Tomcsi fejlődése

2007. február 14-e óta nagyon sok idő eltelt.....rengeteg élménnyel és tapasztalattal lettünk gazdagabbak. Így visszagondolva, sokat el is felejtettünk. Még jó, hogy annak idején Tomcsi kapott egy Babanaplót, amit azóta is folyamatosan vezetek. Néha, ha időm engedi, és rámtör a nosztalgiázhatnék- pláne így Ágica érkezése előtt - előveszem a fényképalbumot és a naplót, és nézegetek, olvasgatok. Mintha nem is Tomcsi lenne a képeken, rengeteget változott! Milyen pici volt! (pedig átlag babának született)

Lassan a család is előveszi majd, és hasonlítgatja a hugicához.

Visszatérve a naplóhoz, -lehet, hogy az én memóriámmal van probléma, de- sok apróságot elfelejtettem Tomcsival kapcsolatban: Mit, mikor, és hogyan csináltunk? Pedig fel kell eleveníteni a történteket, mert szükségünk lesz rá....segítségül hívtam a naplót.

Első mosoly 10 hetesen, első hangos felnevetés 12 hetesen- szinte hihetetlen! Másfél hónaposan már átaludta az egész éjszakát, négy hónaposan (keresztapu szülinapján) átfordult, fél évesen pedig kibújt az első fogunk! Szerencsére tőlem örökölte a fájdalommentes fogzást: csak a híg széklet, és orr-nyál folyásból következtettünk az újabb fog érkezéséről. Bár visszagondolva, volt egy pár nehéz éjszakánk, mikor úgy bedugult a kis orra, hogy nem kapott levegőt. Szegény, ordított, mi úgy próbáltunk segíteni, hogy orrszívóval akartuk kiszívni az anyagot, de nem is nagyon jött, meg nem is engedte. A szívünk majd megszakadt a fájdalomtól, annyira sajnáltuk, de muszáj volt próbálgatni. (a mai napig az orrszívó puszta látványától készen van a gyerek)

Ennek ellenére mi még örülhetünk, mert nem volt láz, és nem volt nagyon nyűgös - mondom, leszámítva azt a néhány éjszakát -.

Innentől kezdve szinte minden hónapban történt valami új és számunkra fantasztikus változás az életünkben.

Kezdődött a pápá integetéssel, a pancsolás megkedveléséig. A szoptatás 7 hónapos koráig működött, ugyanis olyan nagyfiúnak érezte már magát, hogy ezek után nem volt hajlandó bekapni a cicit, pedig még lett volna tejcsim. Következhetett az újabb állomás: a kanalas etetés. Kedvence - mai napig - a sütőtök és az őszibarack.

Mostanság próbáljuk az önálló evéshez szoktatni, ami Tomcsinak nagyon tetszik, végre gond nélkül disznólkodhat.(utána úgy néz ki a konyha, mintha egy bomba becsapott volna a fazékba). De ezt leszámítva egyre ügyesebben megy neki. Főleg a villára felszúrni a husi-, krumpli darabokat. A kanállal kicsit érdekesebb a helyzet, azt fordítva dugja a kicsi szájába, és még rá is harap a kanálra! Biztos ez is csak idő kérdése.

A mászás már-már majdnem kimaradt az életünkből, mikor is a hátrafelé mászás után beindultunk. Megmondom őszintén, én már féltem, hogy 1 éves kor közeledtével még semmi sem történik, ezért a Dévény-módszer felől érdeklődtem. Gyógytornászt is akartam hívni a kisfiamhoz, de abban a hónapban egy sem tudott fogadni minket, mindegyik foglalt volt! Így utólag nem is bánom.

A mászás után alig vártuk, hogy elinduljon, mert szerintem elég sokáig csak mászott....Végül 15 hónaposan megtette az első lépéseket. Olyan büszkék voltunk.....fogta a kezünket, és lépett! Először egyet-kettőt, majd minden nap egyre többet, egyre bátrabban. Míg most, olyan gyorsan szalad, hogy alig érjük utol!!

Az első szó, természetesen az ANYA volt! Nem teljesen tisztán, inkább "aana" volt, de tudtam, hogy az én vagyok, és nekem szól!

Manapság mindenkinek "aanaa"-t kiabál, ha jelezni akar valamit, de mellette már mama, baba, papa, adjál és persze APA is elhagyja a kis száját. Meg persze a hanta babanyelv, amit még nem tudtunk megfejteni!

És még mennyi mindent tudnék írni, de már felébredt a kis drágám és szólít: AAANYAA!

Legközelebb folytatom. Addig is pusszancs Mindenkinek!