Babakuckó

Mint már említettem augusztus 22-én megszületett a kislányunk, Ágica. Nagyon boldogok vagyunk mind a négyen, és szerencsére egészségesek is!

A fenti blog leírás már nem aktuális, úgy hogy ezennel ezt a blogot bezárom és MAZSOLÁK néven tovább írosgatok.

Hazajöttünk, itthon vagyunk. Sajnos úgy néz ki, valamiféle vírust elkaptam, ugyanis megy a hasam. Még jó, hogy lassan két hete hogy szültem, azóta nem is voltam kint, még is összeszedtem....ez az én formám! Diétázom, sok folyadékot iszom, mert Ágicának kell a tejcsi...Nem engedhetem el magam!

Ráadásul ez még semmi, Tomcsira is átragadt a hasmenés! Ettől féltem! Egyből hívtam a védőnéninket, majd a doktornénit. Babika néni közölte, hogy ma már én vagyok a harmadik, aki ezzel kapcsolatosan hívja. Szóval valószínű, hogy tényleg vírusos. Szegény Tomcsi egész nap nyűgösebb volt az átlagosnál. Anyukám volt itt velünk, ő játszott vele. Nagymamám tanácsára főzött rizsnyákot. Én is néztem, hogy mit? De a lényeg, hogy ízlett és használt neki! Ajánlom nektek is (persze ha szükséges).

2008. augusztus 22-én 19 óra 15 perckor világra jött Ágica, Tomcsinak a kishúga. Pontosan anyának, azaz nekem a születésnapomon! Ennél szebb ajándékot nem is kaphattam volna!

A múlt hétvégén a Békás tónál Borfesztivált rendeztek, különféle színes programokkal, koncertekkel ékesítették a hangulatot. Vasárnap, ebéd előtt mi is kinéztünk a kis családdal. Délelőtt lévén nem volt nagy tömeg, sőt a sátrak nagy része sem volt még kipakolva. De bár merre néztünk apával, mindenütt babakocsis, vagy lábbal hajtós kismotorokkal közlekedő gyerekeket és szülőket láttunk. Nem is gondoltuk volna, hogy ennyien sétálnak errefelé!

A tavat tavasszal felújították, kicsit koszos volt már a víz, de a csodálatos színű tavirózsák feledtették velünk ezt a gondolatot! A nagyobb gyerkőcök a hídról horgászással próbálkoztak, míg a kisebbek szülői felügyelettel a tó szélén szaladgáltak és hadonásztak a botjaikkal. Tomcsi is megpróbált közel menni a vízhez, beledobálni fadarabokat, de apa nem engedte (szerencsére). Így volt egy kis hiszti, de hamar túljutottunk rajta, mert megláttuk a pónilovakat. Akkor már szaladt is feléjük....de ahogy odaért, megtorpant és megvárt minket. Elbizonytalanodva állt előttük, utánozta a hangjukat, de nem mert közelebb lépni. Végül apával együtt mentek oda, és együtt simogatták meg a lovacskákat. Rájuk is lehetett ülni, menni 10 kört velük, valamint közös fotót is lehetett készíttetni róluk. Mi megkértük a tulajdonost, hogy előbb, hadd próbáljuk ki, tetszik-e a nagyfiúnak egyáltalán a dolog. Ő megengedte, apa pedig ráültette Tomcsit. Nem is volt semmi gond, míg el nem indult a paci. Akkor viszont emelte a kis kezét, hogy vegyük le, mert ő bizony le akar szállni a lóról. Gyorsan készítettem a saját fényképezőgépünkkel egy képet, az utókor számára és levettük a lovacskáról. Szóval ennyi volt a lovaglás! De legalább nem került pénzbe!

Szombatra kaptunk meghívót a keresztfiúnk első szülinapjára. Anyósomékhoz szólt a meghívás, mivel ők kertes házban laknak, jobb ott egy kerti party, mint bent egy lakásban összeizzadni!

A két gyerkőc miatt a buli délután egy óra utánra lett meghírdetve, mivel akkor ébrednek fel. Ezért érkeztünk mi is fél kettőre a helyszínre. A sógorom épp a szülinapos lufikat akasztotta fel a kapualjra,az ő apósáék grilleztek hátul, anyósomék a salátákat, a köreteket szervírozták, míg a dédik már a teraszon várakoztak. A teraszon szépen meg volt terítve, az asztalon Micimackós papírtányérok, és macis - névreszólós poharak sorakoztak egymás mellett. Már csak az ünnepelt és anyukája hiányzott!

A keresztfiúnk nemsokára egy éves lesz (éppen most pénteken). Már megvettük neki az ajándékokat egy jó hónappal ezelőtt, de meglepetésből soha sem elég, ezért még nézni akartam neki valami ráadást. Elvégre egyszer egy éves Máté (is)!

Leírom, mit fog kapni: Tomcsinak vettem a múltkor egy készségfejlesztő dobozt, amelynek mind a hat oldalán különféle játékok vannak (ami zenél, állathangokat ad ki, telefon hang effektekkel, tologatós- húzogatós, átforgatós figurákkal). Szóval sok mindent tud, és a keresztfiúnknak nagyon megtetszett, a sógornőm meg is jegyezte, hogy ők is vesznek egyet Máténak. Erre én egyből lecsaptam,-majd mi megvesszük!- végre valami, aminek tényleg örül a gyerek!

Minden akkor kezdődött, mikor apa bejelentkezett a fodrászához, és megkérdezte tőlem, hogy Tomcsit viheti-e.....

Mire én: - Persze, hisz több, mint egy hónapja voltunk Tündinél!

2007. február 14-e óta nagyon sok idő eltelt.....rengeteg élménnyel és tapasztalattal lettünk gazdagabbak. Így visszagondolva, sokat el is felejtettünk. Még jó, hogy annak idején Tomcsi kapott egy Babanaplót, amit azóta is folyamatosan vezetek. Néha, ha időm engedi, és rámtör a nosztalgiázhatnék- pláne így Ágica érkezése előtt - előveszem a fényképalbumot és a naplót, és nézegetek, olvasgatok. Mintha nem is Tomcsi lenne a képeken, rengeteget változott! Milyen pici volt! (pedig átlag babának született)

Lassan a család is előveszi majd, és hasonlítgatja a hugicához.

Elérkezett a nagy nap....

Mamáék  30-ik házassági évfordulója....

A legjobb barátnőmék úgy döntöttek elköltöznek Debrecenből, közelebb a munkahelyükhöz. Pátyon találták meg álmaik házát....

Igaz, még nem rendezkedtek be 100 százalékosan, de ránk való tekintettel (hogy augusztusban szülök), minket külön meghívtak.