4 D-s ultrahangon

Végre elérkezett a szombat, a nagy nap, mikor is Ágicát közelebbről-belülről is megnézhetjük. Ugyanis olyan lassan telik el az a 3 hónap, mire megszületik, és hát... kíváncsiak voltunk már rá nagyon! 

Nagymamám szerint, minek költjük a pénzt erre, DE az az élmény bármennyit megér nekünk!!!! Plusz, hogy számolnék el nagykorában Ágicának: ő róla miért nem készült olyan felvétel, mint a bátyjáról?

Nincs igazam?

A testvérével, Tomcsival is így a 26. héten voltunk Klárikánál, a 4 D-s Nagyerdei Magánrendelőben (aki egyébként a Klinikán dolgozik: itt barátkoztunk össze,ha ismeretség kell, szóljatok, nagyon tudom ajánlani bárkinek: kedves és nagyon alapos)

Fél 11-re volt időpontunk, Tomcsit Erzsi mamánál leadtuk, és siettünk a helyszínre. Kicsit előbb érkeztünk, így még láthattuk az előttünk lévő házaspárt, a váróban maradt két gyönyörű kislánnyal együtt.

Beszédbe elegyedtünk a két kislánnyal: a nagyobbik Dórika 5 éves, a kisebbik Petra 3 éves. És a kistesótok? - kérdeztem. Kislány vagy kisfiú lesz?

Mire a lányok rám néztek, és csillogó arccal egyszerre mondták: KISLÁNY!!!

Apával egymásra néztünk, és magunkban arra gondoltunk, milyen szerencsések is vagyunk, hogy egyből összejött a tökéletes párosítás: 1 fiú és 1 lány.

Hamar ránk került a sor, már a nagy képernyőn néztük is Ágicát, aki éppen jóízűen aludt. Klárika elküldött minket sétálni, hátha felébred közben a csajszli.

Elsétáltunk a fagyishoz, finom sárgadinnye, citrom....hmmmm, de jólesett....

Fél óra múlva visszamentünk, de változás nem történt: még jobban belémbújt Ágica, nem akarta megmutatni magát!

Klárika látta rajtunk a csalódottságot, meg őt is hajtotta a kíváncsiság...(gondolom), mert aznap ebéd utánra MÉG megint visszarendelt minket!! Ez ám a lelkiismeret!

Erzsi mamához visszamentünk ebédelni, jóllaktunk, majd éreztem, hogy a "nagylány" felébredt, és heves mozgolódásba kezdett. Szóltam apának, indulás, nehogy visszaaludjon.

A rendelőben újabb vizsgálat következett: a mozgolódás a lábára tekerdett köldökzsinórnak szólt!!! Igaz ébren volt, de nekünk végig háttal!

Éppen ezért a hátát, a kerek popsiját tudtuk jó alaposan szemügyre venni, valamint a lábával végzett rugdosást.

Megfigyelhettük, mennyire tudja -már most- merre kell húznia a lábát, hogy kiszabaduljon a magának létrehozott "fogságból".

Kaptunk egy DVD-t, és választhattunk egy fotót a hölgyeményről, majd távoztunk.

A boldogságtól, és meghatódottságtól szinte repülni tudtunk volna, azonnal meg akartuk mutatni mindenkinek a felvételt.

A családban aztán ment a találgatás: kire hasonlít ez a baba? Persze mindenki mást mond, de ezt Tomcsi után már megszoktuk.

Az én családom a mi genetikánkat véli felfedezni, míg a férjem családja az övékét.....

Véleményünk szerint "vegyes" mind a két gyerkőc: apa és anya is keveredik bennük..:::::)))))))))))))

Csak ajánlani tudom Nektek is, menjetek,  Ti is használjátok ki ezt a lehetőséget, amit aztán Soha többet nem ismételhettek meg!