• Babakuckó
        kranki blogja

        Csongrádon

        Mint ígértem, megosztom Veletek a csongrádi kirándulásunk történetét is.

        Apának a főiskolás barátaival tartjuk a kapcsolatot: együtt buliztunk a lagzijainkon, és együtt örültünk az apaság-anyaság örömeinek...Az egyik párnak 2006. augusztus 20-án kisfiúk, Ádi született, míg Szilviéknek augusztus 22-én (ami pont az én szülinapom is egyben) kislányuk, Zsófi lett. Fél év múlva megszületett a mi Tomcsink!

        Már csak egy srác van, aki pár-, és gyerek nélkül jár velünk nyaralni....Valahogy nem talál rendes lányt, aki hasonló terveket sző, mint Ő.

        Nincs önként jelentkező? (Egyébként egy helyes, aranyos pasiról beszélünk...)

        Szóval, alig vártuk, hogy végre össze tudjunk egyeztetni egy hétvégét, és együtt a gyerkőcökkel elmehessünk valahová. Így lyukadtunk ki tavaly Lakitelken, egy gyönyörű vadászkastélyban, az erdő közepén. Csend, nyugalom, pont amire vágytunk.

         Sajna akkor az idő nem kedvezett nekünk: szinte egész napot a házban kellett töltenünk. A lurkók még szerencsére el voltak a földre terített pléden: a nagyobbak akkor kezdtek el járni, Tomcsi még csak ülni tudott.(itt látszik a fél év korkülönbség..)

        Mindezek ellenére jól éreztük magunkat: a fiúk sörözgettek, főztek nekünk, a gyerekek játszottak, mi anyukák pedig tapasztalatokat cserélgettünk, és felügyeltük a rendet a kicsik között.

        Úgy váltunk el, hogy jövőre újra találkozunk.

        Sikerült is az újabb találkozás, elérkezett a hosszú hétvége...

        Az idén a lakitelki kastély már foglalt volt, ezért új helyet kellett néznünk: így találtunk rá Csongrádra, a tiszaparti vendégházra.

        Ismét tizenegyen vágtunk neki: kajával, piával, gyerekcuccokkal felpakolva.

        Egy éve nem találkoztunk: Úristen, mennyit nőttek, változtak a lurkók!

        Az idő csodálatos, napos meleg volt. Kint grilleztek az apukák, mi pedig a fa alatt, a hűvösbe terített pléden heverésztünk a gyerekek mellett. Volt mit megbeszélnünk, hisz sok minden történt az egy év alatt. A babák is feltalálták magukat, egymás játékaival nagyon jól elvoltak. Érdekes: Tomcsi Zsófival jobban megtalálta a közös hangot, mint Ádival. Ádi inkább apukája mögé bújt, vagy anyukájával játszott, míg Zsófi ment, megfogta Tomcsi kezét és együtt sétáltak. Még a cumijukat is kicserélték a szájukban. Öröm volt őket nézni!! Már szövögettük az esküvői álmokat, mi lesz,ha rokonok leszünk...

        Az éjszakáink is jól teltek, szerencsére Tomcsit nem zavarta meg az új hely. A szokásos időben fürcsi, tejcsi, esti mese és már aludt is a saját kis ágyában.

        Itt találkozott először testközelről cicával, kutyával. A három gyerkőc közül Ő - a legkisebb - volt a legbátrabb! Úgy kellett "elvonszolni" az állatoktól, most már elég lesz!

        A három nap nagyon hamar eltelt, már pakolhattunk is hazafelé. Megbeszéltük: jövőre folytatjuk....!!!!

        Akkor már meg lesz Ágicánk is, remélem az a srác is talál komoly kislányt magának....szóval 2009-ben új helyen, létszámban kibővülve TALÁLKOZUNK!!!!!

         

         


      • Blog leírása

        Élet egy apró gyermekkel és egy pocaklakóval... :-)
        Látogatás: 37935 alkalommal

        A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

      • Hirdetések
      • Saját oldal

      • Hirdetés