A játszótéren

Mostanság, hogy beköszöntött a jó idő (sőt néha már túl meleg) a délelőttünk és/vagy a délutánunk a játszótéren zajlik.

Reggeli után, 9 körül szoktunk lemenni. Tomcsi már tudja a járást, és arra húz engem(ha én elfelejtettem volna merre is kell mennünk..)

Egyébként, megjegyzem zárójelben, hogy gyermekkoromban én is ezen a játszin bandáztam, annak idején.....

Sokkal több játék, ivókút, tiszta park volt akkoriban a jellemző, nemúgy mint manapság.....

Képzeljétek, tegnap egy négy fős társaság "szórakozott" a kicsiknek szánt játszótéren. A libikókától a hintáig mindent kipróbáltak, közben cigi a szájukban(amit persze a homokba kell ledobni), visitozva ordibáltak. A többi anyukával és gyerekkel megrökönyödve néztük őket, de szólni nem nagyon mertünk...

Kérdem én, milyen világban élünk???!!

Megvártuk, míg kitombolták magukat, és továbbálltak.

Utána ültünk le a kicsikkel a homokozóba játszani.

Érdekes jelenséget figyeltem meg: egyik lurkónak sem a saját játéka kellett, mindenki a másikéra pályázott. A sárga homok a sok apró mütyürtől színes kavalkáddá változott.

Már ebben a korban észrevehető a gyerkőcök közötti különbségek. Itt nemcsak a szembetűnő külsőségekre gondolok, hanem a belsőkre elsősorban.

Vannak olyanok, akik félrehúzódnak és magukban elvannak, míg mások a társaságot kedvelik. Az én kisfiam is közéjük tartozik, szinte szalad a többiek után!

Már van annyi esze, hogy csak a tőle idősebbek vonzzák, ugyanis tőlük tud tanulni. Így történt, hogy egy két és fél éves kislány mászott fel a mászókára, mire az én drágám is úgy gondolta, ez neki is menni fog.

Sajna hamar rádöbbent, hogy ő még nem tud akkorát lépni, de kitartóan próbálkozott. Én csendben ott álltam mögötte, ha valami történne elkapjam.

Meglepetésemre a kislány esett le a másik oldalon....míg az anyukája a játszi túlsó szélén pletyózott egy másik anyukával!  De ekkor odaszaladt és vigasztalás helyett jól megcsapkodta a kiscsajt.

Ez a jó anyuka, így kell nevelni a gyereket?! (Ha igen, én valamit nagyon rosszul csinálok!)

Az a másfél- két óra nagyon hamar elrepül odalent, mennünk kell föl. Jön a kánikula, illetve az ebédidő.

Ebéd után alvás (nekem is, mert a Pocaklakó is elfáradt), majd délután ismét a játszi a haverokkal együtt.

Az ilyen "helyek" is nagyon jók vélemény-, illetve tapasztalatcserére is.