is talál komoly kislányt magának....szóval 2009-ben új helyen, létszámban kibővülve TALÁLKOZUNK!!!!!

 

 

Állatkertben

2008.06.07.

Pénteken úgy döntöttünk apával, hogy menjünk horgászni. Sajna az idő nem kedvezett, ugyanis egész este esett az eső, lehűlt a levegő: szóval nem egy kisfiúnak és egy kismamának való időjárás......Tudjátok: a vizes fűben egy pléden ücsörögni, sétálni...

Mivel már "rákészültünk", kitaláltam, hogy menjünk az állatkertbe, úgysem voltunk még Tomcsival!

Jól felöltöztünk, tettem még oda pulcsit, innivalót és az elmaradhatatlan kukit, elindultunk.

Útközben azon gondolkoztunk apával, hogy  mikor látogattuk meg utoljára a debreceni állatkertet: kiderült, bizony nagyon- nagyon régen!!!

A bejáratnál hosszú sor kígyózott, szerintünk minden óvoda és iskola ma döntött úgy, hogy kisétálnak a Nagyerdőre.

A nem olcsó belépőjegy kiváltása után belevetettük magunkat az "állatrengetegbe".

Nagyon szépen felújították az egész területet, az állatok csodálatos kifutókat kaptak.

Tomcsi azt sem tudta hová nézzen, tetszett neki, mutogatott ide-oda, kiabált, visítozott.

Az állatsimogatóhoz érve - épp egy iskolás csoporttal egyetemben- féltem, hogy megijed a kisfiam (esetleg sírni kezd), a pónilovak, kecskék közelségétől, de szerencsére nem, ellenkezőleg - ő is be akart menni a nagyok után, és megsimogatni az állatokat, akik egy kis harapnivalóért bármire képesek voltak.

Tovább haladva, már nem akart a babakocsiban maradni, szaladni akart a következő látnivalóhoz. Általában azok az állatok nyűgözték le, akik hangot adtak ki, és/vagy mozogtak.

Az oroszlánok épp lustálkodtak, ezért rájuk egy gyors pillantást vetett, majd lépkedett tovább.

A majmok, a macik, a zsiráfok nagyon bejöttek neki, szinte úgy kellett elvonszolni onnan.

A különféle papagájok, madarak hangos rikoltozásait még utánozni is próbálta!

Közben a gyerekseregeket is alaposan szemügyre vette, végigmérte őket.

Igaz, ki volt írva: Az állatok etetése tilos! - A kismalacok még a kukiból is kaptak.

Minden állatnál elmondtuk a nevét, fajtáját és bemutattuk a hangjukat (olvastam, hogy így kell a gyermek képességét fejleszteni).

Kíváncsi leszek, hogy mennyi és mi marad meg belőle!!

A belépővel át lehetett sétálni a Vidámparkba, ahol viszont nem sok változást észleltünk a kimaradt 8-10 év alatt.

Kipróbáltuk a babaforgót (3 perc 200 Ft), én már kintről szédültem, de Tomcsi élvezte,és az volt a lényeg!!!

Jó 2 és fél óra elteltével indultunk haza, mert már a szemünket dörzsölve jeleztük, hogy álmosak vagyunk.

Hazaérve gyors pelus csere, ebéd és alvás. Megint eltelt egy délelőtt!!

Terhesgondozáson

2008.06.05.

Mikor már azt hittem, vége a "tortúrának" Tomcsival, ismét terhes lettem és kezdődik minden előről...........

Itt nem a Pocaklakóra gondolok!!!! Ennél szebb, és boldogabb időszakot el sem tudok képzelni!!!

Hanem az a terhesgondozásnak nevezett akármi......

Tomcsival még körzetekre voltunk bontva, a Bethlen utcai nőgyógyászathoz tartoztunk. Itt hétfőnként, 12-től 14-ig kellett megjelenni,( terhességi hét szerint) a körzetes nőgyógyász által mondott hét múlva.

A terhesség elején 4 hetente, majd a 30. héttől 2-3 hetente (attól függően van-e valami panaszod, vagy sem).

A körzetes védőnőd megméri a testsúlyod, a vérnyomásod,beírja a vizelet eredményed a kiskönyvbe,  érdeklődik felőletek. Majd várakozás következik a doktorúrra, hogy egy pecsét és egy gyors kérdés után ("Van valami panasza?")  továbbengedjen....

És már el is telt 2 óra.....

Nekem az első terhességem télen zajlott: hideg volt, rétegesen kellett öltöznöm (még a nagymamám bundabugyija is előkerült - nehogy felfázzak.) Nem volt friss gyümölcs és zöldség, muszáj voltam vitamin tablettákkal pótolni a szükségletet. Nem tudtam nagyokat sétálni a jó levegőn, mert sajna kemény-hideg telünk volt. A ruházatom is ki kellett bővíteni, mert semmi nem ért rajtam össze, semmi nem jött rám: még téli kabátra is beruháztam. 

Most a második, és egyben (valószínű) utolsó terhességem pedig pont nyáron, az előzővel teljesen ellentétes évszakban történik.

Itt minden más...........a sok finom friss gyümölcs, zöldség... érik a szamóca, ropogós cseresznye, a sárgadinnye.....hmmmmmmmm

A ruhatáramra tekintve, nem kell befektetnem, ugyanis a nyári gumis bő szoknya, laza kis nyári ruhák tökéletesek!

Csak ne lenne ennyire meleg!

Mindent összevetve: mindegyik évszaknak meg van a maga előnye, és hátránya. Boldog vagyok, hogy mindkettőt volt/van szerencsém kipróbálni!

Szóval visszatérve a terhesgondozásra, mert kicsit elkalandoztam: Ágicával már az OTI-ba kell járnom...II. emelet - szerencsére van lift -.

Egész Debrecen ide tartozik,  az összes kismama.......

Egy rendelőben összegyűlnek a védőnők, hozzájuk kell egyesével bemenni, de nem tudod mikor következel.....

A folyosó másik végén van a labor, ahol a vizeletet beutaló ellenében leadhatod, illetve a vérvétel is itt történik. Ha kész az eredmény kiszólnak és mondják a neved. Szóval fülelni kell rendesen, és szinte szaladni a leletért. És mi van, ha pont bent vagy a védőnődnél??!

Szépen bekopogsz, és elkéred a papírod....szerintem kicsit bonyolult a dolog...és még nincs vége.

Ezután leülsz a körzeti orvosod rendelőjének ajtaja elé, és vársz. Jobb esetben van időpontod, ahhoz képest plusz 10 perctől 30 percig bármikor sorra kerülhetsz. Bent a szokásos kérdés, pecsét és mehetsz. Újabb hét-hetek múlva ismét kezdheted előről....míg meg nem szülsz.

Mindenesetre kitartás, mert később ezeket elfelejted, ott lesz helyette a csöppség, akiért minden perc megéri!!!!

4 D-s ultrahangon

2008.06.02.

Végre elérkezett a szombat, a nagy nap, mikor is Ágicát közelebbről-belülről is megnézhetjük. Ugyanis olyan lassan telik el az a 3 hónap, mire megszületik, és hát... kíváncsiak voltunk már rá nagyon! 

Nagymamám szerint, minek költjük a pénzt erre, DE az az élmény bármennyit megér nekünk!!!! Plusz, hogy számolnék el nagykorában Ágicának: ő róla miért nem készült olyan felvétel, mint a bátyjáról?

Nincs igazam?

A testvérével, Tomcsival is így a 26. héten voltunk Klárikánál, a 4 D-s Nagyerdei Magánrendelőben (aki egyébként a Klinikán dolgozik: itt barátkoztunk össze,ha ismeretség kell, szóljatok, nagyon tudom ajánlani bárkinek: kedves és nagyon alapos)

Fél 11-re volt időpontunk, Tomcsit Erzsi mamánál leadtuk, és siettünk a helyszínre. Kicsit előbb érkeztünk, így még láthattuk az előttünk lévő házaspárt, a váróban maradt két gyönyörű kislánnyal együtt.

Beszédbe elegyedtünk a két kislánnyal: a nagyobbik Dórika 5 éves, a kisebbik Petra 3 éves. És a kistesótok? - kérdeztem. Kislány vagy kisfiú lesz?

Mire a lányok rám néztek, és csillogó arccal egyszerre mondták: KISLÁNY!!!

Apával egymásra néztünk, és magunkban arra gondoltunk, milyen szerencsések is vagyunk, hogy egyből összejött a tökéletes párosítás: 1 fiú és 1 lány.

Hamar ránk került a sor, már a nagy képernyőn néztük is Ágicát, aki éppen jóízűen aludt. Klárika elküldött minket sétálni, hátha felébred közben a csajszli.

Elsétáltunk a fagyishoz, finom sárgadinnye, citrom....hmmmm, de jólesett....

Fél óra múlva visszamentünk, de változás nem történt: még jobban belémbújt Ágica, nem akarta megmutatni magát!

Klárika látta rajtunk a csalódottságot, meg őt is hajtotta a kíváncsiság...(gondolom), mert aznap ebéd utánra MÉG megint visszarendelt minket!! Ez ám a lelkiismeret!

Erzsi mamához visszamentünk ebédelni, jóllaktunk, majd éreztem, hogy a "nagylány" felébredt, és heves mozgolódásba kezdett. Szóltam apának, indulás, nehogy visszaaludjon.

A rendelőben újabb vizsgálat következett: a mozgolódás a lábára tekerdett köldökzsinórnak szólt!!! Igaz ébren volt, de nekünk végig háttal!

Éppen ezért a hátát, a kerek popsiját tudtuk jó alaposan szemügyre venni, valamint a lábával végzett rugdosást.

Megfigyelhettük, mennyire tudja -már most- merre kell húznia a lábát, hogy kiszabaduljon a magának létrehozott "fogságból".

Kaptunk egy DVD-t, és választhattunk egy fotót a hölgyeményről, majd távoztunk.

A boldogságtól, és meghatódottságtól szinte repülni tudtunk volna, azonnal meg akartuk mutatni mindenkinek a felvételt.

A családban aztán ment a találgatás: kire hasonlít ez a baba? Persze mindenki mást mond, de ezt Tomcsi után már megszoktuk.

Az én családom a mi genetikánkat véli felfedezni, míg a férjem családja az övékét.....

Véleményünk szerint "vegyes" mind a két gyerkőc: apa és anya is keveredik bennük..:::::)))))))))))))

Csak ajánlani tudom Nektek is, menjetek,  Ti is használjátok ki ezt a lehetőséget, amit aztán Soha többet nem ismételhettek meg!

Uncsitesóval

2008.05.30.

Még nem is meséltem, hogy Tomcsinak van már egy unokatesója, Máté ( aki nekünk a keresztfiúnk is). Ő augusztusban lesz 1 éves, úgyhogy majdnem pontosan egy fél év van köztük.

Általában csak vasárnaponként találkozunk anyósoméknál a családi ebédeken, de mostanában séta közben is össze szoktunk futni.

Próbálom szoktatni, hogy mire a hugi megérkezik, belejöjjön a "rendszerbe" . Tudjátok: - a szokásos- nem ő az egyedüli baba, anya-apa mást is szerethet, ölelgethet.A játékokat oda kell adni, nem minden az övé.

Néha azt tapasztalom, eléggé nehezen megy. Mátéval már megbarátkozott, de az biztos, hogy az a valami kell, ami a másiknál van. Ekkor viszont megy a harc, oda-oda legyintenek egymásnak. Szóval figyelni kell!

Előfordult már az is, hogy a kaján kaptak össze.(ami ráadásul kenyérhéj volt..:)...................)

Máté baba nagyon ügyes, már áll és lépeget. Utánozza Tomcsit, mászik utána ezerrel, figyeli- lesi minden mozdulatát. Ő pedig lazán lekezeli a dolgokat. Gondolom, nem lát "fantáziát" a kisebbikben, nem tud neki újat mutatni.

Ha apával Mátéval foglalkozunk, egyből odateper és bújik hozzánk, szinte ellökné az unitesóját.

Ugyanez a szituáció,  mamával és papával is.

Mi lesz, ha megszületik a harmadik unoka????

Szegény fiúk... vagy nagyszülők? Ki fogja jobban bírni?

Nagyon kíváncsi leszek, de remélem talpraesett kiscsaj lesz, és nem hoz ránk szégyent :)

A férjem családjában (apás részről) több évtizede nem született lány!

Szerintetek mennyire lesz elkényeztetve a Dédik által, ahol 4 fiú unoka és 3 fiú dédi után végre érkezik egy kis puncis?

Holnap megyünk 4 D-s ultrahangra, majd beszámolok a látottakról.

Most viszont megyek, mert felettünk lakásfelújítás van, és Tomcsi nem szereti a fúrást!!

 

Játszótéren - újabb fejleménye

2008.05.29.

Képzeljétek el, ma  szokás szerint lent vagyunk a játszin....

Ismét látom szalad felénk a múltkori kislány (Kiderült Zsófinak hívják), utána az anyukája.

Együtt csúzdáztak, mászókáztak....az édesanyja végig ott volt mellette, egy percre sem mozdult el, szinte a tekintetét sem vette le a virgonc kiscsajról.

Első gondolatom az volt, hogy olvasta, amit írtam - de ez túl szép lenne- bár nem lehetetlen!

Vagy észhez tért az anyuka, történt valami nagyobb baleset?

Sajna nem mertem megkérdezni, úgyhogy csak reménykedni tudok, hogy magához tért az anyuka!

Jó lenne, ha minden történet ilyen jól végződhetne!!!!

Pusszancs

Fodrásznál

2008.05.29.

Elérkezett az idő, mikor ismét fodrászhoz kellett mennünk....

Először 11 hónaposan vittük el a nagyfiút- apa fodrászához. Most, hogy az új hely, a nagy tükör, vagy a kosár játék, amit az ölébe kapott - egymagában feszített a nagy székben, és egy szó nélkül végig ülte (hallgatta) az olló csattogását. Nemcsak mi, még a fodrász is csodálkozott, és dicsérgette Tomcsit.

Utána érdeklődtem és azt mondták, hogy ilyen egy nyugodt, kiegyensúlyozott gyermek. Én voltam a legbüszkébb anyuka a világon!!!

A következő hajvágás 13 hónaposan történt, mikor is házhoz jött a "Gedeon bácsi".

Itt a szokásos hely, játékok, kis tükör- nemigazán tetszett a nyírás! Anyukám és én fogtuk le, hogy valahogy hozzáférjen a hajszobrász. Szegény, gondolom ő is, és Tomcsi is kimerült mire elkészült a mestermű.

Akkor most mi is van a nyugodt, kiegyensúlyozott gyermekkel?! Vagy csak próbára tesz minket? Kíváncsi, hogy meddig mehet el?

E fentiekből tanulva- és a kíséreletező vágy- úgy gondoltam, próbára teszem az én fodrászomat is...

Ismét új hely, nagy tükör, kosár játék helyett az egyik vendég lakáskulcsa, és csodák-csodája megült mozdulatlanul a fiú!!!

Mostmár nemcsak ollóval, hanem főleg géppel vágta egyenletesre a sérót Tündi ( a fodrászom). Ugyanis így jobban erősödik, vastagodik a hajszál- állítólag.....

Jöhet a nyár és a csajok ilyen frizurával!!

Nagyon kíváncsi leszek a negyedik sztorira, amit a következő hónapban fogunk megejteni.......Maradunk Tündinél.....majd beszámolok............

 

A játszótéren

2008.05.27.

Mostanság, hogy beköszöntött a jó idő (sőt néha már túl meleg) a délelőttünk és/vagy a délutánunk a játszótéren zajlik.

Reggeli után, 9 körül szoktunk lemenni. Tomcsi már tudja a járást, és arra húz engem(ha én elfelejtettem volna merre is kell mennünk..)

Egyébként, megjegyzem zárójelben, hogy gyermekkoromban én is ezen a játszin bandáztam, annak idején.....

Sokkal több játék, ivókút, tiszta park volt akkoriban a jellemző, nemúgy mint manapság.....

Képzeljétek, tegnap egy négy fős társaság "szórakozott" a kicsiknek szánt játszótéren. A libikókától a hintáig mindent kipróbáltak, közben cigi a szájukban(amit persze a homokba kell ledobni), visitozva ordibáltak. A többi anyukával és gyerekkel megrökönyödve néztük őket, de szólni nem nagyon mertünk...

Kérdem én, milyen világban élünk???!!

Megvártuk, míg kitombolták magukat, és továbbálltak.

Utána ültünk le a kicsikkel a homokozóba játszani.

Érdekes jelenséget figyeltem meg: egyik lurkónak sem a saját játéka kellett, mindenki a másikéra pályázott. A sárga homok a sok apró mütyürtől színes kavalkáddá változott.

Már ebben a korban észrevehető a gyerkőcök közötti különbségek. Itt nemcsak a szembetűnő külsőségekre gondolok, hanem a belsőkre elsősorban.

Vannak olyanok, akik félrehúzódnak és magukban elvannak, míg mások a társaságot kedvelik. Az én kisfiam is közéjük tartozik, szinte szalad a többiek után!

Már van annyi esze, hogy csak a tőle idősebbek vonzzák, ugyanis tőlük tud tanulni. Így történt, hogy egy két és fél éves kislány mászott fel a mászókára, mire az én drágám is úgy gondolta, ez neki is menni fog.

Sajna hamar rádöbbent, hogy ő még nem tud akkorát lépni, de kitartóan próbálkozott. Én csendben ott álltam mögötte, ha valami történne elkapjam.

Meglepetésemre a kislány esett le a másik oldalon....míg az anyukája a játszi túlsó szélén pletyózott egy másik anyukával!  De ekkor odaszaladt és vigasztalás helyett jól megcsapkodta a kiscsajt.

Ez a jó anyuka, így kell nevelni a gyereket?! (Ha igen, én valamit nagyon rosszul csinálok!)

Az a másfél- két óra nagyon hamar elrepül odalent, mennünk kell föl. Jön a kánikula, illetve az ebédidő.

Ebéd után alvás (nekem is, mert a Pocaklakó is elfáradt), majd délután ismét a játszi a haverokkal együtt.

Az ilyen "helyek" is nagyon jók vélemény-, illetve tapasztalatcserére is.

 

Kirándulás a bánki tóhoz

2008.05.24.

 

Végre elérkezett az a hét, amit én már nagyon vártam. Kikapcsolódunk hármasban (+a Pocaklakó).

Három napot mertem bevállalni, nem tudtam, Tomcsi hogy reagál az idegen helyre, hogyan fog aludni.(és Mi?)

Csomagolás: sporttáska, kistáska, még egy táska, utazóágy, kajástáska, egy nagy táska játék,(gyors telefon: szükség esetén fűtés megoldható-e, vagy vigyünk olajradiátort? És kiskád? Etetőszék van-e?)

Szerencsére ezek vannak, nem kell vinnünk...........

Apa (a férjem) meglátta, kicsit lehidalt, azt hitte költözünk! De hisz csak 3 nap!!!!

Aki szintén anyuka, szerintem átérzi a helyzetet....muszáj,mert kell sok váltóruha, melegcucc, rövidnadrág, kispóló, stb.....

Tomcsi reggel fél 8-8 körül szokott felébredni, ezen a napon, mintha érezte volna 7 órakor már fent "kukorékolt". Gyors reggeli és indulááás!

A bánki tó Debrecentől 2 órányira van, de a gépkocsi monoton hangja álomba ringatta Tomcsit. Akkor kelt fel, mikor megálltunk egy csárdánál ebédelni.

A szállás egy patinás hotelben, közvetlenül a vízparton található. Gyönyörű napfényes időnk volt. A szoba elfoglalása után rögtön késztetést éreztünk felmérni a terepet.

Tomcsi kora ellenére még most kezd magában lépegetni: kettőnk kezét fogva körbesétáltuk a nagy tavat, bámultuk a kiskacsákat. Mi pedig apával bőszen hangoztattuk: HÁP-HÁP.(ilyenkor nincs nálam KUKI, pedig nélküle nem nagyon indulunk el még sétálni sem).

A kis kerti tóban megcsodáltuk az aranyhalakat, ahol a kisfiam magától elkezdett "pipálni", azaz utánozni a halat. Komolyan, a szememből még a könny is kicsordult....

Utána letettük a fűbe, az idén - és életében először- négykézláb bátortalan lépéseket, tapogatásokat láthattunk. Majd bepisiltünk rajta.....még jó,hogy vittünk kamerát....milyen nagy poén lesz majd 20 év múlva, ha jön a kis barátnő(menyjelölt),és én büszkén már nemcsak fényképen, hanem élő képen is megmutathatom az én kicsi kis fiacskámat.

A vacsora is érdekesre, és hangosra sikeredett. Megrendeltük a kajcsit, Tomcsinak is gyermekmenüt, aminek nagy része a járólapon landolt.(mert jó viccnek tűnt a szomszéd asztalnál ülőknek, a kisfiam pedig szolgáltatta az előadást, hangos sikoltozások közepette).

Estére annyira elfáradt, hogy már a kiskádban majdnem elaludt. Megitta a tejcsijét, és álomba merült........

Egészen addig, míg apa be nem kapcsolta a TV-t! Ekkor felpattant az utazóágyban, szemét sarkig kinyitotta,és nagyokat pislogott felénk. 

Ugyanis sem ő, sem mi nem voltunk-vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy egy szobában alszunk!!! (régen ezt hogy oldották meg?)

Hát, ne tudjátok meg....TV kikapcs., Tomcsit visszaaltattam és apával suttogva barkhobát játszottunk!!!!

Milyen romantikus.., második házassági évfordulónk alkalmából!!!

Mindezek ellenére nagyon jól teltek a nappalok és az éjszakáink is. Sajnos túl gyorsan is vége lett!!!!

Ha ezt így tudom, jöhettünk volna egy hétre is.

Megbeszéltük, hogy jövőre még izgalmasabb lesz 2 gyerekkel.....De akkor már csak apartmanos helyre megyünk!!

Teljes szivemből kívánom, hogy Ti is éljetek át ilyen, vagy ehhez hasonló a fantasztikus napokat, éjeket, mint MI!

Ezzel ez a sztori véget ért, de az idén, még a hugi születése előtt lesz kirándulás, melyről szintén beszámolok.

Legyetek jók addig is!

 

Szerelmünk gyümölcse

2008.05.22.
Kranki vagyok - pillanatnyilag még a "való világban" -, egygyermekes édesanya. (A kistesó még a pocakban. Augusztus végéig.) Szeretném veletek megosztani életem csodálatos történetét.

Nem kezdem az őskorban: a lényeg, hogy 2007. február 14-én (emlékeztetőül: Valentin nap) megszületett szerelmünk gyümölcse, Tomcsi. Boldog, nyugodt terhesség után, egy gyors 3 órás szüléssel a világrajött Életünk értelme. Minden akkor kezdődött...

Abszolút kezdő anyukaként, teljesen újként vágtam bele ebbe a nagyszerű, semmihez sem hasonlítható "érzésvilágba", amit nem cserélnék el a világ összes drága kincséért sem. A családban, baráti körben Ő volt az első baba, gyakorlati tanácsokat csak a szülőktől, nagyszülőktől, védőnőtől kaptam, illetve nagyon sokat olvastam neten, szakkönyvekben a témával kapcsolatosan.

Rengeteg kérdésem és félelmem volt a szoptatással, a fürdetéssel, gyermekneveléssel kapcsolatban. Szerencsére igazuk lett az öregeknek: az anyaságot nem kell tanulni, minden nőben benne van. Például: Az első szoptatás közvetlenül szülés után? Eleget eszik? Jól csinálom? Az első közös éjszakánk? Mi lesz, ha nem ébredek fel éjszaka a sírására? Vajon miért sír az a csöppség? Fáj valamije? Mikor nyerem vissza eredeti alakomat?

Ha van ezzel kapcsolatosan is kérdésetek, nagyon szívesen válaszolok! Abból kiindulva, hogy annak idején de jó lett volna, ha tudom, hogy van ilyen lehetőség. :-)
 
Tomcsi nemrég volt 15 hónapos, nem akarom elhinni, hogy így repül az idő. Úgy telnek a napok, hetek, pláne az első hónapok, szinte észre sem vesszük. Mindig történik valami, az első mosoly, az első lepisilés, a szuszogása.
 
Olyan eseményeket, történéseket szeretnék Veletek megosztani, ami talán másoknak is segít: a kezdő anyukák tanulhatnak, ötleteket leshetnek el belőle, akik pedig gyermekvállalás előtt, alatt állnak garantáltan kedvet kapnak hozzá. Sajnos apuka jelöltet nem tudok ajánlani, azt máshol próbáljatok beszerezni. ;-))
 
 
Puszi Mindenkinek:   Kranki