• Babakuckó
        kranki blogja

        Házavató Pátyon

        A legjobb barátnőmék úgy döntöttek elköltöznek Debrecenből, közelebb a munkahelyükhöz. Pátyon találták meg álmaik házát....

        Igaz, még nem rendezkedtek be 100 százalékosan, de ránk való tekintettel (hogy augusztusban szülök), minket külön meghívtak.

        Hétfő reggel kezdtem összecsomagolni: miután este megnéztük az időjárás jelentést, több ruhát kellett odapakolnom, mert lehűlést jeleztek. Én megmondom öszintén, örültem neki, mert nem a nagy melegben kellett utaznunk, és Tomcsinak is kedvezőbb a hőmérséklet.

        Szóval a szokásos ruha és játék mennyiség összeszedése után, indultunk is. Utána érdeklődtem, hogy Budapesten az Outlet útbaesik, ezért oda is beszaladtunk. (az újságokban sok jó dolog van ott)

        A valóság is ezt igazolta, de több idő kellett volna még nekem, hogy alaposabban szét tudjak nézni......de apa siettetett.....

        Ajánlom, aki arra jár nézzen be, mert sokat lehet spórolni!

        Végül is kora délután érkeztünk meg a Pest melletti kisfaluba. Hamar megtaláltuk a barátnőmék házikóját, akik már nagyon vártak minket.

        Kisbabájuk még sajna nincs, de van egy hófehér westie-jük, akit Tomcsi nagyon szeret!

        Az időjárás nem volt valami csodás, ugyanis szakadt az eső.....a hőfok pedig lesüllyedt 16 fokra!!!

        Tomcsinak bőven raktam oda ruhácskát, úgyhogy nem őmiatta izgultam, hanem magunk miatt. De a barátnőmék megmentettek minket a hidegtől, ugyanis felöltöztettek minket!

        Átadtuk az ajándékokat, Tomcsi a virágcsokrot, két puszi, ami nála még abból áll, hogy odatartja a kis pofiját.

        Gyorsan megbarátkozott a környezettel Tomcsi, úgy mászkált a házban, mintha otthon lenne! Különösen a harmónikaajtó tetszett neki, ami a spájzt választotta el a konyhától, valamint az egyik szobát a nappalitól. Felváltva rohangált az egyik ajtótól a másikhoz, húzgálta ki-be, kopogtatott rajtuk, kukucskált mögülük. Már féltem, hogy letépi, mikor nyugalomra intett a házigazda, még garanciás, most kell tesztelni!

        Amikor megunta az ajtóhúzigatást, Frodót (a kutyát) kezdte el nyúzni, akinek túl jó a memóriája, és menekülőre fogta a dolgot. Sajnos, sok kellemetlen tapasztalata alakult ki a kicsikkel kapcsolatban, ezért már nem szereti, ha piszkálják. Viszont mikor előkerült a labda és a lufi, csak előmerészkedett....Tomcsi pedig csak erre várt, rávetette magát a kutyára, meglovagolta, majd szeretetét kifejezésre juttatva beleharapott! Frodó hátába! Szegény kutyus, azt se tudta hová meneküljön hirtelen. Kis idő elteltével megint előbújt, akkor Tomcsi az egyik cumiját dobta Frodónak, aki megszagolta, és elszaladt vele. Na erre a kisfiam, iszonyatos ordításba kezdett.(pedig a másik cumkó a kezében maradt) Miután visszaszereztük a cumit, jöhetett a fertőtlenítés! Egyébként nem szoktam túlzásba vinni ezt a dolgot, de most jobbnak láttam megtenni ezt a lépést. Tudjátok, soha nem lehet tudni, és különben is jobb félni, mint megijedni! Vagy nem így gondoljátok?

        Elérkezett a vacsora idő: Meglepetésünkre nemcsak felnőtt, de még külön gyerek menüt is állított össze az én barátnőm!

        Vacsi után segítettem leszedni az asztalt, addig a fiúk összeállították az utazóágyat. Majd következett a fürcsi: Itthonról vittük az ismerős pancsis játékokat, (Kriszti még csúszásgátlót és babafürdetőt is szerzett be) apa beletette Tomcsit a hatalmas fürdőkádba, (melyből alig látszott ki,) de a locsi-pocsi az mindenhol pancsolást jelent, ezért szerencsére semmi extra nem történt....a végén úgyanúgy mint itthon, nem akart kiszállni a vízből.

        Gyors öltözés, tejcsi ivás, és az altatás.....igen ám, de kint a szomszédban ugatott a kutya....idegen hangok, zajok....Tomcsinál mutatóujj feltartva: Haa! Mi ez?

        Akadt egy kis probléma, de a végén a fáradtság győzőtt, és csak elaludt a kis manócskánk. Ezekután mi is kidőltünk, beszélgettünk még egy kicsit, de hamar álomba szenderültünk.

        Másnap még szintén esett az eső, ezért ismét a házban kényszerültünk maradni, de nagyon gyorsan elrepült az idő, és már indulhattunk is haza.

        Útközben a barátnőm felhívott telefonon, hogy Frodó úgy alszik, mint a bunda, és köszönnek szépen mindent. Ezzel mi is így voltunk: Tomcsi végig aludta a hazafelé utat, és mi is köszöntük azt a fantasztikus, teljeskörű ellátást, amit kaptunk tőlük.

        Egyúttal meghívtuk őket augusztus 20-ra, mondván milyen szép a debreceni virágkarnevál...:) és még lehet, hogy én is egyben leszek!

         

         


      • Blog leírása

        Élet egy apró gyermekkel és egy pocaklakóval... :-)
        Látogatás: 37920 alkalommal

        A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

      • Hirdetések
      • Saját oldal

      • Hirdetés